És akkor az ember ha este egy kis megnyugtató, ugyanakkor lenyűgözően transzcendens zenére vágyik, de nem Bachra, akkor vagy a Rachmanyinov vesperás, vagy Csajkovszkij Aranyszájú Szent János liturgiája jön. Mindkettő az egyetemes és az európai kultúra csúcsa.
Közbevetőleg: Varga “Drei Wetter Taft” Judit görög katolikus templomavatón járt, ahol megint az én pénzemből finanszírozzák a csuhásokat, abból is az aranypalástos verziót, na nem mintha a fekete palástos olcsóbb lenne. És már a szöveg is az, hogy az ország kovásza és cementje az egyház. Márpedig laicité, laicité, ezerszer is laicité. Még akkor is, ha ezt a zenét hallgatva az emberből előbújik a templomban alázatosan istene elé boruló énje.
Vissza az oroszokhoz. Kultúrnép vagy sem, az ukránok elleni területszerző háborújukban napi ezres veszteséget és rendszerint legalább egy- de inkább több tucat darálnak be. Mindezt azért, hogy kb. Cegléd méretű városokat foglaljanak el, hónapok alatt.
Hosszú hónapok amerikai diplomáciai erőfeszítései (és nem kevés foul play) elvezetett oda, hogy a németek és a franciák is beálltak a sorba. A nyáron még 350 dolláros gázár két hónapja nem járt 100 dollár felett, és három hete 60 dollár alatt tanyázik.
Ukrajna felett lassan zárt légvédelmi rendszer épül ki, teljesen nyilvános már a rég sejtett tény, hogy centire pontos célpontadatokat kapnak, folyamatosan jönnek a képek a Kanadában repülőre rakott és Brémában kihajózott páncélosokról.
Nem lesz könnyű és gyors ukrán győzelem, de a napok óta zajló orosz offenzíva döntő sikert sehol sem ért el, sőt Vuhledar alatt cudar pofonba szaladtak bele. Prigozsinból hamarosan Frigozsin lesz, ugyanúgy mint előtte már 2-3 garnitúra orosz tábornokból.
De az látszik, hogy orosz győzelem se lesz.
Ezért hüledezünk a másik csetablakban, ahol nem az orosz néplelket boncolgatjuk Noirpovával, hanem külpolitizálunk Panamajack-kel, hogy mégis mi a fenét csinál Petike?
Mert két nappal azután elutazni Minszkbe, hogy az öribari lengyelek lezárják a belorusz határt, hogy az amerikai külügy épp még csak véres lófejet nem küldött Viktornak, nem szurkapiszkálódás, hanem statement. Méghozzá olyan statement ami nem maradhat válasz nélkül. Nem tudom kin fognak ezért végigverni, de végig fognak. Persze tudom, hogy Petike és gazdája ezt eredménynek látja, hogy benne vannak a fősodorban, és pont nem érdekli őket, ha valami seggberúgás jön.
Csakhogy kicsit sok az ellenség. Mert önmagában egy Daniel Freundot, vagy Vera Jurovát ügyes diplomáciával körbe lehet rajzolni, egy Victoria Nulandot ki lehet mozogni. Nade nem akkor amikor mindkettőnek nekimegyünk úgy, hogy egy Moraviecki vegyvédelmi ruhában se jön közel hozzánk. Mert itt az összes megafonos Spitzbube meg van áldva a kárpátaljai magyarsággal, de azt úgy tűnik elfelejtik, hogy Lukasenka Fehéroroszországában lengyel kisebbség él, akit egy esetleges fehérorosz támadásnál az elsők között vinnének a frontra. Akkor pedig Antony Blinkennek azért csorogna az izzadság a mindenén is, hogy leállítsa a lengyeleket, akik nem az öt év múlva érkező tankokra verik magukat hogy ők katonai középhatalom, hanem ők konkrétan Európa egyik katonai nagyhatalma.
Szóval Petike most az a fiú, aki a kórházi gépekből kilopott szép kéken világító fémgolyót tart az egyik kezében, a másikkal meg oroszrulettezik, és ha nem lövi le magát, akkor utána a nagyfater garázsában talált jelöletlen műanyagflakonból is készül húzni egy jóízűt…
Mégis jó, hogy elindítottam ezt, mert itt az ideje az Istenszülő Szűzanyához imádkozni. Hatodik tétel, gyönyörű.
