Azt írja a Telex, hogy a vendéglátóipari helyek nagyjából fele bezárhat. Mindezt nem a levegőbe beszélve, kimentek és megkérdezték a vendéglátósokat. Érdemes a cikket (és korábbi részeit) elolvasni, én nem is a lesújtó képpel szeretnék most foglalkozni, amit fest. Hanem pár gondolat arról, hogy mi lesz utána.
Az újrainduláskor érdemes lesz számolni azzal, hogy a minőség romlani fog. Semmilyen kocsmát vagy éttermet nem egyszerű vinni, de valami rossz késdobálót azért könnyebb, mint egy rendeset. Emlékezzünk, hogy 15-20-25 éve még tele volt Budapest és a Balaton is nettó turistacsapdákkal, mindenütt rossz volt a kávé, híg a sör, a hűdeszupi kultkocsmákban is agyonkénezett kannásborokból készült a fröccs, teszkógazdaságos “gordon blue” volt kapható pépesre főzött B rizzsel, olajban rántott, aztán mikrózott mini húspogácsa és csalamádé figyelt minden hamburgerben.
Kellett az a 25 év, hogy felnőjön egy kocsmáros-vendéglős réteg és velük együtt egy vendégréteg. Nem lettünk Ausztria, nagyon nem. De megjelentek és elszaporodtak azok a kocsmák, ahol a sörmulti által odahozott hordót-csapot a mellékelt leírás szerint karbantartják, a poharak mosogatógépben mosódnak, és utána teljesen jó átlag minőségű sört csapolnak beléjük. A magasabbra kerülő átlag mellett pedig megjelentek a különlegességek. Már a “sörözés” nem a “világos sörtől savanyú a szád” élményt jelenti.
Ugyanígy megjelentek azok a borászatok, akik az EU pénzekből összeraktak normális, korszerű élelmiszeripari elvek alapján működő szőlőfeldolgozókat. Megjelent a piacon a délcegtannin-katedrálisablak kategória mellett az a borászat, amelyik el tudja látni egyszerű de jó kékfrankossal, olaszrizlinggel, zenittel az egyszerű de jó helyeket.
Szépen lassan a vendégek elkezdték ezeket el is várni. Én 2000-ben költöztem Budapestre, akkor még tele volt a város az olcsó de rossz kocsmákkal. Ha ma lennék 18 és kerülnék Pestre, egész más kép tárulna elém, mikor elmennénk a régi vagy az új haverokkal inni. Kevesebb lenne a “régi legendás” késdobáló és több az ipari itató és a hordó aljáról csapolt savankás rettenet helyett kb. normális olcsó lagerrel innánk magukat vidámra.
A kormány feladata már a Covid-sokk idején is az lett volna, hogy ne hagyja kiszáradni ezt a nagyon törékeny facsemetét. Mert amellett, hogy a multik és az EU-pénzből a világ legidiótább MG miniszterei mellett is fejlődgető mezőgazdaság elkezdte feljebb tolni a színvonalat, ehhez az egészhez vendégek és vendéglátok kellettek.
Ezek nélkül most nem az jön, hogy bezár néhány kocsma vagy a kocsmák fele. Nem. Az jön, hogy az a vendéglátó, aki épp belejött, hogy jobban csinálja a dolgokat, és az a vendég aki épp elkezdte elvárni ezeket a dolgokat, eltűnik. Kezdünk mindent elölről. Talán nem a nyolcvanas évek gebines bűnözőitől, de majdnem.
Azok a pincérek, akik egy szemvillanásból tudták, melyik asztalnál nem ízlik az étel, azok a pultoslányok, akik a 300. kicsapolt korsó után is mosolyogva szerelték le a részegen udvarolni próbáló vendégeket, azok a szakácsok, akik harminc rendelés közepette is odafigyeltek, hogy ne főjön szét a tészta, elmennek. Vagy oda, ahol megfizetik őket (pl. Ausztriába) vagy más szakmákba, hiszen okos és munkabíró emberből a magyar munkaerőpiacon óriási hiány van.
Amikor majd kineveznek egy kismókust turizmus-újraindítási kormánybiztosnak (aki korábban tévébemondó volt mondjuk…) és az kap majd tízmilliárd forint ellopható keretet, majd nagyon csodálkoznak, hogy hiába van az első három hónapra fejenként öt-ven-e-zer forint felajánlva, senki meg se pályázza. Na ja, akkor majd ennyiért fog eljönni egy tapasztalt, mondjuk 28 éves srác vezetni műszakot…egy estére. De az is lehet, hogy a duplájáért.
Mi fog történni? A bevándorlás, az fog történni. A kipukkanó építőipari buborék után itt maradó ukrán, mongol, bangladesi és még ki tudja milyen vendégmunkások, ezek feleségei és lányai fognak belevágni a dologba, mert olcsó lesz a bérleti díj. Ilyen rezsiárak mellett 2-3 üres hónap is durva ráfizetés lesz az üzlethelységek tulajdonosainak. Szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy nagyjából 2-3 éven belül nem lesznek “magyar” helyek, hanem mindenütt a legkülönbözőbb bevándorló nációk fogják üzemeltetni a vendéglátást.
Mivel ennek mindig lesz egy féllegális dimenziója is (gyengülő ellenőrző apparátus mellett megjelenik majd a nem mindig a leglegálsibann Magyarországon mosogató rokon) természetesen meg fog jelenni néhány új maffia, és boldog nosztalgiával fogunk visszagondolni Vizóékra, amikor a vietnami, ukrán, mongol, ghánai stb. szervezett bűnözéssel kell majd ütközni.
Az a része jó lesz, hogy majd egymás mellett lehet kapni nepáli rizses húst, kínai tésztabatyúkat és pár rossz arcú crnagoráctól nagyszerű csevapot, átellenben pedig egy fehérorosz család árul szoljánkát és egy vietnámi csinál szendvicseket. Aki majd beülne egy pacalpörköltre vagy desszertnek rendelne somlóit, majd nosztalgiázhat, hogy volt itt egyszer egy magyar vendéglátás.
És vidéken? Ott nem lesz semmi. Végleg elhúz mindenki, marad a képviselő úr, meg a jobbágyok, meg néhány traumatizált multis ex-középvezető, aki üdvözült mosollyal kézműves biospenótot termel terápiás jelleggel.
