Több helyen olvasható, hogy a Herszon környéki offenzíva mellett az ukránok a már egy ideje ismert gyenge pontot, a Harkivtól délkeletre elterülő területet kihasználva is offenzívát indítottak.
Ez egy elég átmeneti rész, a viszonylag szárazabb, magasabban fekvő részek itt csúsznak át a Donyec és mellékfolyói erdős-mocsaras vidékébe. Az oroszokat meglepte az ukrán manőver de még inkább az, ahogy kivitelezik, mivel az a NATO-doktrína szerinti “combined arms” támadás. Ez megvan a keleti blokk katonai tankönyveiben is, egyszerűen az ésszerűség diktálja, hogy a katonákat és a gépeket valamilyen rendszerben dolgozva kell csatába küldeni. A fő különbség a két módszer között az, hogy a NATO eljárások sokkal nagyobb mértékben építenek a kisebb egységek önálló működésére, az altiszti és csapattiszti képzettségre, a helyben jó döntések meghozatalára. Ennek persze tudnak hátrányai is lenni, most azonban kidomborodik az az előny, hogy egy viszonylag kisebb haderő is tud kezdeményezni, mivel nem kell dandár vagy hadosztály erőben, erős tüzérségi fedezet mellett vonulnia ahhoz, hogy áttöréseket érjen el.
De nem ez a lényeg, meg nem is az, hogy Kupjanszknál a rendezőpályaudvart elérik vagy sem. Ha el nem érik, lőtávolban van, egy csomó más településen levő oroszok utánpótlása ezzel elvágva. De ez a háború nem donbaszi falvak elfoglalásáról szól. Az oroszok éppen valami sokkal fontosabbat veszítenek el: a kezdeményezést.
Az összes labdajátékban ismert, hogy védekezni sokkal fárasztóbb, mint támadni. A pár évvel ezelőtt divatos tikitaka fociban egy csomó spanyol pojáca rugdosta körbe-körbe a labdát (a bíró meg forrón vágyott arra, hogy mint a kéziben, feltehesse a kezét, hogy oké fiúk még hat (négy) passz és lőni kell) miközben a védekező csapatok rohangáltak jobbra-balra, hogy valahogy odaérjenek, ahol a labda van.
Odaérni, ahol a labda van, fárasztó. Figyelni kell, döntést hozni, majd a figyeléssel és a döntéshozatallal eltöltött időt gyorsabb futással kompenzálni. Most például az oroszok a hírek szerint Melitopol környékéről csoportosítanak csapatokat a Donbaszba. Igenám, de Melitopolban meg “népszavazást” akartak tartani. Így, hogy kevesebb ott a katona, több lesz a partizántevékenység. Vagy az is lehet hogy valahol lesz egy ukrán támadás, a kisebb fajtából, de ha nincs elég védelem ott is beszaladhat 30-40 km-et egy támadóék.
Ha az oroszok folyamatosan reagálni kényszerülnek, az nagyon meg fogja nekik drágítani a háborút. Emiatt most akkor ők veszítettek? Dehogy. Még nem. Ellenben olyan szintű erőforrás-pazarlásra fognak kényszerülni, amelyet lassan az egész Ukrajna elfoglalása se indokolna. Aki próbált már három negyvenéves férfit (beleértve saját magát) egyszerre, egy helyre kerékpárral odaszervezni, vagy egy óvodás csoportot a játszótérről biztonságosan az óvodáig juttatni, annak lehetnek fogalmai arról, hogy mennyi logisztika kell ahhoz, hogy 4-5000 katona, élelemmel, fegyverekkel, sátrakkal odébb menjen akár csak 10 km-et.
Erre két megoldás adódik: akkora erőt felvonultatni hogy az ellenség ne tudja magához ragadni a kezdeményezést, vagy olyan védekező stratégiát kell kialakítani, ahol nem utólag kell reagálni, hanem valamilyen elv (mint pl. kézilabdában a labdavesztés utáni gyors visszafutás) alapján alkalmazkodnak. Mindkettő rendkívül erőforrás-igényes.
Az ukránok (és az őket támogató amerikaiak) fő célja az, hogy Oroszország ne valamiféle csatatéri döntő vereséget szenvedjen, hanem az, hogy egyszercsak jöjjön el az a pont, amikor nem tudják a 2500 km hosszúságú frontot tartani, és kezdjenek el feladni dolgokat. Ebben most elértek egy elég nagy sikert, de hogy ez mire lesz elég, az a következő hetekben dől el. Ha még sikerül pár helyen “átmozgatni” az oroszokat, akkor sok mindenre. De ahhoz még legalább 3-4 olyan manőverre van szükség, mint ami most megy Kupjanszknál.
PONTOSÍTÁS: természetesen a kommentelőknek igaza van abban, hogy egy jól kiépített, jól felállított védelem ellen a támadóknak van nehezebb dolga. A fentiek úgy értendők, hogy abban az esetben, ha a védők nem tudnak mindenütt kielégítően védekezni, akkor indulhat be az a folyamat, hogy sok és fárasztó átcsoportosításokra kényszerülnek, és így pl. elveszítik azt az előnyt is, hogy a földrajzilag kedvezőbb pontokon (pl. magaslatok) védekezzenek.
