A véleményem egyébként, szigorúan a Kleopátra-trailer és Panamajack által linkelt youtube-videó megnézése nélkül az, hogy amennyiben valaki azt mondja, hogy képzeljük el, hogy Kleopátra fekete volt, és játssza el egy fekete színész, az teljesen rendben van. Felőlem bárki eljátszhatja, egyrészt mert művészi szabadság van, másrészt a Netflix üzleti vállalkozás és igyekszik olyan filmet csinálni amit sokan megnéznek, harmadrészt pedig én nagy valószínűséggel nem fogom megnézni. Azért nem, mert az ilyen sorozatok jellemzően legkésőbb a harmadik rész után olyan szerelmi intrikákról és torzsalkodásokról szólnak, mint egy legutolsó venezuelai telenovela. Mivel pénzkeresetileg emberek torzsalkodásának következményeivel foglalkozom, hálás vagyok, ha tévében nem ezt kell néznem.
Ha valaki viszont azt mondja, hogy tény, hogy Kleopátra fekete volt, és ezért kell fekete színésznek eljátszania, azzal viszont bajom van, mert az ismert források szerint Kleopátra nagy valószínűséggel nem volt fekete, akkor se, ha egyébként az országban sok fekete volt. Hogy ezzel a mostani egyiptomi araboknak mi baja van, azt nem pontosan értem, de hagyjuk is, mert nem erről akarok beszélni.
A popkultúráról nem szokás tudni, hogy szinte minden fel van már benne találva. Nem most, hanem évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. Az Amerikában megfilmesített popkultúra szinte kizárólag az indoeurópai mitológiára, azon belül is a germán mitológiára épül. A magányos hős, aki elmegy legyőzni a gonoszt/szörnyet ám szerelmi élete tragédiába torkollik, a hajnalistennő, aki tavasszal születik, az isteni/félisteni testvérpár valahol Andronovó és Abasevó környékén kelt életre évezredekkel ezelőtt, a furfangos bajkeverő együtt, aki valahonnan máshonnan (egy másik panteonból) surrant be közéjük. A koboldok, a törpék is évezredek óta az erdő fái között bujkálnak és a várkastélynak is évezredek óta van világszép kisasszonya. Közös bennük, hogy a mai kazah és orosz sztyeppén szekereken vándorló, gerendasírokba temetkező, és aztán Eurázsia jelentős részét belakó emberek hősei és istenei ők.
Velük találkozunk akkor is ha tornadresszre vett alsógatya és köpeny van rajtuk, vagy ha az Excalibur/Gram/Nothung/Glamdring helyett épp egy 45-ös Colt van náluk.
Ezen a ponton kezdem a homlokom ráncolni a fekete Kleopátra miatt. Úgy értem, felőlem legyen fekete vagy akár kínai vagy maláj, de a kulturális gyarmatosítás nem akkor lesz legyőzve, amikor az összes erre mutató bizonyíték szerint full indoeurópai (görög és iráni felmenőkkel bíró, hogy aztán volt-e valahol egy kis fekete beütés nem tudni, de valószínűleg tudósítana róla a történetírás, lévén a korszak egyik celebjéről van szó) Kleopátra fekete lesz.
Legyőzve a kulturális gyarmatosítás akkor lesz, ha afrikai, kínai, maláj és pápua legendák lesznek a vásznon, nem pedig egy norvég mitológiai hőst pingálnak feketére. Ezzel együtt, ha milliónyi néző attól érzi jól magát, hogy egy feketére pingált norvég mitológiai hőst vagy görög királynőt néz, ám legyen. Csak ne mondják azt, hogy az illető fekete volt. Mondják azt, hogy mivel a nézőink nagy részének ez így jobban tetszik, feketére festettük.
Szerencsére nem nekem kell foglalkozni azzal, hogy ez így akkor most az afroamerikai kultúra győzelme az elnyomó fehérek kultúrája felett, vagy az elnyomó fehérek istenei ezzel győzik le végképp a feketék isteneit.
Mindenestre ha lenne egy sorozat Baron Samedi, Nago Shango, Ayida Weddo és a többiek kalandjaival, na azt nagyon szívesen megnézném, hiszen végre nem a Völsunga saga hetvenhetedik megfilmesítéséről lenne szó, hanem valami tényleg újról. Meg persze kedvtelve nézném a dzsihádot/ragnarököt, amit a provokatíve belecastingolt fehér szereplő okozna. Esetleg nyilatkozhatna valaki, hogy dehát a film hőseiről az ükdédi ültetvényein keletkeztek a legendák, szóval simán lehet ezek között legalább részben fehér szereplő is…
Annyit tennék hozzá (azon kívül, hogy teljesen egyetértek), hogy alapvetően semmi gond nincs azzal, ha mondjuk fekete színész játssza James Bondot, Supermant, vagy akár Boleyn Annát, amennyiben egyértelmű, hogy itt egy színész játszik egy _karaktert_. Amennyiben fikciós karakrerről van szó, nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy eddig fehér bőrűnek képzelték el, mi meg feketének, mert miért ne (lásd Kis Hableány). Baj akkor van, ha az Ügy érdekében meghamisítjuk a tényeket (miközben tényként próbáljuk eladni).
Ami meg a nem-európai kulturák népszerűsítését illeti, arra az ázsiaiak remek példát mutattak. Bruce Lee-től kezdve a japán mangákon és koreai popzenén át Bollywood-ig rengeteg tősgyökeres ázsiai popkulturális termék meghódította a világot. Az afrikaiak is simán képesek lennének rá, sőt az afro-amerikaiak is (lásd az igen népszerű Fekete Párduc filmeket). Igény igenis van nem fehér legendákra, tessék kihasználni.
Mondom, ez a Netflix. Értem én, hogy doku, de ez a Netflix.
Anyámék egyszer vettek egy mindent is felszívó, nagyon drága porszívót.
Hát végülis nem volt rossz, de MINDENT azért nem szívott fel.
Na, ez a Kleopátra meg fekete, ami nem pontosan fedi a valóságot, de a különbség végülis árnyalatnyi. Há’ nem, há’ de.
