Magyarországon a hangyás-tücskös mesét valahogy hülyékkel, és egy cinikus dögkeselyűvel kéne mesélni.
Hat napja vezettem itt le, hogy az alapkamat és a BUBOR után hogy fog a kereskedelmi hitelkamatokba átgyűrűzni az infláció miatti folyamatos kamatemelés. Nem azért mert ennyire nagyon okos vagyok. Az összes elemző évek óta mondja, hogy előbb-utóbb jön a hét szűk esztendő, a covid kitörése óta pedig mindenki egyre közelebbi időpontra tette azt, amikor vége lesz annak, hogy Magyarország 1% alatti alap kamatszinttel számolhasson.
Éppen ezért amikor másfél éve megjött a levél az OTP-től, nem nekem, de azért közel, hogy havi párezer forintos törlesztő emelés mellett volna lehetőség tíz évre kamatfixálást kötni, igen rövid gondolkodás után azt a tanácsot adtam, hogy ezt itt és most meg kell kötni, mert igaz ugyan, hogy 3-4 ezerrel megemeli a törlesztőt és ki kellett fizetni egy közjegyző óriási felkészültséget igénylő remekjogászi közreműködését is valami százharminc ruppóval, de hogy ez így előbb-utóbb kamatostul fog visszajönni.
Ez így is lenne januártól, mert kb akkor jönne majd el az összes BUBOR-hoz kötött kamatozású hitelnél az időpont amikor az évi (félévi, negyedévi, hitele válogatja) újraszámolása következik a kamatnak. Várhatóan 3-4% kamatemelkedés lenne mindegyiknél, ami akárcsak egy tízmilliós hitelnél is havi tízezreket jelente. Aki azonban a tízplusztizes csokra húzott rá negyvenmilliót, húsz éves lejáratra, az akár egy havi plusz százasba is belenézhet…ett volna.
Mert jött a cinikus dögkeselyű és gyorsan szólt, hogy nem, ez az ország továbbra sem úgy működik, hogy aki gondos előrelátással biztosítást vásárolt egy bizonytalan idő múlva, de azért biztosan elkövetkező eseményre, az megússza, aki meg nem az fizet. Nem. Ez az ország továbbra is úgy működik, hogy migráns- Soros- rezsi- és pedopropagandát harsogunk, a nép elhiszi, és amikor majd jön az, hogy a népet sikerrel belekormányoztuk egy ugyanolyan lórugásszerű törlesztő-emelkedésbe mint bő tíz éve a devizahitelek voltak, akkor majd jön a balettozás. Megvédjük, nem hagyjuk.
Most tehát itt tartunk:
- a lakosság jelentősen kevesebb rezsit fizet, mint a gáz és a villany piaci ára
- a benzinárnak plafonja van
- az építőipari nyersanyagok (sóder, homok, beton) árát a múlt héten fagyasztották be
- most a lakossági jelzáloghiteleket fagyasztották be
Kétségbeesetten próbálják valahogy áprilisig megoldani, hogy a lakosság valahogy ne érezze óriási életszínvonal-zuhanásként, ami következik. Nyilván egy 30-100 ezer között megugró törlesztő kihatna az életszínvonalra és a fogyasztásra, nyilván az építőanyagok további őrjítő drágulását meg kell akadályozni.
Nem fog sikerülni.
A kamatszintek utat fognak találni. A vállalatok működési és forgóeszköz hiteleinek a kamatai is fel fognak menni. Mivel a kamataemelkedés egyoldalúan a termelési oldalon fog jelentkezni, a megemelkedett kamatok be fognak épülni az árakba. Az inflációt nem fog sikerülni letörni.
Mindezt azért, hogy a keserű pirulát ne kelljen rögtön lenyelni. Ezzel a mostani lépéssel megágyaznak annak, hogy az MNB egy nagyobb kamatemelést csinálhasson és létrejöhessen egyfajta “pénzügyi rezsicsökkentés”, ahol a lakossági kamatokban nem érvényesülhetnek piaci tendenciák ahogy a lakossági energiaárakban sem érvényesülhetnek.
A hátrányos hatások is ugyanazok lesznek. Meg fog nehezülni a hitelhez jutás, mivel akármennyire is lételeme a banknak a hitelezés, nem fog hitelt kihelyezni a normál kereskedelmi kamatszintek alatt. A bankok hitelportfóliói egészségtelen szerkezetűvé fognak válni. Ez azt jelenti, hogy egy ideális bank ideális portfóliójában a kockázatok és a kamatok nagyjából egyensúlyban vannak. Itt viszont keletkezni fog egy olyan helyzet, amikor a hitelek egy részének a kamata nem tükrözi a hitellel járó kockázatot, hanem annál kisebb. Az ilyen helyzetek a bank mindenféle mutatóit (amelybe nem merek itt belemenni) rontják, és ezt az egyensúlytalanságot kompenzálni kell.
Ennek legalább két hatása van: az egyik hogy az összes nem befagyasztott kamat növekszik, kompenzálandó támogatott kamatok hatását. (ez például a maradék magyar kiskereskedelem nyakára teszi a kést, mert ellentétben a multikkal, a magyar cégek kénytelenek Magyarországon hitelt felvenni, míg a multi szerezhet olyan pénzt, aminek nem magyar, hanem pl. német kamata van.)
A másik hatás pedig az, hogy a bankok nemcsak a saját hitelportfóliójuk bizonytalanságát látják, hanem a többi bankét is, ami viszont azt jelenti, hogy a magyarországi bankok egymás közötti pénzügyi manőverei során alkalmazott kamatlábak (melynek irányadó kamatlába a BUBOR) is fel fognak menni, hiszen egy bizonytalan pozíciókkal bíró bank kölcsöntörlesztési képességei is bizonytalanabbak. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a BUBOR és a jegybanki kamat közötti különbség nőni fog, ami ki fogja fejezni azt, hogy a jegybanki alapkamat nem tükrözi a magyar gazdaságban valósan fennálló kockázatokat.
Mit tehet ez ellen a jegybank? Kamatot emel. Mit csinál az a bevédett lakáshitelek kamatai és a piaci kamatok közötti különbséggel? Emeli. Mit csinál az a bankok portfóiójával? Bizonytalanabbá teszi őket. És így tovább, körbe-körbe.
Kétségbeesett kapálózás ez, amit olyan egynapos csodák, mint Novák Katalin jelölése a köztársasági elnöki posztra sem nagyon tudnak elnyomni. Nagyon szeretném, ha nem lenne igazam, de egy csúnya gazdasági beszakadás előjátékát nézzük.
