Megittam a kávém, és megláttam a zaccot. Ezért most elmondom, mit láttam benne:)
(Javarészt ködszurkálás persze)
Szurovikin tegnapi beszéde elég összetett volt, ahol valami elrejtőzött a sorok között: “Herszonban nehéz döntéseket kellhet hozni”. Az első ötlet ugye hogy Herszont feladják. Ami viszonylag ésszerűen hangzik, hiszen az orosz csapatok helyzete a jobb parton reménytelennek tekinthető. Ez nem a Malaja Zemlja, amelyet végül kívülről szabadítottak fel a Vörös Hadsereg előrenyomuló egységei. Ez egy elszigetelt hídfő, megsemmisült készletekkel, ahol a reguláris orosz hadsereg utolsó harcképes egységei héderelnek. Vereségük lesz az utolsó pont abban a katonai katasztrófában, amelybe Putyin belerángatta a hadsereget és az országát. Ha nincs elég esze, hogy ezt megértse, akkor a tábornokainak tisztában kell lenniük ezzel. Ők, elvileg tanultak témába illő tárgyakat is.
A helyzet paradoxona, hogy politikailag Herszon elvesztése nyilvánvaló vereség lesz, katonai szempontból viszont: kármentés. A hivatásos sereg maradványainak megőrzése lehetővé teszi számára, hogy legalább reménykedjen némi esélyben. Legalábbis egy viszonylag elfogadható béketárgyalásra. Másrészt meg kell érteni, hogy a tábornokok politikai súlya nullához közeli érték. Nem tudták (vagy nem kockáztattak, vagy féltek, vagy nem értették, hogyan) február 24-e előtt meggyőzni Putyint arról, hogy katonai vereségbe sodorja az országot, amit szégyenletes béke követ. Ezért nehéz elhinni a jobb part elhagyásáról szóló döntésről hogy tábornoki szinten döntenének. Elképzelhető, hogy még Putyin is rájött a dolgok valódi állására, legalábbis ezen a területen, és már megszületett az alapvető döntés a kivonulásról.
De emlékezzünk – Putyin csak ott van, ahol a győzelem. Minden vereségkor eltűnik. Tehát – valakinek vállalnia kell a felelősséget, és össze kell kapcsolnia a nevét egy ilyen döntéssel. Talán ezért pumpálják most fel Szurovikint, hogy felelőssé tegyék őt. Emlékezhetünk Lebegy tábornokra, akit pontosan ugyanazon feladat elvégzésére használtak, és Hasznjavurt szorosan kötődik a nevéhez. Bár a döntést természetesen Jelcin hozta meg, és senki más. De a Cár gyanún és kritikán felül áll mindig. Általában véve a felelősségvállalás tehetsége ritka tulajdonság. Soha nem született meg a modern orosz elitben.
És hiába csinálnak bűnbakot Szurovikinból, sorsa és karrierje miatt nem kell aggódni: hálát fognak neki nyilvánítani. Az emberek értetlenségének és csalódottságának hősies lepattintásáért a szeretett vezér alakjából. Azt hiszem, hogy amikor mégis megszületik a döntés a csapatok kivonásáról a jobb parton, minden propagandista rohanni fog, hogy megmagyarázza, mint az egyetlen helyest (ami igaz), és magasztalja a bátor tábornokot, aki megmentette a katonákat. És mindenképpen visszatérünk majd Herszonba – hangzik majd a végén.
