Nagyon fáradt vagyok, de többek között ezért is nem tudok a választáson hisztizni. Jártak itt ma ügyfelek, voltam tárgyalni, van két holnap határidős beadványom, amelyek ha tökéletesen kész nincsenek, de most mindkettő végére oda tudtam írni, hogy “Tisztelettel, dr. Ésik Sándor ügyvéd” és elmehetek haza.
Kavarognak dolgok a fejemben.
Az egyik ilyen, hogy Múzsa lesz. Lesz, méghozzá videóval, új honlappal, podcasttel. Ha valami kevés, még jobban kell nyomni. Kezdenek eloszlani bennem az azzal kapcsolatos aggályok, hogy pénzt kérjek tőletek érte. Mármint nem előfizetés, hanem pár héten belül akarok egy Patreont. Fárasztó ez, még ha nem is látszik rajtam. (értsd: kipihenten is ronda vagyok mint a lóharapás).
A másik, hogy egy nagy-nagy tüzet kéne rakni. Elkezdeni az alapoktól.
Beszélgetni azzal a 20.000 emberrel, akik szavazatot számoltak. Tanárokkal, akik kis vidéki és úri városi iskolákban tanítanak. Emberekkel, akik nem tudják a saját szavaikkal elmondani, mit jelent az általános, egyenlő és titkos választójog. Grafittal, ha kijött a depiből.
És nekiállni tanítani. Pártot nem tudunk írni és rajzolni, de ha az a feladat, hogy “meg kell találni a vidéki választóval a hangot” akkor az a feladat. Meg kell csinálni. Videóban, rajzban, szövegben. Én írni tudok, mások rajzolni és videózni.
A kampány mindig urnazáráskor kezdődik. Az ellenzék kudarcának egyik oka, hogy ők ezt nem tudják, vagy nem akarják tudni. Én tudom. Mi tudjuk.
