Ebből kiderül, hogy a magyarok hitelkártya- és folyószámlahitel állománya bő fél éve folyamatosan és meredeken emelkedik. Ezt az infót lecsekkolni szedtem elő a statisztikát, azonban van benne egy érdekesebb dolog.
Az MNB közzéteszi a cash-flow adatot is, amelyből kiderül, hogy mennyi a most lejárt, a 90 nap/1éven belül/1-5/5 év múlva lejáró hitelállomány. Na itt egy nagyon érdekes kutya van eltemetve.
A folyószámlahitelezés ugyanis a csúcson van, a 90 napos és a 1 éves lejáratban már csökken az állomány. Mindeközben a személyi hitelek még felfelé mennek, a hosszabb lejáratok is még emelkedő tendenciát mutatnak.
Ez nagyon nem jó dolog. Ha belegondolunk a folyószámlahitel fedezete a folyószámlahitel egyenlege és a szokásos cashflow (pl. a havonta érkező bér). Ha megállt itt a hitelállomány növekedése, az azt jelenti, hogy már nem áll szemben elég fedezet ezekkel a hitelekkel szemben és bankok nem helyezik ki. Pedig ugye pont a gyakorlatilag helyből inkasszálható fedezet miatt ezek jellemzően alacsonyabb kamatozásúak, mint a személyi hitelek, amelyek állománya viszont nő.
Egyszerűbben fogalmazva, a bankszámlák szépen lassan kiürülnek, és jön a zaci. Mivel azonban a személyi hitelhez nem kell beadni a boltba a nyakláncot vagy a fényképezőt, ez kamatokban nyilvánul meg.
A kamatok pedig magasak, mert ha nem lennének azok, bőven 400 forint feletti eurónk lenne. A kapitalizmus fő szabálya viszont az, hogy nincs ingyen ebéd, előbb-utóbb valakinek fizetnie kell. Ez a valaki a magyar ún. középosztály, amely 2008-hoz hasonlóan megint rettenetesen el fog adósodni. Pont ugyanaz történik, csak a sorrend más.
Akkor ugye az osztogatást abból fedezték, hogy olcsó devizahitelek voltak a piacon, aztán amikor romlott a forint, akkor egyrészt a törlesztők megugrottak. Másrészt – és ez képezi azóta is rengeteg per tárgyát – az ebből eredő kockázatot és veszteséget a bankok mindenféle – utóbb érvénytelennek bizonyuló – szerződéses konstrukcióval áthárították az adósokra. A magyar állam – immár NER vezetés alatt – azzal kellett volna hogy szembenézzen, hogy bankcsődök jöhetnek ha alkalmazza a jogot úgy ahogy kell. Ehelyett bankadó és bank-kartell jött, amely finanszírozta a NER-t, a kedves lakosság pedig akár meg is dögölhet.
Most az osztogatást az állam maga végezte. Ellentétben a csúnyagonosz Gyurcsánnyal aki “hitelfelvételre kényszerítette a lakóssságot” most ugye adták a babavárót, meg a csokot meg a többi “ingyen ebédet”. Az ingyen ebédnek két fedezete volt, mindkettő hitel. Az egyiken rögtön látszik, hogy hitel: a nemzetközi pénzpiacon közel tíz évig nagyon alacsony kamatok voltak, itt volt a “hét bő esztendő”. A másik pedig a magyar jövőre felvett hitel. Ha nincs rendesen finanszírozva most az oktatás/egészségügy/akármi, azt majd a jövőben kell sok pénzért helyrerakni. Vagyis ha most azt a pénzt magunkra költjük, akkor saját magunktól veszünk fel hitelt.
Most van a törlesztés
Ugyanis amikor magántanárt fogadunk, magánorvoshoz megyünk, semmi mást nem csinálunk, mint az oktatás/egészségügy helyett osztogatásra fordított pénzt visszatesszük oda, ahova való. Az állami rendszer előnye ugye a méretgazdaságosság lenne. A csilivili tanteremben oktató milliós fizetésű tanár is olcsóbb mint a magántanár, hiszen akár több száz gyereket tanít, így az egy diákra eső költség értelemszerűen kevesebb lesz.
Mivel ezeket most a magyar zsebből fizeti, üres a zsebe, amit jól mutat, hogy a bank nem ad már neki több folyószámla/kártyahitelt. Mivel a zsebbe azért kell pénz (és Orbán Viktor már nem tesz bele, mint a demens éneklő néninek) hitelt azért kell felvenni. Mivel a forint árfolyama ugyanúgy nyomás alá került, mint 2008-ban, a kamatok megugrottak, mivel a magyar állam csak így tudja megelőzni, hogy a lakosságra rászabaduljon a 400+os euró. Ezek miatt viszont a lakossági hitelkamatok is megnőttek, vagyis drágábban tud a magyar pénzt tenni a zsebébe és végül csak kifizeti a csokos/babavárós osztogatás és az eltékozolt jövő árát.
Ellentétben viszont 2008-cal, ez nem azonnali katasztrófaként, hanem lassan de folyamatosan növekvő egzisztenciális nyomásként jelentkezik, és ez egyben válasz arra az olvasói kérdésre is, hogy miért nincs népharag. Meg persze a népharag üvöltő homofóbiába van csatornázva, amelyről szintén fogok írni a Pride alkalmából, ám most muszáj vasalni, különben nem lesz elég tiszta és nem gyűrött ruhám a nyaraláshoz.
