Mi – noha soha nem vetemednénk arra hogy az Igazságügyminszter jogi tisztánlátását kétségbe vonjuk – más véleményen vagyunk.
A jelentés megmagyaráz jó sokat az elmúlt napok csatazajából. A Fidesz kommunikációja mindig akkor veri fel a port, amikor valamit el akar rejteni és ez most sincs másként. A jelentéssel ugyanis nem az az igazi probléma a kormány számára, hogy csúnya dolgokat listáz. Hanem az, hogy a jelentés jó. Varga Judit kommentárja nem helytálló, egyáltalán nemcsak a “sorosisták” véleményén alapul, hanem minden kijelentéséhez forrásokat, számokat, százalékokat, korábbi EU- és ENSZ-anyagokat csatol. Jól látszik, hogy ahol magyar törvényekről, intézményekről van szó, ott olyan írta, vagy olyan lektorálta, aki ezeket a törvényeket olvasta, az intézmények működését jól ismeri.
További “baj” a Fidesz szempontjából a jelentéssel, hogy nem nagyon negatív, felsorolja mi van jól, és mi nincsen jól. Ez nem egy egyszemélyi jelentéstevő anyaga, amelyet 4-5 asszisztens írt meg, és amelyben tetten érhető volna, hogy azokat kérdezték meg, akik a leghangosabban hisztiznek, vagy akik az összeállító team facebook ismerősei. Nem erről van szó. A jelentés kevés, de lényeges és tényleges problémára mutat rá, adatokkal alátámasztva. Ez egy húsz oldalas vezetői összefoglaló, és érezhető, hogy benne van a potenciál, hogy minden oldalához húsz további oldal rendelkezésre álljon ha kell.
Pont az a gond, hogy ezt nem lehet azzal leseperni, hogy néhány romkocsmában merengó, sodort cigit szívó, nyekergő biciklivel járó, és régmúlt tini éveit túlzásba vitt Manu Chao hallgatással visszasíró hippi által összejajveszékelt iromány volna. Nyilván ezt mondják róla, de ez nem az.
Ez több dolgot is jelez. Az egyik, hogy a jelentésírás az EP képviselőknek kiadott mellékprojektből előrelépett kicsit magasabb szintre. De jelzi azt is, hogy ha valaki tudja, ki vett részt ennek az összeállításában, konkrét munícióhoz juthat, házon belül egy EP vitához.
A jelentés nemcsak a magyaroknak, hanem a németeknek is kellemetlen. A magyar védekezés, mint mindig, most is az, hogy a magyar jogrendszer formálisan megfelel a jogállamisági kritériumoknak. Viszont ez a jelentés pont arra jó, hogy a formalista védekezés ellen ad érveket. Innentől kezdve a németek se hagyatkozhatnak arra, hogy hát igen, Viktorka a legrosszabb gyerek az osztályban, de végül mindig felmondja az anyagot, hisz lám, van alkotmánybíróság, ombudsman és médiatanács.
Persze ettől nem ég a ház, de nagyon megnehezíti annak eltűrését német részről, hogy Orbán keresztbefeküdjön a németek által kimunkált kompromisszumoknak a jogállamisági követelmények érvényesítésében. Ráadásul azt sem szabad elfeljteni, hogy a “magyarok a lengyelekkel egymás hátát fedezve mindent meg tudnak vétózni” felállás annyira Németországnak sem jó, és főleg Lengyelország miatt nem jó.
Kérdés persze, hogy milyen eszközök vannak Orbánnal szemben. Most érik be a vetés, ugyanis tulajdonképpen semmilyen, Orbánnak annyi mindent eltűrtek az elmúlt tíz évben, annyira nem csaptak sose a kezére, hogy mostanra két út marad. Vagy lekenyerezik valamivel, vagy megzsarolják. Orbán pontosan ezért emelte az égbe a téteket és szállt bele még a bizottság alelnökébe is, hogy vagy nagyon megvesztegessék, vagy túléljen egy támadást.
A jogállamisági kritériumok keresztülvitelét pedig megúszni nem lehet. Nyilván a végtelenségig puhítható a dolog, de a magyar/lengyel vétó a jelenlegi állás szerint nem marad benne. A franciák és a déli tagállamok sürgetnék az új költségvetést és elegük van a keletiek machinációjából, és nagyon várják, hogy Macron odacsapjon. A spórolósok nyomást helyeznek Németországra, amely a jelentést követően csak növekedni fog. Németországban az összes problémáról évek óta tudnak, de eddig semmit sem kezdtek velük. Most égett a körmükre.
Végezetül külön gratulálunk a Kúriának, amelyik tanácsban és természetesen végtelen bölcsességében, mitöbb tévedhetetlenségében eljárva sikeresen leírta, hogy egy magyar bíróság jogszerűtlenül fordult az EU bíróságához, majd a bíró ellen, aki az EUB-hoz fordult fegyelmi is indult, melyet később megszüntettek. Hogy provokáció volt? Hát persze. Felült neki hivatalos buzgalmában a Kúria, kezdő kisvárosi járásbíró módjára az ügyész kedvében járva? Hát persze. Kiemelt helyen van az ügy a jelentésben? Hát persze. Enélkül mindenféle számokra és százalékokra lehetne csak hivatkozni abban a fejezetben, de kellett hozzá a felsőbírói arrogancia, amelyik nem tudta elfogadni, hogy az EUB-hoz fordulás jogszerűségét az EU-ban egy bíróság vizsgálhatja, és az nem a Kúria, hanem az EUB.
Hogy mit gondol erről a miniszterelnök úr? Na és, majd a jogászok megoldják. Az igazságügyminiszter reakciójából és a fenti kis példából látszik, hogy ettől mi várható.
