Van egy nagyon régi és kedves ügyvéd barátom, aki munkája okán heti rendszerességgel jár kórházakba, zárt osztályon kezelt pszichiátriai betegek igazságügyi szemléjére. Panaszkodott, hogy úgy látja: az orvosok, nővérek nem kapnak megfelelő védőfelszerelést (maszkot), pedig hatványozottan vannak kockázatnak kitéve.
Felvetette egy másik barátommal (ez voltam én, a Vzfszk.) közösen, hogy dobjunk össze a kórházi dolgozóknak maszkra, vegyünk X db-ot és jó lesz. De jó, úgy megörültek egymásnak mint majom a farkának, társadalmi felelősségvállalás, juhhéj. Végül is az ügyvéd minden közvélekedés ellenére nem egy rosszindulatú brigád, néha szolidáris, a budapesti kamara karácsonykor is több millió forintot gyűjtött tagjai körében, amit hospice és gyermekgyógyász részlegeknek adományozott, arra is adtunk, legutóbb egy vidéki kolléga gründolt gyűjtést épp kórházaknak maszkokra, arra is adtunk. Egy kiemelkedő szociális érzékenységű kollegina átlag kétnaponta posztol egyet a Facén, hogy egy 5 gyerekes család nem tud távoktatódni, mert nincs elég laptop, nincs nyomtató, elfogyott az internet, dobjunk nekik össze egyre.
És most itt a legújabb, két barátom ötlete, vegyek még dedikáltan is a Szent Jeroboám Megyeszékhelyi Kórház Pszichiátriai Gondozó Intézetébe is 100 darab maszkot, mert az milyen jófejség.
Igenám, de mindjárt itt az érettségi, a gyerekemet azok a tanárok tanítják akik érettségiztetnek, miért ne inkább a Szent Corvin És Mátyás Gimnázium tanárainak vegyek maszkot? Vagy a Mátraszentdereglyei Általános Iskola tanárainak, hiszen a másik gyermekem meg oda jár, jövőre ballag? Kedvelem is őket, meg nehogy már kidőljenek…
És az ember ilyenkor lelkiismeret-furdalást érez, hogy szarfej, hogy ahányszor felmerül hogy adni kéne , adakozni, a 3. után felmerül benne a kérdés, hogy tudok-e eleget adni, nem adtam-e eleget, önző vagyok-e ha már nemet mondok?
Miközben (hogy hazabeszéljek, ill sírjak), az ügyvédek is szarban vannak, hisz azoktól a kevesektől eltekintve akik nem közintézménynek (állam, önkori, állami cég, Mészáros Lőrinc) dolgoznak, tehát az ún. piacról élnek, ha a piacnak problémái vannak, nekik rögvest és hatványozottan azonos jellegű és mértékű problémáik lesznek. Sőt. Ha a piac tüsszent, az ügyvéd megfázik. Van olyan aki közölte, hogy 10 alkalmazottja van, bevételei 1 hó alatt 1/4-re estek, csak a HUF/EUR árfolyamgyengülés okán kb 300e Ft a havi irodabérleti díjnövekmény, ügyfelek nem fizetnek mert nekik sem fizetnek, vagy kirúgták vagy becsődölt. Más nemes egyszerűséggel közölte hogy a praxisa „a földbe állt”, a bírósági tárgyalások elmaradnak értelemszerűen az ügyfelek sem fizetnek az elmaradó tárgyalásokért.
És ez csak egy, általam jobban ismert szektor, a teljes turisztikai és vendéglátóipar, legalább ekkora szarban van, de biztos lehet még sorolni.
Ehhez képest olvasom, hogy a kormány most dobott 400 misit a kisvárdai önkorinak focira, és azt tervezi hogy a banki különadót majd valahogy a bankok leTAO-zhatják, értsed amivel többet fizetnek most, azt később az állami büdzsé helyett majd jól sportklubbokra költhetik.
És akkor az a mondás, dobjuk össze egymásnak a maszkot. Holnap a lélegeztetőgépet. Holnapután téglajegyet a kórházra.
Szép dolog a szolidaritás, de akkor hadd kérdezzem: Nincs amúgy erre valami apparátus amit a népek megbíznak hogy ilyen alapvető feladatokat ellássanak helyette? Az ún. állam? Amit az ún. kormány irányít? Amit a tőlünk beszedett, ún. adó nevű pénzforrásból kellene üzemeltetni? Vagy mégis mire van a magyar állam? Botlábú kisvárdai vendégfocisták bérét dotálni és az üres stadiont fenntartani? Mert ha igen, akkor lehet hogy a legutóbbi kirendelési díjamat valóban feldobom 100 jobb maszkra, aztán ha megkérdik miért nem fizettem e hóban KATA-t , gyengéden visszaírok a NAV alkalmazottnak: az orvos arcán van, aki anyósod kezeli azon az ágyon, ahol nemrég még dializálták a szomszédodat, de ne aggódj, Kisvárdán a futball virágozni fog, mert Goran Zakitic és N’golo Benteke parádés összjátékát mind a 25 néző látja a csodás stadionban!
