Kezdjük azzal, hogy Schiffer András a videóban nagyon sok és nagyon fontos problémát vet fel, amelyek megjelennek sok más ügy mellett Budaházy György ügyében is.

Ilyen probléma az eljárások elhúzódása és a bíróságok döntésképtelensége. Nem ismerem a Budaházy-ügyet annyira, hogy véleményem legyen arról, hogy mire kell őt és társait ítélni, mindenesetre jelzésértékű, hogy Schiffer maga is “törvényellenesnek” nevezi azt, amit tettek.

Azonban a cselekmények, amelyek miatt az eljárás folyik, 15 évvel ezelőtt történtek. És ha jól értem nem arról van szó, hogy fekete-afrikai országoknak kellett jogsegélykérelmeket küldeni, majd a válaszokról hiteles fordítást készítetteni, majd megkeresni az ország egyetlen igazságügyi rádiócsillagász szakértőjét és vele véleményeztetni ezeket, majd a szakértőt nyolc tárgyaláson kihallgatni, hogy magyarázza el a szakvéleményét úgy, hogy azt muglik is megértsék. Hozzáteszem, hogy ha ez lenne a helyzet, az mondjuk indokolna öt év eljárást. Nem tizenötöt.

Ez a probléma messze nem egyedi. Bár primitív ügyekben húzódnak 10-15 évet eljárások, a strasbourgi bíróság már csukott szemmel ítélgeti meg a párezer eurós kártérítéseket erre.

A probléma részben a bíróságokat sújtó szervezési és jogszabályi problémák miatt van. De – ne kerteljünk – jó része van ebben a helybenjárásnak és a döntésképtelenségnek is. Akit az a tragédia ér, hogy beszélget velem a magyar igazságszolgáltatásról, rendeszeresen kénytelen meghallgatni, hogy

1. én nem neveznék ki negyven, de legalább harmincöt évesnél fiatalabb embert bírónak, és előírnám az ügyvéd(jelölt)i és közigazgatási gyakorlatot is a bírói kinevezéshez
2. a bírók értékelését teljesen függetleníteném a közvetlenül felettük ítélkező másodfokú bíróságtól.

Mert az a helyzet, hogy érett megfontolással és a bizonyítékok mérlegelésével minden ügyről el lehet ám dönteni, hogy a vádlott bűnös vagy sem. Van amikor ez a döntés könnyű és van amikor egy jó kis görög drámát kell fejben lejátszani a bírónak, de döntés mindig van.

A baj akkor kezdődik, amikor a bírónak a tárgyaló felé sétálva, otthon a zuhany alatt állva, a bíróság udvarán cigizve, este jógázva, fel kell tennie magának a kérdést: mi lesz, ha ezt fogom dönteni? Mi lenne, majd fellebbez akinek nem tetszik, gondolja erről minden mugli. De nem ez a helyzet, hanem az, hogy azon gondolkozik, hogy ha ő épp nem is oldalra pislogó helyezkedőgép, a másodfokon ülnek ilyenek felette, és emiatt megütheti a bokáját ha ezt vagy azt a döntést hozza.

A végső és teljes blaszfémia pedig az, ha egy rossz, tárgyalhatatlan, politikai utasításra összefércelt vádiratról azt találja mondani, hogy az egy rossz, tárgyalhatatlan fércmunka és kevés ahhoz, hogy egy ember bűnösségét ez alapján kimondja. Az ezt mondó bíró órákon belül a szőnyeg szélén áll a bírósági elnök irodájában, teljesen mindegy, hogy Budaházy terrorcselekményéről vagy Gipsz Jakab bolti lopásáról szól a vádirat.

Szóval igen, Schiffernek igaza van, ez az eljárás felháborítóan hosszú és Budaházy Györgynek – bármilyen furcsának tűnik így leírva – joga van ahhoz, hogy ha bűnös és tizenév fegyházra kell őt ítélni, akkor azt nagyjából már legkésőbb 2012-2013 óta ülje, és előzetessel, házi őrizettel együtt már mostanában vágja a centit, hogy ha idén nem is, de jövő karácsonyra kint legyen. Az, ha egy 2008-ban elkövetett bűncselekményért 2023-ban kell elkezdeni ülni 17 évet, 2040-es szabadulás (amikor Budaházy 70 éves lesz) reményében, az bizony egy feltűnően durva jogsértés.

Jár-e ezért kegyelem?

A kérdés az, hogy ezért jár-e kegyelem. Szerintem nem.

Ezen a téren Schiffer érvelése egy klasszikus reménytelen védőbeszéd elemeit hordozza. Ilyet minden védő szokott mondani, amikor a bűncselekmény amúgy áll, és nem nagyon lehet vele mit kezdeni, viszont a vádlott valamilyen oknál fogva nem szeretné a “kegyelem, kegyelem” védekezést (amelyet itt amúgy előad, szóval feszül némi ellentét).

Az egyik eleme ezeknek a “mások is lopnak” védekezés. Mészáros Lőrinc országában (régen a Máriáé volt, de megjelentek Máriánál a táskás emberek, most már Mészáros Lőrincé) a napi rutin részeként hangzik el, hogy miért ítélnek el engem ügyvégyúr rongyos tizenkilencmillió adóhiányért, amikor csak a házamtól a város végéig tartó útból lopott Lölő százkilencvenet. Nos, azért mert az hogy más is lop, téged még nem jogosít fel lopásra, hátonúszó barátom.

Ez akkor is így van, ha háromszor mondjuk el, hogy 2006-os rendőrterror…

Rokon műfaji elem, az “emberölésért se adnak ennyit”. Ez amúgy tipikusan kábszeres bűncselekményeknél szokott elhangozni, ugyanis az idióta magyar jogalkotás szerint egy teszkós szatyornyi fűvel átmenni a város egyik végéből a másikba az egy életfogytos bűncselekmény. Feleadó Feri, Címzett Cecil és Futár Ferdinánd már hárman vannak, ez a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata szerint akkor is megvalósítja a bűnszervezetet, ha okirat igazolja, hogy Futár Ferdinánd előzőleg 18 éven át misszionárius volt a kongói dzsungelben, aznap érkezett Budapestre és azt hitte hogy tömjént visz Címzett Cecilnek, akiről ő úgy tudta, hogy plébános. Mindegy. Hárman vannak, tehát bűnszervezet. Tessék kipróbálni. Illetve ne tessék, a Fővárosi Ítélőtábla előtt nem szabad még hármasban elsétálni se, mert kiszalad egy tanácselnök és bűnszervezetnek nyilvánít minket, állítólag most küldték fel a ‘hub “threesome” szekciójának teljes anyagát néhány tucat DVD-re írva a Kúriának, jogegységi eljárás lefolytatása céljából, mert szerintük mind bűnszervezet.

Elnézést, elragadtattam magam, vannak Schiffernél izgalmasabb igazságszolgáltatási témák is.

Szóval az “ezért tizenöt év, hát mi ez egy Bataclanhoz képest” ez a nem épp veretes védőbeszédek sajátja. Nem mondom azt, hogy ezzel védő sose égeti magát, mert rendszeresen megtesszük, csak ez így összemosva Budaházyval, – végülis mi az a pár molotovkoktél, hát nem? – egy kicsit erős. Illetve nem lenne az a tárgyalóban, de így kegyelmi kampányként nettó hangulatkeltés.

Budaházynak két dolog jár: méltányos, a mentő-, enyhítő- és súlyosító körülményeket – köztük a jelentős és a vádlottnak semmilyen módon fel nem róható időmúlást – figyelembe vevő ítélet, és ha elhúzódott az eljárás, akkor kártérítés.

Politikusként, politikai aktorként ki lehet állni Budaházy ártatlansága vagy a neki járó kegyelem mellett. Ügyvédként meg lehet reálisan szemlélni a dolgokat, és a tárgyalóban a vádlott érdekében akár túlzó védőbeszédet mondani. Mint ahogy a kapucsínó és a babgulyás is finom meleg folyadék.

A bajom azzal van, hogy Schiffer a kettőt összeöntötte.