A Covid és más egyéb okok miatt két évig nem jártam edzőterembe. Egy hónapja újra járok, ledolgozandó a covid-kilókat és visszanyerendő a jó közérzetet adó erőnlétet. Nem vagyok egy gyenge gyerek, ellenben kövér és formán kívüli igen. Ezért aztán az első köredzések, TRX edzések tapasztalata mi más is lenne, hogy az izomerő majd’ hiánytalanul megvan, ellenben a pulzustartomány finoman szólva eltolódott. Kevésbé tudományoskodva: lihegek mint egy kutya, mert nem bírom szusszal.
Na a nagy Szovjetunió, elnézést, Oroszország is kb. ugyanez. Kétségkívül nagy és erős, épeszű ember nem köt bele. Ugyanakkor az ötödik négyűteműnél megáll lihegni, és ha erőlteti tovább, akkor előbb-utóbb szederjes fejjel támolygás lesz belőle. Pulzuskontroll? Fokozatosság? Gyávák fegyvere, ő kadettben még válogatott volt, helló.
Ez jutott eszembe a lerobbantott kercsi hídra adott reakciókról.
Oroszország még mindig óriási erőforrásokon ül. A tegnapi támadás megmutatta, hogy egy-két nagyobb ukrán tartományt (2-4 oblasztot) meg tudna úgy szórni, hogy ott a kritikus infrastruktúra lenullázódjon. Kommunikáció, közlekedés, energia, parancsnoki központok. Más kérdés, hogy ehhez annak beismerése kéne, hogy ennél nagyobbat, legalábbis egyszerre, nem tudnak kiharapni Ukrajnából.
Februárban odaültek a TRX kötél elé, hiszen két éve azzal szórakoztak, hogy a muscle up az ugye a zene ütemére megy. És egy lábról. Hajrá. Hátizé. Nem megy.
Most épp ott tartanak, hogy megbombázzák egész Ukrajnát. Mire mennek vele? Semmire. Nyilván a találatot kapott erőművek, trafóállomások gondot okoznak, nem is kicsit. Ugyanakkor ha valamiben a Nyugat nagyon jó, ezek pótlása. Nagyon jó dolog a NASAMS meg az IRIS-T, de nem az fog igazán fájni az oroszoknak. Hanem amikor a GE, a Siemens, az ABB meg egy csomó kisebb specialista cég segítségével legfeljebb néhány hét alatt legalább ideiglenesen talpra fogják állítani az ukrán erőműveket és hálózatot.
Ez az igazi flex, nem a szétbombázás. Mindezért pedig az oroszok ellőttek annyi méregdrága rakétát/robotrepülőt, illetve összegszerűen olcsóbb, de nagyon sok politikai szívességért kapott iráni drónt, hogy kérdés, hogy egyáltalán hány ilyen támadásra elég még a készletük.
Ez tehát egy olyan erődemonstráció volt, ami pont azt mutatja, hogy nem erősek. Pusztítani tudnak, még sokat és fájdalmasan, de az az erő, ami egy nagy hadjárathoz kell, nincs meg. Olvasom itt-ott, hogy csapatösszevonás van Fehéroroszországban. Fehéroroszországba majdnem végig belátnak a lengyel légtérből az amerikai, svéd stb. repülők és drónok, gyakorlatilag centiméter pontossággal tudják vezetni az ukrán tüzérséget. Azon a környéken sokkal ritkább a vasúti infrastruktúra, mint a Donbaszban, mocsaras-erdős, nehezen járható vidék.
Lesz valahol még egy offenzíva? Ám legyen, de nyáron néztük végig, hogy mire képesek úgy hogy minden talpalatnyi földet rommá ágyúznak. Néhány tucat kilométernyi haladásra, amelynek egy részét azóta el is veszítették. Ezen nem változtat az se, ha indiai exportból visszatartott tankokat meg jó sok gyalogságot összevonnak. Az atomon kívül tényleg minden orosz hadi képességet már láttunk. És mind kevés volt. Marad a rombolás, hogy a gaz ukránok érezzék milyen hatalmas ellenféllel állnak szemben.
