Mostanság sokan elgondolkodnak róla a politikai árok mindkét oldalán, vajon Magyarországnak milyen jövője van az Európai Unióban (és a NATO-ban). A Huxit, vagyis hazánk kilépése az Unióból egészen a legutóbbi időkig nem csak valószínűtlennek, de szinte lehetetlennek tűnt, amolyan mumusnak, amivel az ellenzék fenyegeti az Orbánra szavazókat. Egyrészt a magyar lakosság minden felmérés szerint erősen EU-párti, másrészt a politikai elit részéről is logikátlan lépés lenne levágni az “aranytojást tojó tyúkot”, minden (elsősorban belpolitikai indíttatású) EU-ellenes retorika ellenére. Pénz beszél, Petike ugat.
A másik oldalon az európai nagyhatalmaknak (különösen Németországnak) sem érdeke, hogy Magyarország kiessen a közös piacból, hiszen az itteni termelőkapacitás fontos része sok európai vállalat működésének. Az, hogy Orbán egy posztszovjet oligarchiát csinált a rendszerváltó Kelet-Közép-Európa egykori mintaországából, kezelhető probléma. Volt.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója ugyanis mindent megváltoztatott. A háború előtt (bár az már évek óta egyértelmű volt, hogy Putyin a nyugati szövetségi rendszert ellenségnek tekinti, és módszeresen gyengíteni próbálja) az EU vezetői hittek abban, hogy Oroszországgal ki lehet alakítani egy olyan modus vivendi-t, ahol a geopolitikai és ideológiai ellentéteket kordában tartják a közös gazdasági érdekek. Egy szuverén európai ország hódító célú megtámadása viszont a hitleri Németország bukása óta példátlan helyzetet idézett elő a kontinensen. Itt már nincs mese, a diplomáciában szokásos alkudozás és bonyolult kompromisszumok helyét átvette a színtiszta háborús logika: velünk vagy ellenünk.
Márpedig Orbán egyre egyértelműbben Putyin pártjára áll, egyetlen EU és NATO tagországként. Hogy pontosan miért, azt mi csak találgathatjuk, de a szövetséges titkosszolgálatoknak egészen biztosan vannak megalapozott ötleteik rá. Mindenesetre mostanra nem nagyon látszik visszaút: Magyarországra egyre inkább árulóként tekintenek. Persze az Unióból nem lehet senkit kidobni, erre egyszerűen nincs jogi procedúra. Viszont a támogatások visszatartására, és akár a szavazati jog is megvonására van. Márpedig Orbán eddigi legfontosabb EU-s szövetségese, Lengyelország is eljutott arra a pontra, hogy már egyáltalán nem biztos, hogy megvétózná a 7-es cikkely élesítését Magyarországgal szemben.
Közben a magyar kormány egyre nagyobb bajban van, ahogy a világméretű gazdasági lassulás és inflációs nyomás kikezdi a NER gazdasági alapjait. Az EU-s pénzekre ugyan elvileg még számítanak, de a hozzájutás vélt időpontja egyre későbbre tolódik, míg a lakosság életszínvonala rohamosan csökken. Erről pedig valahogyan el kell terelni a figyelmet, és erre évek óta #gonoszbrüsszel hibáztatását találja a Rogán-féle propagandagyár a leghatékonyabb módszernek. Csakhogy ez egyirányú utca, ahol a figyelem fenntartásának egyetlen módja az eszkaláció, aminek a logikus végpontját Nagy-Britanniában láthattuk. Ráadásul Orbán hatalmának jelenleg egyetlen korlátja az Uniós intézményrendszer, és hát ő nem kifejezetten viseli jól a korlátokat.
Összefoglalva: akármennyire is borzasztó történelmi hiba lenne a Huxit, a jelenlegi események és az orbáni ideológia egyre elkerülhetetlenebbül mutat ebbe az irányba. És nem is olyan soká eljöhet az a pont, ahol az összes érintett fél úgy dönt, hogy ez még a kisebbik rossz.
Én úgy vélem, hogy Panamajack aggodalmai jogosak. Az biztos, hogy Orbán Viktor holmi hazaszeretetből, vagy hosszútávú érdekből nem marad az EU-tagja, ha nem ez a rövidtávú érdeke. Évek óta egyik napról a másikra kormányoz, a koncepció mindig utólag szokott kiderülni, amikor az aktuális csalódottan kiszálló értelmiségi elmondja, hogy mit is akartak.
Az EU-val kapcsolatban van egyfajta pragmatikus gondolkodás a Fideszben, fokozatosan engednek, de tény, hogy az EU most olyasmit kér, ami a NER mai formában fenntartását lehetetlenné teszi. Simán elképzelhető, hogy a NER fenntartása érdekében Viktor hülyeséget csinál, hiszen tudjuk, hogy képes rá.
A kérdés az, hogy szabad-e neki.
Nem sok szó esik pl. arról hogy miközben a kohéziós és az újjáépítési (RRF) pénzek folyósítása még mindig nem kezdődött meg, az agrártámogatások folyamatosan érkeznek. Az államtól bérelt földek újraosztásával a Fidesz a támogatói körének egy részét agrárelitté változtatta. Ennek több eredménye is van, az egyik hogy a magyar mezőgadaság nem fejlődött úgy, hogy ellenálló legyen mindenféle sokkoknak. A magyar mezőgazdaság jelentős része a közvetlen és közvetett EU-támogatások optimális lehívására épül, azok nélkül üzemképtelen. Az uniós agrártámogatások leállása egy nap alatt dönti csődbe a komplett magyar mezőgazdaságot. Több száz- de az is lehet hogy ezermilliárdos hitelállomány válik azonnal lejárttá, ennek a kamatvonzata rántja magával a bankrendszert is.
Abban a másodpercben, hogy Magyarország a vámunión (belső piacon) kívülre kerül, az exportorientált magyar gazdaságra elkezdenek vonatkozni az EU külső vámjai, miközben Magyarország legjelentősebb bevételi forrása itt megtermelt iparcikkek exportja. Ez nemcsak az itt jelenlevő gyáraknak rossz, hanem elmegy innen az összes tervezett beruházás is, amelyek az EU-n belül akarnak lenni.
A jelenleg Nyugat-Európában dolgozó százezrekre hirtelen nem vonatkozik a munkaerő szabad áramlása, kezdhetnek engedélyeket intézni és hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiknek nem kell engedély.
Mivel már csak Szerbia és Ukrajna nem EU-tag a szomszédaink közül, előáll az a helyzet, hogy az átmenőforgalom jelentős része előbb kilép az EU-ból, majd visszalép az EU-ba. Hegyeshalomnál az osztrákok – német támogatással – visszaállítják a schengeni a határt, a románok kb. örökre elbúcsúzhatnak tőle. Ezért természetesen kőkemény bosszút állnak az erdélyi magyarságon. Ha Magyarország nem az EU-tagja, akkor nem kérhet számon senkin, semmilyen EU-szabvány eljárást, természetesen minden olyan szomszédos ország, ahol van magyar kisebbség, módszeresen szívatni kezdi a magyar kisebbséget.
Magyarország hitelezői jelenleg azért adnak hitelt, mert Magyarország előbb vagy utóbb, de hozzájut majd a neki járó EU-pénzhez, hogy mindezt Orbánnal az élen vagy mással teszi, az őket nem érdekli. Magyarország a “különutasságért” jelenleg is 4-5% büntetőkamatot fizet, ezermilliárdos nagyságrendű összegekre. Az EU-ból kilépés bejelentésének a napján ez a büntetőkamat felugrik valahova 15-20% közé, a forint árfolyama pedig védhetetlenné válva, értelmezhetetlen mélységbe zuhan
Összefoglalva: a magyar gazdaság az EU-nélkül nem nehéz helyzetbe kerül, hanem azonnali és teljes csődbe. De ez még nem minden. Ha Magyarország az EU-ból kilép, akkor felvetődik, hogy mennyire stabil mint NATO tag. Ha ez felvetődik, akkor a következő kérdés, hogy a pápán levő szállítórepülőkkel és még egy sor másik NATO képességgel mi legyen. Más szavakkal: megengedhető-e egy jogilag is nyíltan putyinista rezsim pont akkor, amikor a szerbeket is kezdik becserkészni, mivel azok kénytelenek rájönni, hogy Putyin az égvilágon semmitől nem tudja őket megvédeni. Ebben a helyzetben az, hogy minden Magyarországon átautózó EU-s vagy NATO emberről jelentést tegyenek Moszkvában a magyar kül- és hadügyön meg zéró intézményes kontroll legyen…ugyan.
Szóval én nem kétlem, hogy Orbán kétszáz forintért meg egy tál meleg bablevesért kivezetné az országot az EU-ból. Azt kétlem, hogy megteheti.
