Tavasszal, napi 50-60 új esetnél az egész ország hypóban áztatta a nyunyókát, Budapesten nem volt szmog, az iskolában nem volt tanítás. Valószínű, hogy ha én vagyok a miniszterelnök se hoztam volna lényegesen más döntéseket, mint Orbán Viktor. Semmit sem tudtunk azon kívül, hogy Olaszország egyik leggazdagabb és legfejlettebb tartományában a folyosón és lélegeztetőgépre kötött, az életükért hörgő emberekről jöttek a képek, Madridban szállodákat alakítottak járványkórházzá.
Azt akkor nem lehetett tudni, hogy nálunk pontosan mekkora a fertőzöttség mértéke. Az nyilván látszott hogy kisebb. Orbán talán a világon a legjobban ért a népharag érzékeléséhez, és amikor április végére eljutottunk oda, hogy a magyarok nagy része a kolléga unokatestvérének az első feleségének a nevelt unokahúga távolságban sem tudott koronavírusos fertőzöttről, akkor egyszerűen nem lehetett fenntartani a korlátozásokat.
Az is nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen végigpánikolt tavasz után lazább nyárnak kell következnie. Egészségügyileg is az az indokolt, hogy az emberek legyenek a levegőn és napon, ennél jobb tömegesen alkalmazható, antivirális hatású intézkedés nincsen. Márciusban, onnantól, hogy kisütött a nap, én is nagyokat sétáltam. Életmódomból és természetemből adódóan viszonylag kevesen akarnak a nyakamba ugrani, így nem okozott gondot a távolságtartás.
Az is világos, hogy az otthon tanuló gyerekek elpaterolását nyaralni/táborba meg kell szervezni, hogy a szülők levegőhöz jussanak.
Mindenki tudta azt is, hogy ősszel, amikor újra összezsúfolódunk, akkor visszajön a járvány. Itt van az a pont, amikor viszont már nem tudok megértő lenni. Lehetett tudni, hogy lesznek olyan hülyék, akik külföldön nyaralva (a külföldön nyaralás szerintem nem hülyeség, bár idén nem voltam) nem tartják be az alapvető óvintézkedéseket, hanem mennek tömegbe, a gyereket beeresztik valami ugrálóvárba Makarskán vagy más hasonló parasztnapoztató településen, a többi hasonszőrű kretén utódai közé. Bumm egy óvoda Óbudán (vagy óbuda Óvodán???) már meg is van, és ilyen “elszigetelt” góc csak Budapesten lesz egy héten belül még négy-öt. De ezzel számolni lehetett.
Azzal tehát különösebben nem lehet mit kezdeni, hogy most egy darabig százasával fog mindennap bővülni az új esetek száma, nem kizárt, hogy lesz pár ezres nap is. Beindulnak a bírósági tárgyalások és még pár hasonló tömegnyomor hely, mint például a receptfeliratás, mert úgy tűnik, túl egyszerű lenne meghagyni a felhőbe fellövős módszert.
Viszont ha gyógymódot nem is tudunk, azt tudjuk, hogy védekezni hogy kell. A csapból is annak kellene folyni, hogy maszk-kézmosás-vitamin. A vezetőknek kellene példával elöl járni. Ehelyett Mr. Kolbászzsír, miután épp karantént rendelt el mindenre és mindenkire aki határt lép át, maszk nélkül fényképezkedik külföldön. Egy kis Balaton-felvidéki fröccsözős-eddázós-mátépéterezős bulika után a fél kormányt karanténba kell tenni és tesztelni kell.
Az elmaradott Szlovákiában meg maszk nélkül nem jelenik meg kormánytag a tévében, ha jól hallom. Nálunk a nemzeti zászlósétáltatáson meg maszk nélküli tömegrendezvény van, miközben az ország erkölcseire veszélyes LGBTQ+ rendezvény viszont elmaradt. Azoknak volt annyi eszük, hogy ha valamikor, akkor most a “négy fal között csinálják” ahogy el szoktuk tőlük várni. A zászlósétáltatástól ugyanezt nem lehet elvárni. Mert heteró, nemzeti faszamagyarokat nem bánt.
Igazából nem is érdekelne, ha nem lenne a pakliban az, hogy emiatt nem hülye, nem felelőtlen embereket is el fog érni a halálos betegség, amely ellen egyébként langyos szappanos vízzel, és egy arc elé kötött ronggyal hatékonyan lehet védekezni.
