A gond az, hogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Ezek a vélemények felületesek, a valósággal nincsenek túl közeli viszonyban.
Mivel ez egy “Hosszú és Unalmas” cikk, kezdjünk egy kis csillagászattal. A Jupiternek azért nincsenek túl közel keringő holdjai, mert azokat az óriási bolygó tömege keltette árapályerők egyszerűen széttépik és apró darabjait magához vonzza a bolygóóriás gravitációja. A tömegvonzás az univerzum egyik legfontosabb ereje, amely eldönti, hogy az égi por- és gázfelhők melyik porszeme lesz egy csillag vagy bolygó közepe, ki lesz aki vonz és ki, akit vonzanak.
Nagyjából hasonló szemmel kell nézni a mai magyar politikai palettát, mint ahogy ezeket a csillag- és bolygóközi vonzásokat.
Adott az óriásbolygónk, a Fidesz, amelyiknek nemcsak szavazótábora, vagy népszerűsége révén van tömege. Az államra olyan mértékben ült rá, hogy tulajdonképpen akkor sem lenne tragédia, ha elveszítené a választásokat, vagy csak nem szerezne abszolút többséget a parlamentben. Akárki alakítana kormányt, szembesülne azzal, hogy bármelyik ajtón megy be a magyar államigazgatásban, ott vagy egy Fideszes pártkatonát, vagy egy fideszes pártkatonától rettegő embert fog találni. Épp most folyik annak a megszervezése, hogy ez így legyen a bíróságokon is.
Akárki is “győzné le” a Fideszt a választásokon, határozott tervekkel kellene odaérkeznie a célhoz, hogy azonnal meg tudja kezdeni a Fidesz és az állam szétválasztását. Egy “NEM ORBÁN” koalíció szinte biztosan nem ilyen erő, győzelme is legfeljebb a pofára eséshez lenne jó, ahogyan Antall József és az MDF is pofára esett és 1994-ben simán visszavette a kormányt az állam irányításába bebetonozott apparátus. Vagyis egy ilyen szuperolajfa-koalícióban Orbánnak semmi fenyegető nincsen.
A kérdés egyszerűen annyi, hogy létrejön-e a “mindegy, csak valaki más legyen” hangulat, mint 1989-ben, 2002-ben, 2010-ben? A Fidesz viselkedéséből úgy tűnik, hogy az ő méréseik nem ezt mutatják.
Ráadásul – és itt érünk a tömegvonzásos részhez – az ún. “demokratikus ellenzékben” nagyjából egyforma erők küzdenek. Egyforma méretűek, mára az MSZP sem lényegesen nagyobb a többieknél. Nagyjából ugyanazt is mondják, legalábbis egyiküknek sem sikerült olyan képet kialakítani magáról, hogy lényegesen más politikát tud képviselni, mint a többiek. Ha megkérdeznék a választókat, hogy Szél Bernadett, Botka László, Juhász Péter vagy Gyurcsány Ferenc hatékonyan gatyába tudja-e rázni az országot jövő ilyenkor, kijózanító válaszokat olvasna a kutatás megrendelője.
Változna ez, ha összeállnának?
Akkor igen, ha lenne közöttük egy Macron-szerű tehetség, aki világos programmal és jó politikusi képességgel legyűrné az ellenfeleit. Csakhogy ha lenne ilyen, akkor, az már színre lépett volna, és megtette volna ezt. Az összeállás így nem más, nagyjából hasonlóan középszerű politikusok harca egymással.
A medvebőr felosztása, úgy hogy medve sincs
Ilyenkor nagyon csúnya küzdelem kezdődik az “összefogáson” belül. Mindenkinek van egy romantikus elképzelése arról a százalékról, amit majd ez a konglomerátum el fog érni a választásokon. És ez az elképzelés nem valami magas. Ezek a hölgyek és urak 15-20%-ban gondolkoznak és ez pechükre látszik is rajtuk.
Ilyen nekifutással pedig az a kérdés, hogy ki jut be, milyen pozícióba lehet kerülni, meg lehet-e élni továbbrais a politikusságból. Csúnyábban fogalmazva: rajta lehet-e maradni Orbán zsoldlistáján? Az MSZP Molnár Zsolt szárnya például szinte nyilvánosan képviseli ezt a politikát. A vezérkar jusson be, a második vonal kapjon pozíciókat és el kell fogadni Orbán hűséges udvari ellenzékének szerepét.
Vagyis egy ilyen “összefogásban” keverednének az opportunisták és az egyedül indulni nem merők. Az ilyen helyzetnek két kimenetele lehet: az opportunisták nyernek, egész sokan bejutnak. A széplelkek meg elmehetnek kapálni. A másik kimenetel, amely most sokkal valószínűbbnek tűnik: addig szappanoperáznak, ameddig már a kutyát sem fogják érdekelni és buknak mint Rottenbiller, szépen be a küszöb alá a Pusztakotkodácsi Cselekvő Oláhcigányok Nemzeti Demokratikus Mozgalma mellé, amelyet a húszmillión risztelés érdekében alapított a Képviselő Úr és a helyi vajda, azzal, hogy a vajda megkap tizenötmillát, ha felviszi az összes cigányt a Fideszre szavazni.
Vagyis jó lenne egy ilyen Szép Nagy Összefogás, de elég kevés esély van rá, hogy időben összeálljon és értelme is legyen. Egyszerűen a szereplői között nincs egy olyan porszem se, amelyik el tudná kezdeni magához vonzani a többit, így marad nekik a lebegés a légüres térben.
Mit csinál eközben a többi párt?
A mérhető népszerűségű pártok közül van még a Jobbik, amelyik próbál értelmes Fidesz-alternatívává válni, és semmi dolga nincs az ún. demokratikus ellenzékkel. Ők, a gravitációs példánál maradva, azzal vannak elfoglalva, hogy távol tartsák magukat a Fidesztől, mielőtt az alapvetően szintén nemzeti-radikális szólamokra épülő Fidesz-propaganda széttépi őket.
Maradt még a Momentum, akik ugye most a magyar politikai paletta feketeseggű pökhendi ifjonc mitugrálszai, akik nem látják be a NEM ORBÁN koalíció fontosságát, és képesek lesznek elcseszni azt. Nem hinném, hogy a fentieket a Momentumon belül bárki ilyen alaposan végiggondolná. (Bár vannak a tagságban olyanok, akik belülről látták a 2014-es összeomlást, ifjú LMP- vagy Együtt tagként. Én a 2010-es, még pusztítóbb összeomlást is belülről néztem végig, azt hiszem mindent tudok a politikai összeomlásokról… )
De nekik nem is kell ezekre a dolgokra gondolni. Elegendő abba belegondolni, hogy mennyire távol áll tőlük az, amit az ún. demokratikus ellenzék csinál. A Momentum, jóval kisebb erőforrásokból és esélyekkel, de megpróbál tematizálni, bár még egy olimpia-népszavazásos esélyt nem fog nekik adni a Fidesz, legalábbis szándékosan semmiképp. Az ő fő témájuk pont az, hogy nem azt csinálják, mint a többiek, sima politikai öngyilkosság lenne beállniuk a többiek közé. A politikához sok bátorság és szorgalom kell. Szorgalmasan állítani 106 jelöltet (nem vagyok benne biztos, hogy ez a Nagy Orbánellenes Összefogásnak összejön) és elég bátornak lenni ahhoz, hogy akár a kudarcba is beleálljanak. Egy bátor, minden kerületben jelen levő párt esélyei pedig akár jobbak is lehetnek, mint egy zavaros koalíció esélyei. Majd kiderül.
