Abstract
Fiúk, én mindjárt torkon szúrom magam. Honnan a világ veretes valagából kerül elő ennyi funkcionális analfabéta a Múzsán? Fele gumicsontnak könyveli el a posztot (mert nem jutott tovább a napihírnél, ami nyomán íródott), fele meg vallásgyalázásról nyüszög (ezen belül megkülönböztethető még az a részhalmaz, akik CSAK azt a kurva képet nézték és még arról se tudták, mit látnak). Mi folyik itt Gyöngyösön? Mondjátok el nekem.
Introduction
Én bizony ateista vagyok. Abból is az agyalásra erősen hajlamos, könyvmoly és kissé ingerült fajta. Élek egy masszívan természettudományos és műszaki alapokon álló civilizációban, melynek kényelmét élvezem, hátrányaival igyekszem tisztában lenni, és jól tudom, hogy az idevezető utat kb. a késő reneszánsz (nagy földrajzi felfedezések, Galilei, Descartes, Leibniz, Newton, sokáig sorolhatnám) idejétől kezdtük egyre tempósabban kiépíteni. Nem lenne most mindez körülöttünk, ha nincs az európai „nyugati” és csak az európai kultúrára jellemző (de a világon lassan mindenhová eljutó), onnan eredő természettudományos módszer, amit tágabb értelmezésben talán Descartes Értekezésétől számítunk. Tehát vajmi kevés része van benne az angyalok hierarcháját boncolgató magvas fejtegetéseknek, vagy kialvatlan-alultáplált huszonharminc éves leányok/özvegyek hallucinációinak. A vallásos szövegeket így – legyen az a Munkák és napok, a Biblia vagy a Mahábhárata – költészetként és “fossil history”-ként, a vallásos gondolkodást a mágikus-misztikus, babonás gondolkodásmód részeként tartom számon (olybá véve, mint ami emberi számítás szerint, úgy látszik, kiiktathatatlan, de a jelen civilizációt szépen alá tudja aknázni). A tisztességes erkölcsöt pedig nem kötöm semmilyen transzcendenciához. Mondván, aki lélekben felnőtt ember, az saját meggondolások alapján is eljut oda, hogy nem lopikál, nincs legyűrhetetlen késztetése más javait maga alá fötörni, nem öl embert, nem hazudozik, tiszteli és segíti a szüleit. (akinek a megszokott körítés nélkül nem megy át: VIII; X.; VI.; IX.; V.) Tud uralkodni az indulatain, a zabálhatnékján és a baszdühén (vö.: főbűnök), nem utasítja el a hozzá segítségért fordulókat, ha teheti. Egyáltalán, nem tesz olyat, amit saját magának nem kívánna. Mindezt pedig nem azért, hogy valamilyen felsőbbségtől jutalomfalatot kapjon, hanem saját és embertársai testi-lelki egészsége végett, kvázi, hogy hosszú életű legyen ezen a földön.
Discussion
Ennél a posztnál nem volt magas a mércém, mert vallásos userektől eleve nem várom, hogy bizonyos konvenciókból kilépve, elvonatkoztatva, vagy szokatlan mintázatokat összehasonlítva gondolkodjanak. Egyszerűen nem erre vannak kondícionálva. Így csak kellemes csalódás érhet. De még ezzel együtt is, mindenestül olyan bazmegolhatnákom kerekedett, hogy ihaj, aki nem hiszi, kérdezze Vzfszk-t. Jogértő embereknek elszáll a fejük fölött az azték emberáldozat tilalma, mint példa és elkezdenek vekengeni, mit tilthat egy-egy vallási gyakorlatból az állam és mit nem. Jól képzett középosztálybeli értelmiségiekről derült ki, hogy képtelenek értelmezni egy hosszúposztnyi szöveget, ezért benyögik, hogy gumicsoooont. Pedig nem az. Az állam és egyház szétválasztásáról és ennek problémáiról írni nagyon is aktuális.
Magyar viszonylatban nézve azért, mert jelenleg tempósan távolodunk a világnézeti kérdésekben deklaráltan semleges, tehát, egyik vallási szervezetet sem favorizáló és nem hátrányba kényszerítő, államtól. Miért mondom ezt? Nos azért, mert ennek jeleivel én, mint nem vallásos, illetve, szervezeti szempontból felekezeten kívüli, minden nap találkozom, és meglehetősen aggályosnak találom, hogy csúnyábbat ne mondjak. Egy, direkt nem súlyos vagy megosztó, ingatlanvagyont, közoktatási kérdéseket, vagy épp nőjogi problémákat érintő példát hoznék (mert még így is sokféleképp leszek elküldve a francba alighanem). 2021 decemberében kormányunk megbízásából készült egy Youtube-spot, melyben „áldott advent”-et kívántak, szép képekkel, művészi énekkel és – most jön a dologban a kelepce – kizárólag r. kath. jelképvilággal. Mármost gyakorló katolikus kartársak, kérlek, h kicsit lépjetek hátrébb és mielőtt megkérdeznétek, mi ezzel a baj, kicsit filozofáljatok. Belülről nézve ez a spot nyilván ártalmatlan, sőt cuki. De belülről nézve Ahmed Balballáb, közlegény a sokadik számú topcsi-zászlóaljból, sem gondolhatta problémásnak a csoportos nézelődést 1541 egy különösen unalmas délutánján, Buda városban. Ahogyan nyavalyás gyaurként nem örült a lakosság Balballáb effendi és munkatársai érkezésének, úgy nem biztos, hogy egyes felekezetek nyomulása a kormányzat legmagasabb szintjeinek egyetértésével mindenki érdekében áll és (most nagyon, nagyon finom leszek) mindenki egyetértésével találkozik. Ha az ateisták véleménye nem nyom a latban (mert nemigen szokott, nagyon hamar el lehet bennünket intézni pár lekezelő jelzővel), jelezném a r. kath. kollégáknak, hogy vannak szép számmal kálvinisták, lutheránusok, görögkat., ortodox, anabaptista és nem sorolom tovább felekezetűek is az országban. Nem egyenlők-e ők a rómkat polgártársakkal az állam szemében? Ha igen, mi a megkülönböztetés alapja? Ugyanezt a kérdést bármelyik, ismétlem bármelyik felekezettel kapcsolatban feszegetném, ha azt látnám, hogy az állam nem egyenlő távolságot tart tőlük, illetve – most kérem figyelni – elveiket az adott felekezeteken kívüliekre is ráerőltetné. Nem tudom, mikor érünk vissza a játéktáblán azokra a kockákra, amiket 1867-1896 között egyszer már elhagytunk (polgári házasság kötelezővé tétele, zsidók emancipálása, reverzális), de az irányt visszafele eléggé egyértelműnek látom. Ez tehát az egyik oka, amiért úgy gondolom, a szekularizáció kérdését feszegetni KELL, még egy mínuszos hír kapcsán is. Legyen mindenki tudatában, hogy lehetne máshogy is, kiegyensúlyozottabban, nem keltve az épp privilegizáltakon kívül lévő körökben aggadalmat.
Nyugatló hanyaton pedig pont azért nem elvetendő a poszt által felvetett kérdés, amilyen dilemmákat néhány okosabban kommentelő kartárs hozott fel, pl., legyen-e disznóhús a menzán. Ezek a dilemmák nagyon nehezen megoldhatók (ha egyáltalán), mert annyi mindenkinek a különböző igényeire és érzékenységére kell tekintettel lenni. Ahogy azt Panamajack a kommentek közt írta, ezeknek a vitáknak a vége mindig valami kompromisszum. Viszont ezek a viták szerintem pontosan azt jelzik, amitől mi távolodunk: az állam igyekszik egyenlően bánni a vitás felekkel. Ez meg a másik fele, ami miatt a kérdés bárhol, bármikor megéri a diszkussziót, mert tanulságos. Márpedig tudni jó.
Végül, nagyon sokan (szintén hagyva a lényeget zúgva elröpülni a fejük felett), leálltak azon vitatkozni, tilos volt-e végülis egyházi embernek fegyvert viselni a középkorban, vagy nem. Igen, Bübüke, tilos volt (Ecclesia non sitit sanguinem ugye). Elvileg. A gyakorlatban azonban elég sokan és sokféleképp szarták le totálba a dolgot. Kezdve a kora középkorban püspöki székekbe ültetett, analfabéta fasztalyiga másod-, harmadszülött nemesifjakkal, végezve a n+1. Lajos idejében vadászgatni járó Rohan bíborossal. Mi a rőt repedt rettentő faszt nem lehet ezen két perc alatt átlátni, mondjátok el nekem.
Concluding remarks
Lassan megőrülök.
