Prédikációm elején a műfaj követelményeinek megfelelően idézek a magyarok egyik szent könyvéből, Örkény egyperceseiből, amely a magyar élet nagy kérdéseire mindig…ha nem is ad választ, de legalább az orrod alá dörgöli a bajt. Tessék:
AZ ÉLET ÉRTELME
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
Látjátok? Nem? Na ez az. Hol a madzag?
A legutóbbi tüntetéseken sok dolgot láttunk, amit már unásig ismerünk, és pár örömteli újdonságot (alacsonyabb átlagéletkor, a hangadók között sok nő) amelyek akár reményre is adhatnak okot.
Sok dolgot megbeszélünk, például az elmúlt két nap posztjaiban a rendőrségről, a rendőrök szerepéről és hasonlókról folyt itt ezen az oldalon többnyire kulturált és sok szempontot feltáró vita. És ez jó, örült az én szívem, testvéreim, mert ez az oldal azért van, hogy a köz dolgáról vitatkozzunk, és én mindig nagyon boldog vagyok, amikor nemcsak az én kinyilatkoztatásaim vannak, hanem vita, beszélgetés, akár azon az áron is, hogy lehülyézéssel nyit valaki. Naivan bízom benne, hogy ennek legalábbis egy része le tud majd az évek során kopni, és marad az értelmes beszélgetés.
De, akárhogy is, ezek a tüntetések az elhaló fázisba léptek, vagyis megint Orbán Viktor látszik nyerni, megunják az emberek és hazamennek. Miért van ez?
Azért mert megelégszünk a tüntetéssel, és Orbán Viktor pontosan tudja rólunk, hogy megelégszünk a tüntetéssel.
A tüntetést nem követi cselekvés. Ez a cselekvés lehet tényleges vagy szimbolikus. Nem kezdjük el a ruhánkon viselni, a facebookra kitenni, hogy mi egyetértünk valamiben, akarunk valamit. Pedig nem volt régen 2002 és a kokárdát hordó Fideszesek.
Nem használjuk a közösségi médiát, pedig nagyon kellene. Nem indult egy egy instagramos hashtag, nincs egy youtube csatorna, ahol egyperces videókban hallgatnám, hogy mit gondolnak azok az emberek, akik tüntetnek. Nincs egy új arc, aki kiállna, és mondana egy beszédet, ahol elhangzik valami új.
Nincs egy közösségi cselekvés. Nincs az, ami mondjuk Kelet-Németországban volt, hogy egy idő után a hét egy bizonyos napján MINDIG volt tüntetés, oda emberek beszédekkel készültek, és megfogadták, hogy jövő péntekig csinálnak valamit.
Ez így ventillálás, és azt hagyják mindenkinek. Tovább kell lépni. Ha valamelyik párt akar továbblépni és a fentiekből valamit megvalósítani (a rendőrkapitányság előtt pózolás, vagy a rendőrsorfal előtt pogózás befejezése után, igaz, Momentum, igaz, Szél Bernadett?) hát csinálják ők. Ha lelkes amatőrök, hát csinálják lelkes amatőrök.
De amíg csak Viktor takarodj van, addig Viktornak semmi oka az aggodalomra, mert azt otthon is lehet csinálni, és a legtöbb ember otthon fogja csinálni. A nagy buliért dolgozni kell.
Fel kell fűzni a sok kis cseresznyepaprikát egy füzérre. Lehet a füzér egy jelszó, egy szimbolikus cselekvés, egy rendszeres időpont, de leginkább ezek mindegyike. Ezek együtt adnak egy politikai nézetet, állásfoglalást, identitást, amihez lehet csatlakozni. Ekkor tudom én is elővenni az ócska telefonom meg a kis állványom és elmondani egy percben, hogy mit jelent a #izé nekem.
Paprikára fel!
