Ez természetesen baromság, amennyiben valami politikai marketingen kívüli dolgot keresünk a dolog mögött.

Hagyjuk most azt, hogy erről a boltláncok nem tudtak, erről Safranek se tudott, ezt valahol, valakinek az unokaöccse találta ki, aki tavaly majdnem indult az OTDK-n, de végül elvégzett egy bármixer tanfolyamot, mert abból hamarabb van pénz. Safranek meg kapott egy papírt, hogy ezt kell faarccal elmondani.

Nade mi akkor mégis az egésznek az értelme?

A parasztvakítás, de előbb nézzük meg, hogy miért nincs értelme.

Az ún. FMCG (Fast Moving Consumer Goods) szektor egy ún. “small margin business” vagyis az egyes árucikkeken egy-két százalék (vagy annyi se) haszon van, a hasznot az hozza, hogy ezek a kis töredék százalékok viszont ezer- és milliószám keletkeznek minden nap. Sűrű fillér, nem ritka forint.

Az ilyen üzletágakban az árazás, a pricing nagyon komoly tudomány. Az egyes termékek árát tengernyi input alapján határozzák meg. Ezek között vannak egyszerű mikroökonómiai jellegűek, honnan, mennyiért, mennyit sikerült beszerezni, és mi az amit a fogyasztó kifizet érte? De ezeket az alapokat millió más tényező árnyalja. Mikor van az adott árunak szezonja? Milyen fogyasztói kosarakban szerepel? Jellemzően készpénzes vásárlók veszik, vagy inkább kártyával szoktak érte fizetni? Érdemes emiatt az árán ötven fillért emelni vagy nem? Milyen napszakban szokták venni? Hány darabot vesznek belőle, érdemes esetleg hármasával-ötösével újracsomagolni? Hol fogy belőle több, a lakótelepi vagy a városszéli üzletben? Van-e olyan termék, amelyekkel együtt mozog a forgalma? Szerepel-e a hó végén csökkenő keresletű, nélkülözhető prémiumáruk között?

Ezek mind-mind figyelembe jönnek akkor, amikor valamiről eldöntik, hogy 429 forintért vagy 439 forintért lesz kitéve a boltban. De korántsem csak ezek.

A nagy boltláncok egyrészt árversenyeznek, másrészt pozícióharcot vívnak. Az árverseny mindenki számára érthető (legalábbis remélem) a pozícióharc alatt az értendő hogy egy-egy tipikus vásárló (pl. kétgyerekes család, bevásárlást végző tagja) kegyeiért folyik a harc. Megnézik, hogy mit szokott venni, hogy változik hónapon belül vagy évszakok szerint a fogyasztása. Ez alapján meg lehet határozni azt a négy-öt árucikket, amelynek az árára figyel, meg azokat, amelyeket ezek mellett tipikusan megvesz. Aztán lehet játszani azzal, hogy akkor bejön az olcsó sajtért, viszont nem megy el máshova fogkrémet venni, tehát a sajátmárkás fogkrémünket megveszi húsz forinttal többért.

Alighanem ebből is látszik, hogy ez egy rendkívül sok adattal dolgozó rendszer, komoly informatiaki és elemző háttérrel, képzett és tapasztalt szakemberekkel.

Ez a rendszer ráadásul folyamatosan mozog, “él”. Az akciós újság valójában az árazás alapján hozott vásárlói döntések finomhangolására szolgál. Tudjuk, hogy jön valamilyen termék, aminek kampánya lesz (pl. az év jelen szakában a spárga) és tudjuk, hogy árérzékeny vevők fognak rámozdulni. Árazzuk tehát a spárgát kompetitíven, de nézzük meg a spárgavásárlók szokásait és bástyázzuk körbe a kicsit olcsóbban adott spárgát a spárgavásárlók tipikus többi választásával és azokon keressünk pénzt. Jön a hó vége, tegyük ki az akciós újságba, amit amúgy sem fognak nagy számban vásárolni, ellenben a krumpli árából ne engedjünk, mert azt a szegényebb család mindenképp meg fogja venni, és így tovább.

Ha valaki akarja, akkor persze “meghekkelheti” a rendszert, elmehet három különböző boltba bevásárolni. Közben persze eszébe se jut, hogy X bolt nem véletlenül van Y bolt mellett és nem véletlenül árazza a dolgait oda, ahova. Egyébként pedig az ilyen ember egyszerűen annyit tesz, hogy a fogyasztói kosara egy részét nem pénzzel fizeti ki, hanem idővel, a saját fizetett pihenőidejéből áldoz arra, hogy pénzből viszont kevesebbet kelljen adnia.

És akkor jön a kormány ezzel a javaslattal.

Mit fognak ezzel csinálni a boltláncoknál?

Előszöris, a jogászok szanaszét fogják értelmezni, és meghatározni, hogy kell érteni jóindulattal, rosszindulattal és extrém rosszindulattal értelmezve a jogszabályt.

Ezután hozzánézik az épp aktuális árazási gyakorlathoz, majd az árazási szisztémához hozzáadják követelményként ezen előírások betartását is. Nyilván, azt nem tudja a kormány előírni, hogy pontosan mi legyen leakciózva. Illetve persze előírhat dolgokat, de ehhez ismerni kéne a pontos forgalmi adatokat, amelyeket nem ismer, így legfeljebb találgatni tudja, hogy melyek lesznek a boltláncok “megúszós” lépései.

Mert persze a cél az, hogy a legolcsóbban meg kell úszni ezt a jogszabályváltozást is.

Ehhez együttműködik több részleg, a szabályoknak megfeleléssel foglalkozó compliance, a marketing, a pénzügy, a logisztika… amelyeknél mostanra mind több és jobb szakértelem van, mint a kormány ugyanezzel foglalkozó szerveinél.

Az eredmény valami olyasmi, hogy az új jogszabályt megpróbálják a lehető legolcsóbban végrehajtani. Ebből kijön egy eredmény, mondjuk az, hogy az 1,5%-os profitrátából ez az intézkedés a leginkább megúszós esetben is, amire a jogászok még nagy nehezen rábólintanak, lesz 1,3%-os profitráta. Vagyis a profit 13-14%-kal csökken, ezt egyetlen cég sem viseli könnyen. Mit tesz? Megpróbálja ezt a csökkenést szétteríteni az összes többi termékre, vagyis

1) költséget csökkent

2) árat emel.

A költségcsökkenést is kétféleképpen tudja elérni

1) megcsavarja a beszállítói tökét, hogy adjanak olcsóbban dolgokat. Ezek a beszállítók ugye azok a magyar cégek, akik az infláció miatt épp kénytelenek mindent drágábban adni. Hol vannak az olyan cégek, amelyek képesek olcsóbban adni az árut? Külföldön.

2) kidobálja a kínálatából a rosszabbul teljesítő termékeket. Tipikusan azokat, amelyek a csökkenő magyar vásárlóerő miatt rosszabbul fogynak. Pl. a karácsonyi akcióban nem lesz 20 féle német prémium csoki (Dominosteine!) hanem csak ötféle. Mivel a kontingens le van kötve, a Magyarországon el nem adott részét akciósan piacra dobja Csehországban, behozva plusz vásárlókat, akinek eladja a csillagtávcsövet is…

Áremelés

Az áremelés részben pedig megnézi, hogy hol tud szorítani a vásárlón. Pl. ha tudja hogy a márkás női higiéniai termékek ára nagyot ugrott, utánuk ugrik a sajátmárkás tamponnal és a kettő közötti árrésen csökkent valamennyit, mert tampon kell és kész, és ha vált olcsóbbra, akkor “kifizetteti”a vásárlóval az olcsóbbra váltás árát. Illetve alkalmaz szétterített általános áremelést, mindenen kicsit emelve.

Összefoglalva

Összefoglalva tehát egy ilyen kormányzati intézkedésnek három eredménye van:

1) rontja a hazai beszállítók helyzetét
2) rontja a bolti kínálatot
3) áremelkedést okoz

Miért csinálják mégis?

Nézzük meg a csatolt grafikont! (én a redditről vettem, nem emlékszem már hol láttam először) Láthatjuk, hogy az infláció mindenütt meredeken csökken. Ez egyrészt az ún. bázishatás miatt van (mivel már egy ideje tart az infláció, magasabb alaphoz viszonyítódik a mostani) másrészt működik a piac önkorrekciós mechanizmusa, a túl gyorsan emelkedő árak keresletcsökkenést okoztak, amely visszahatott az árak emelkedésére. Meg persze rengeteg politikai intézkedés is történt, ezeket itt most nem részletezem, mert minden országban más és más a helyzet.

Magyarország kivétel, az infláció növekedése ugyan megállt, de a csökkenés olyan lassú, hogy inkább egy platóról beszélhetünk. Megjelent a jó öreg stagfláció, amikor az árak emelkednek, a gazdaság mégis megtorpan. Ráadásul az infláció szerkezete olyan hogy az élelmiszerárak és a szezonális ingadozástól kevésbé érintett áruk inflációja (vagyis a maginfláció) továbbra is emelkedőben van. Vagyis arra kell készülni, hogy ez a kis plató továbbra is így marad, a csökkenés lassabb lesz, mint ahogy Nagy Márton mérsékelten hihető hurráoptimista nyilatkozatai előrejelzik.

Vagyis az élelemiszerárak növekedni fognak továbbra is. Mit tesz a kormány? Bedob egy ilyen intézkedést, amely

1) gumicsont,

2) lehet hergelni a boltláncok ellen

3) az árdrágító hatása elvész az infláció “zajában”

4) miközben minden drágulni fog, lehet majd mutogatni, hogy a magyar családok számára bizonyos áruk le vannak akciózva. Igaz hogy nem tudják megvenni ennyiért se, de a kormány leakciózta.

Rezsicsökkentés új ruhában. Parasztvakítás, új ruhában.