Kerekes-Nagy Gáspár barátom volt oly kedves, hogy ideadja ezt a posztot, amelyet ő fordított oroszból.
Jurij Butuszov írt egy jó kis eligazítást, hogyan is működnek az orosz “haditudósítók” az ukrán fronton. Mivel elég sok ilyet láttatok már itt is fordításban, szerintem felismeritek a mintázatot, és élvezni fogjátok.
Hogyan tudósítanak az orosz katonai tudósítók a háborúról:
1. nap. A hoholok erősen ágyúzzák Ivanovkát. Régóta mondogatjuk, hogy itt az ideje, hogy lecsapjunk a hidakra, erőművekre és döntéshozó központokra, és most a Kreml nagy emberei biztosra mondták – ma kezdjük, vége van a Szalonnareichnek , befejeztük a játszadozást!.
2. nap. A hoholok megpróbáltak támadni Ivanovka faluban, de ejtőernyőseink, a Szolntszepekek és a Ka-52-esek megsemmisítettek két zászlóaljat az összes felszereléssel együtt. Ejtőernyős hőseink hívtak, azt mondják, egy lépést sem vonulunk vissza, mafasz, védekezésre fogunk játszani. Semmi pánik.
3. nap Néhány lengyel felderítö-diverziós csoport beszivárgott Ivanovka külvárosába. Semmi baj, háborúban előfordul. Most a szpecnazunk tisztogató hadműveletbe kezd, hatalmas tartalékaink Ivanovka felé haladnak, és hamarosan katlanba kerülnek az ukránok. Minden repülőgép a levegőben van, nagy pontossággal bombáznak, minden úgy van, ahogy szeretjük, nincs taktikázás.
4. nap. Egy kis baj van – az LNR mobikjai megfutottak, nos, ismerjük őket, Ivanovkától északra és délre a hohol áttört, de nem jutott messzire, most már adnak nekik minden csőből. Az ivanovkai gyorsreagálású szpecnaz srácai telefonáltak – azt mondták, bekerítve is a végsőkig küzdenek, igazi hősök, ők persze nem vonulnak vissza. És a hoholoknak most kapec, olyan információkat kaptunk, hogy Moszkva már tud róla, a Wagnert riasztották, most mindennel ami nehézfegyverzet, teljes art of war jönnek, hiszünk a srácokban!
5. nap. Nemrég haladtunk az élet útján Ivanovkába, ott minden rendben van, bár az ukránok, furcsa módon, már 30 kilométert tettek meg a hátunkba kerülve! Kellemetlen, persze. De az 1960-ban született BARS-60 önkéntes különítmény sikeresen védekezik az amerikai különleges alakulatokkal szemben, minden mező tele van holttestekkel, a srácok igazi hősök, elmondták, hogy addig tartják Ivanovkát, amíg szükséges. A fiúk már most most beléptek a halhatatlanságba.
6. nap. Az ukrán fegyveres erők teljesen körülzártak minket Ivanovkában, sajnos, de a hohol nem győzött! A BARSz, a motorizált lövészek, az ejtőernyősök, a szpecnaz-mindnek sikerült szinte veszteség nélkül áttörnie új pozíciókba Ivanovkától 30 km-re Vasziljevkáig. Nézzük a fáradt, de elszánt arcukat – milyen menő hősök ők. Sajnos Ivanovkában meghaltak az LNR-es mobikok, hát tudjátok, megint elakadtak valahol, megint nincs rendben velük semmi. De ők is hősök, az egyik vasziljovkaii tábornokunk olyan igazán megmondta: “Imádom a vassisakosokat, legközelebb magam is támadásba lendülök velük!”
7. nap Igen, sajnos a hoholok igyekeznek felfújni a győzelmet Ivanovkában, amire nincs igazán szüksége senkinek. Ne feledjük, még Sztrelkov is azt mondta, hogy nincs szükségünk Ivanovkára, mennyire igaza van. Ne felejtsük el, hogy a NATO az ukrán fegyveres erőknek dolgozik, tábornokok, zsoldosok, felszerelés, hírszerzés, háborúban állunk a NATO-val, a hoholok csak ágyútöltelék, Ivanovka közelében minden támadásnál több ezret megsemmisítettünk, hamarosan nem lesz aki harcoljon velünk. És Oroszország még nem kezdett el semmit, most az Oroszországi Föderációból mozgósítottak jönnek ide hozzánk, ez nem LNR-es banda, már a mobilizált oroszok hívnak minket és mondják hogy mihamarabb kapnák meg a parancsot, mi támadni akarunk, jól táplálkozunk, a feleségeink betétet és tampont is biztosítottak, meg hát mi magunk vettünk mindent, amire szükségünk volt, készen állunk a harcra. Természetesen a nukleáris csapások után.
8. nap. A hoholok erősen lövik Vaszilivkát..
