Energiapolitikai/gazdasági kérdésekhez értő barátom megint megnyilvánul. Ezt pár napja írta, azóta van EU gázsapkánk, ami után Szijjártónak külön szerződést kell újra kötni, hogy bárki másnál drágábban vehessünk gázt, meg pont most jutott eszébe a tulajdonosoknak legnagyobb magyar alternatívenergia-céget eladni, na kinek? Hát persze hogy a MOL-nak és “magántőkealapoknak”. Hogy mik vannak. Ezért is hasznos rátekinteni arra, hogy mit gondol egy hozzáértő a Magyarországon vitt energiapolitikáról:
Hogy lehet rosszul energiapolitikát csinálni?
Az energiaiparban kulcsfontosságú dolog a stabil, kiszámítható szabályozási környezet, mivel több évtizedes élettartamú, viszont nagyon drága berendezéseket kell létesíteni. Ha nem kellően átgondolt az energiapolitika, a szabályozási és a támogatási környezet, akkor elhibázott beruházások születnek (vagy éppen kulcsfontosságú beruházások maradnak el). Ha ezt megpróbálják a szabályozási környezet összevissza alakítgatásával utólag menedzselni, akkor meg egy idő után semmilyen beruházás nem lesz, mert egy nem stabil szabályozási környezetben senki nem akar eurómilliókat (vagy éppen százmilliókat) elkölteni.
Egy szó mint száz: a kiszámítható, átgondolt energiapolitika alapvető fontosságú.
Na ez az, ami nyomokban sem jellemző Magyarországra.
A hazai energiapolitika egy volt kollégámra és ezen belül is az ő autóvezetési szokásaira emlékeztet, Szegény ugyanis igazi antitalentum volt a közlekedéshez. Eleve teljesen binárisan vezetett, azaz vagy a gázt nyomta, vagy a féket. Mindezt nem azért, mintha egy Alonso lett volna az utakon, csak egész egyszerűen képtelen volt átlátni a közlekedési szituációkat. Pl. amikor már előtte felvillantak a féklámpák, abból ő nem jött rá, hogy itt érdemes lenne neki is levenni a gázról a lábát, hanem nyomta tovább. Majd amikor rájött hogy előtte áll a sor, mert piros a lámpa, akkor meg fékezett egy nagyot. Amikor viszont zöldre váltott a lámpa, akkor sem tette egyesbe az autót, hanem csak akkor kapott észbe, amikor már megindult az előtte lévő autó. Igazi élmény volt vele utazni: utolsó pillanatos belső sávból kisorolások, mert nyilván 30 méterrel előtte jött rá hogy itt le kell kanyarodni, folyamatos fékezés-gázadás, kormány rángatás. Már attól felfordul a gyomrom hogy belegondolok.
Kb. ezt csinálja a magyar kormány is energiapolitika címén. Korlátozzák a szélerőművek építését (jogosan – nehéz őket kiszabályozni, ebben tapasztalatot kell gyűjteni), majd amikor már mindenki mondja hogy összegyűlt elég tapasztalat, lehetne még létesíteni, akkor alszunk tovább. Cserébe a napelemeknél meg nyomjuk a gázt ész nélkül (szaldó elszámolás, nagyvonalú beruházási támogatások, stb.), miközben látható, hogy a hálózat nem fogja bírni. Amikor ez eljut a döntéshozók tudatáig, akkor meg jöhet a satufék (szerintem amúgy túl korán és szakmailag sem megfelelő módon).
Apropó hálózat: 2013 magasságában már nyilvánvaló volt, hogy a napelem lesz az energetika jövője, és hogy hálózati beruházásokra lesz szükség a napelemek befogadásához. Természetesen ez volt a megfelelő időpont ahhoz, hogy a magyar kormány rezsiharcot hirdessen, aminek egyenes folyománya volt, hogy az illetékes társaságok lefelezték (!) a hálózati beruházásaikat. 2022-ben pedig lehet meglepődni, hogy elavult a hálózat. Nohát, ki gondolta volna, hogy a beruházások visszafogásának ez lesz a következménye? Most meg foghatunk neki gőzerővel fejleszteni a hálózatot, hogy behozzuk a lemaradást. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni, a fenntarthatatlan és az energiatakarékosságra nem motiváló rezsicsökkentéstől az energiahatékonysági beruházások elmaradásán át a benzinár-stopig vagy éppen a fosszilis erőművi beruházások hiányáig.
(Beleszólok: ez csak részben írható a hülyeség számlájára: a fenti példák egy része bizony tudatos döntés volt. Egész egyszerűen a jövőt adtuk el azért, hogy akkor kicsit olcsóbb legyen fűteni. Most semmi mást nem csinálunk, mint kamatostul visszafizetjük azt a kölcsönt, amit a 2015-ös Magyarország a 2022-es évtől vett fel. – Vzfszk)
A szomorú ebben az, hogy az energiapolitika irányítóinak egy része meg van róla győződve, hogy amit csinálnak (derült égből villámcsapásként beeső kormányhatározatok, ködös tartalmú kormányinfós bejelentések, éjszaka kiadott kulcsfontosságú rendeletek, stb.), az nem balf*szkodás, hanem dinamikus, a helyzetekre reagáló vezetés. Ez bizonyos szempontból így is van: ha akkora barom vagy, hogy az utolsó pillanatban veszed észre az előtted álló kocsisort, akkor bizony vészfékezni kell.
De jobb ha tudod: ha gyakran kell vészfékezned vagy egyéb váratlan közúti manőverekre kényszerülnöd, akkor nem dinamikus vezető vagy, hanem pancser, aki nem tud vezetni.
