Próbáltam gondolkodni a történtekről, de őszintén szólva, baromira nehezemre esik foglalkozni az egésszel. A Fidesz narratívájára egyszerűen nem vagyok kíváncsi, de az ellenzéki értékeléseket is csak felületesen olvasgatom, nagyjából felesleges időtöltésnek tartom. Ha van egyáltalán bármi, amit érdekesnek találok, az az ellenzék által delegált szavazatszámlálók élménybeszámolói.
A NER működése eddig sem volt megfejthetetlen számomra, ahogy a nyomor sem lep meg különösebben, de még csak a társadalom általános állaptán sem lepődök meg. Ami valamennyire le tudja kötni a figyelmemet és némi örömmet is okoz, azok ezek a beszámolók. Igazán remek emberek áldozatos munkájának az eredményei, az egész választási cécó egyetlen értékelhető eredményét látom bennük. Ezrek mentek le a legeldugottabb falvakba, egyetlen nap tapasztalatai alapján vonták le, sok esetben remekül meg is fogalmazták azt a következtetést, amit az ellenzéki pártoknak évtizedek alatt sem sikerült.
Politikai eszközökkel, felülről modern demokráciát nem, csak diktatúrát lehet építeni, de ugyanígy valaki, valami ellenében sem lehetséges azt létrehozni. Bár a demokrácia az általánosságban véve egy politikai berendezkedést jelöl, de valójában azért sokkal inkább egy sajátos társadalmi viszonyrendszer politikában is megnyilvánuló következménye. Ezeknek a sajátosságoknak egyik alapja a szabadság minimumának megléte.
Aki nem tud olvasni, nem jut el hozzá más, csak a rezsim által megfogalmazott és megszűrt információ, nem jut hozzá más forrásokhoz, nem tudja azokat feldolgozni, az saját hibáján kívül nem rendelkezik olyan szabadságminimummal, ami egy demokratikus döntés alapja lehetne.
Nincs értelme embereknek arról beszélni, hogy kire és miért szavazzanak, ha nem ismerik a szavazás fogalmát. Ha valakinek a szavazókörbe belépve az az első kérdése, hogy a szavazólapon melyik a Fidesz, amire ikszelni kell, akkor az az ember nem döntést hoz, hanem egy olyan feladatot próbál éppen megoldani, amit kiadtak neki, de a végrehajtása segítség nélkül meghaladja a képességeit.
Ha az illető tud valamennyire olvasni (a többség azért tud egy kicsit), de azért egy háromezer karakteres cikk már feldolgozhatatlan mennyiségű információ számára, ezért az M1 az egyetlen forrása, szintén nem döntést hoz a fülkében, hanem szavazattá konvertálja a propagandát, ami az ő világában a hírrel és a tájékoztatással egyenlő.
Előbbiek felett áll az az ember, aki teljesen racionálisan felfogja, hogy az ő, de még a gyerekei életére sincs hatással a szavazata, ellentétben azzal a tízezer forinttal, tál gulyással, amit azonnal megkap, ha jó helyre sikerül voksolni. Sajnos nem téved.
Ezen a vonalon haladva következnek azok, akik közmunkában, idénymunkában, valamilyen állásban, kisebb trafikban, vegyesboltban gondolkodnak, majd a végén eljutunk Mészáros Lölőhöz, aki az ország leggazdagabb embere, de nem rendelkezik sokkal több szabadsággal, mint a borsodi putriban nyomorgó írástudatlan cigány ember.
Minden ellenkező állítással és ellemzéssel ellentétben a Fidesz felülről építette fel a NER-t. Először a párt pénzügyi és strukturális alapjait teremtette meg Simicska közreműködésével, majd a nagyvállalkozói rétegen keresztül jutott el a kis- és középvállalatokig, ezeken keresztül az alkalmazottakig, végül pedig a legkiszolgáltatottabb rétegek nyakára ültette kézivezérlésű helytartóit.
Ki lehet mondani, ez egy diktatúra. Lehet persze olyan szinonimákat hajkurászni, mint az oligarchia, maffiaállam meg hasonlók, de valójában ez a diktatúra XXI. századi és európai megfelelője, ahol nem katonai terrorral, vagy félkatonai párthadsereggel nyomják el a népet, hanem olyan modern eszközökkel tartják sakkban, amiket tulajdonképpen a nyugati típusú demokráciák teremtettek meg, csak éppen teljesen más céllal. Fegyverré vált a segély, a közoktatás, a közmédia, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az igazságszolgáltatás stb. Egyetlen személy kezében fut össze minden szál. Ebből adódóan természetesen egy kártyavár stabilitásával rendelkezik, de hát várat kártyából is lehet építeni.
Kézenfekvő lenne a kártyavárat elfújni, esetleg építeni mellé egy másikat, ami tetszetősebb, de egyik megoldás se lenne tartós. Sajnos létre kell hozni azt a szilárd alapot, amire lehet strapabíró kócerájt tákolni. Ezt a munkát a rendszerváltás óta senki nem vállalta fel. Sajnos most már az állammal karöltve ezt nem is lehetséges, nem érdeke a siker. Odáig jutottunk, hogy fel kell építeni azt a társadalmat, ami Magyarországon még soha nem létezett. A rossz hír, hogy generációk kellenek hozzá, de ez nem azt jelenti, hogy a NER mindig ott lesz velünk, hogy akadályozza a munkát. Ahogy azt már többször leírtuk, régóta rohad belülről, az utóbbi időben pedig ez a folyamat intenzívebbé vált. Minden egyes felszabadított ember (sokak szerint jobbágy) egy újabb szeg a koporsójába.
Én a tegnapi sokk óta azon gondolkodom, hogy mit tudnék tenni azon túl, hogy időnként hülyeségeket írkálok ide (egyébként Múzsa ügyben is elég sok tenni való lenne még), de ha sokan kezdünk el hasonlókon agyalni, akkor annak még akár eredménye is lehet.
Hát kapkodnunk – úgy tűnik – nem kell, de ha mindenki kikecmergett az apátiából (én még bőven benne lubickolok), akkor apró lépésekkel el kell kezdeni haladni.
