Nem fogom a cikket belinkelni (nyilvánvaló okokból, van elég bajotok enélkül is), de volt benne egy passzus, amivel érdemes foglalkozni, ugyanis a fideszes körökben ez általánosan elfogadott és gyakran idézett vélemény, és valóban elég jól leírja az orbáni politizálás lényegét:
“Van az a közhelyszerű mondás, hogy a következő kampány akkor indul, amikor vége van a választásnak. Ezért is lett ennek a zsebkönyvnek az alcíme az, hogy „Kampányból kampányba”. Az egyik legfontosabb állításom ugyanis az, hogy Orbán Viktor nem süpped bele a kormányzás bürokratikus mocsarába.
HA A NYUGAT-EURÓPAI PÉLDÁKAT VESSZÜK, SZÁMOS MINISZTERELNÖK CSUPÁN EGY BÜROKRATA, AKI SZAKPOLITIKAI KÉRDÉSEKRŐL VITÁZIK, DE NEM LÁTHATÓ NÁLA A HAGYOMÁNYOS POLITIKACSINÁLÁS.
Éppen emiatt került többször konfliktusba Orbán Viktor a brüsszeli bürokratákkal és a liberális demokráciát támogató nyugat-európai politikusokkal. Ők az intézményrendszerekben hisznek, míg Orbán Viktor hagyományos politikusként viselkedik és narratívát alkot.”
Tehát az, hogy Magyarország miniszterelnöke immár 13 éve kizárólag a hatalom megszerzésével és megtartásával (plusz néphülyítéssel) foglalkozik, miközben baszik kormányozni és szarik a demokratikus intézményrendszerre, az nem bűnös inkompetencia, hanem erény. Valamint szerintük ez a “hagyományos” politizálás, ellentétben a hülye brüsszelita liberálisokkal, akik egy politikustól elvárnák, hogy …izé… értsen valamihez.
Köszönjük a beismerő vallomást, Dániel!
