Polt válasza Hadházynak a sokadik illusztrációja annak, hogy a legfőbb ügyész a NER egyik legfontosabb támasza. Fontos, hogy nem az ügyészség, hanem az ügyész vezetése.
A magyar ügyészséggel kapcsolatban van körülbelül 1500 azonnal megreformálandó dolog és megoldandó probléma van. És van nagyon sok arrogáns, a saját tévedhetetlenségének biztos tudatában élő pökhendi ügyész is. Meg nem annyira arrogáns, de szintén “tévedhetetlen”. Azonban az ügyészek igen jelentős része, főleg akik nem az utóbbi években kezdtek, azért lett ügyész, mert hivatásának gondolja, hogy részt vegyen abban, hogy a társadalomban mindig jelen levő bűnözők ellen küzdjön.
Tom Clancy írja valahol, hogy a tengeralattjáró kapitánya számára kétféle hajó van: az ő tengeralattjárója meg a célpontok. Sok ügyész is nagyjából így van ezzel, és ennek tudnak jelentkezni bizonyos pszichológiai hatásai. Az ügyvéd meg azért van, hogy a maga szerény (és az ügyészéhez képest tényleg szerény, ez nem szóvirág akar lenni) eszközeivel törekedjen arra, hogy ne ez a kereszteslovag-mentalitás, hanem a jogszabály uralja a tárgyalótermet.
De a legádázabb vérügyésznél, a bírót a felettesei útján nyomás alá helyeznő helyi ügyészi vezetőnél is van rosszabb. Nem sok, csak egy rosszabb van ennél: a leállított ügyész. Az ügyész, akinek odaszóltak. Veszett kutya módjára harap a tárgyalóban, kompenzálandó, hogy mindenki tudja, hogy nem ültetett oda mindenkit a vádlottak padjára, akit oda kellett volna. Nem lehet vele tárgyalni, mert tudja, hogy nincs mozgástere. Ezt nem ismerheti be, mert mint Polt Cinikus Péter válaszaiból tudjuk, odaszólás, utasítás, lefokozás nincsen az ügyészségen.
Aztán van aki ebbe belehal, van aki kilép, van aki meg olyan vastag bőrt növeszt, hogy a maffia legravaszabb ügyvédjei is irigykedve nézik.
Felvenni meg már eleve olyat szeretnek, akinek természetes az, hogy bizonyos emberek ellen nem nyomozunk. Ha mégis, annak áthelyezés a vége valami pocsék beosztásba, aztán a közös megegyezzéssel kilépés. Poltot ez nem zavarja, a cél a szervezet teljes betörése, amit előbb-utóbb el is fog 100%-ig érni.
Nem okoz egy nagy károkat, á dehogy.
Csak mit válaszol vajon az ügyvéd a védencének, aki ugyan követett el bűncselekményt, valami bolond pár tízezer forint elkövetési érték mellett, megy az ügye három éve a bíróságon, és az ügyész kérlelhetetlen szigorúsággal nem egyezett bele abba, hogy legyen már valami enyhe indítvány, aztán beismerés és mindenki megy a maga dolgára. A védenc látta az interneten a jachton orgiázó Borkait, a jachton nyaralgató Szijjártót és Orbánt, Voldemortot, Simonkát, Mondok Józsefet, a vak komondoros embert, és csak azt kérdi, hogy az államot miért az én párezer forintos ügyem érdekli? Ha az ügyésztől kérdezné (javasoltam, hogy ne tegye) akkor azt a választ kapná, hogy az nem ennek az eljárásnak a tárgya, és közben az ügyész metakommunikációjából az jönne ki, hogy ne idegesíts, én is látom, ha rajtam múlna, ülnének azok is a vádlottak padján, mint fecskék a villanydróton.
De nem ülnek. Polt Péter személye és az európai ügyészség távol tartása a kulcsa annak, hogy ne is üljenek.
