…na, ha már kicsit elmerültünk a bringázós poszt alatti kommentelésben
Talán a legfontosabb az, hogy ez egy opció a közlekedésre, nem pedig mindenki számára kötelezően betartandó norma. A Csepel Royal bevezetésén munkálkodva valamennyire benne voltam a hazai bringás forradalom olvasztótégelyében és boszorkánykonyhájában, így látom valamennyire a változást és annak következményeit is.
Hát az első időszak, amikor a futárok és a tribalizmusra kissé fogékony fixisek elkezdték leuralni a várost, mindenképp izgalmas időszak volt, de az akkoriban eléggé sok kereszteződésbe kihelyezett, fehérre festett cangák jelezték, mennyire nincs még ehhez meg a minimális közlekedési kultúra sem. Már ekkor elkezdődött a lövészárok kiásása autós és kerékpáros között, amit sajnos azóta sem sikerült teljesen betemetni. Akkoriban a problémát elsősorban az okozta, hogy az autósok nehezen szoktak hozzá a bringások jelenlétéhez, utóbbiak közül pedig sokan játszótérként tekintettek a közutakra. Az agresszió mindennapos volt az utakon.
Nézzük, mi változott azóta
A kerékpárutak és sávok behálózzák a város nagy részét. Lehetne több, lehetne sok helyen jobb minőségű, vagy legalább használható, de tulajdonképpen ha valaki el akar jutni A-ból B-be, akkor azt ha kompromisszumok árán is, de megteheti kerékpárral is.
A közlekedési morál
Pár évet kihagytam, így még markánsabban érzékelhető a különbség. Az autósok többsége hozzászokott a bringásokhoz, számolnak velük, figyelnek rájuk. Van néhány tipikus becsípődés, ami nem nagyon változik. Nem jellemző, hogy megadnák az elsőbbséget, simán ráparkolnak a kerékpárútra, illetve sokan nem kerülik ki biztonságos távolságot tartva a bringást, de utóbbi inkább a vezetési rutin hiányával van kapcsolatban, nem a szándékkal. Oké, vannak azok a részhalmazok, akik bármilyen szociális interakcióra alkalmatlanok, többnyire márkajelzéssel, élénk színnel, feliratokkal ( MEKSZERELLYÜK BT.) vannak megkülönböztetve a homo sapienstől. Hangsúlyozom, nem minden BMW tulajdonos, nem minden taxis barom. Sőt, többségük teljesen normálisan közlekedik.
Na de mi van a bringásokkal és egyéb állatfajtákkal?
Kb. kilencven százalékukkal semmi gond nincs. Nagyjából ismerik a közlekedési szabályokat, törekednek a kulturált és biztonságos közlekedésre. Van pár százalék, aki egyszerűen béna, ezekkel nem érdemes foglalkozni azon túl, hogy figyelni kell rájuk. Na, de még mindig marad egy jelentős hányad, akik elmebetegként közlekednek.
Tegnap este, sötétben a szemem láttára egy trapéz nadrágos kocsmafilozófus meglépte átlóban a Bajcsy-Andrássy kereszteződést BuBival. Nem hittem a szememnek.
Őrmezőn, egy kivilágítatlan szakaszon majdnem frontálisan ütköztem egy ninjával. Ugye ez az a fajta balfasz, aki világítás és reflektív felületek nélkül, sötét ruhában, szürke biciklivel száguld az éjszakában. Mi a célja ezzel? Fogalmam nincs róla.
Mindenki ismeri a két oldaltáskás, GPS-el, CB-rádióval és halradarral is felszerelt trekkingest, aki valami értelmetlen fokozatban kacsázik 6,5 km/h sebességgel az egyenes, lámpamentes szakaszokon, de ahogy meglátja a villanyrendőrt sárgulni, egyből elkezd tekerni ezerrel, hogy még stílusosan átsuhanjon a teli piroson, de lehetőleg úgy, hogy az éppen átkelő gyalogosok is spricceljenek a szélrózsa minden irányába.
Mi értelme van hegyikerékpárral zörögni a járdán, amikor ott van a biciklisáv két méterre?
Miért nem lehet megállni a pirosnál (a bringások cirka fele átcsorog a “nem annyira fontos” lámpákon), amikor egy adott szakaszon kurvára mindegy, melyik lámpa fog meg bruttó 3 percre, a táv pont ugyanannyi idő alatt lesz teljesítve.
Most a villanylófaszon száguldozókról nem értekeznék, miattuk mélázom el időnként egy kerékpárra szerelhető vízágyú vázlatos tervén, de reméljük, idővel ők is alkalmazkodnak, vagy majd az evolúció és a szelekció megoldja a problémát.
Összefoglalva
Tehát az van, hogy sok mindenen lehetne javítani (kell is), de az elsődleges probléma még mindig az, hogy sokan a sajátjuknak érzik azt, ami közös, képtelenek megérteni és elfogadni a másik szempontjait, képtelenek együttműködni egy tök egyszerű cél, a biztonságos és kényelmes közlekedés érdekében. Helyette azt látják, hogy a másik autós, tehát paraszt, biciklis, tehát paraszt. …ha járművet cserélne, akkor meg hirtelen minden és mindenki megváltozna. Én azt gondolom, hogy támogatni kell a kerékpáros közlekedést, sok helyen vissza kell szorítani az autók dominanciáját, de semmiképp nem hályogkovács módjára, tisztán elvi alapon. A választás szabadsága nagyon fontos dolog akkor is, ha a számomra ideális közlekedési eszközről van szó. A másiknak meg a racionalitás keretein belül tolerálni kell az én választásomat akkor is, ha ez bizonyos kényelmetlenségekkel jár együtt.
