Nem lennék meglepve, ha nyugati részről lenne egy bizonyos ki nem mondott szurkolás az oroszoknak, hogy csináljanak már meg végre valamit. Pár napja azt írtam, hogy döntő csata zajlik a Donbaszban. Egy ilyen csatának kétféle kimenetele tud lenni: valamelyik fél nyer, vagy patthelyzet alakul ki.
Az oroszok a harmadik C betűnél tartanak. Az első többszáz kilométert fogott volna át, gyakorlatilag egész Kele-Ukrajnát. A második két megyét, most épp ott tartanak, hogy oké, akkor elég lesz Szeverodonyeck és Liszicsanszk. Közben kénytelenek voltak visszavonulni Harkiv alól, és a fene tudja, hogy az ukránok képesek-e északról elvágni-bekeríteni az aktuális, nyugat felé nyíló C betű északi szárát.
A környéken a fog of war jelenség hatványozottan jelentkezik. Az ukrán veszteségek mértéke hétpecsétes titok, de még ha azt feltételeznénk, hogy fele az orosznak, akkor is nagyon komoly veszteségek érik az ukrán hadsereget. A kiszivárgó orosz képekről általában percek alatt derül ki, hogy valamekkora lódítás van bennük, mára az ember annak ellenére jobban elhiszi az ukránok mondókáját, hogy abban is tettenérhető a tudatos szerkesztés, dramatizálás.
Az azonban jól látszik, hogy a nagy orosz áttörés egyelőre elmarad. Ez annak fényében nem meglepő, hogy a modern tömeghadsereg elleni védekezés tankönyvét itt és a Szovjetunió más részein írták, olyan szerzők mint Walter Model és Gotthard Heinrici. Annak fényében sem meglepő, hogy az ukránok hozzájutnak utánpótláshoz, még ha nem is úgy ahogy azt az amerikai propaganda igyekszik leírni. Jó sok hadianyag érkezik, de azért messze nem annyi, hogy önmagában ez elegendő legyen a döntő ukrán győzelemhez.
A megtorpanást csak részben magyarázzák a nyugati hadianyag-szállítások és az olyan innovációk, mint az Uber-szerű alkalmazással irányított, kamerás drónokkal pontosított tüzérség. Az, hogy az oroszok ennek ellenére megálltak, az legalább ennyire a saját rossz döntéseik és gyenge teljesítményük következménye is. A fél dandárnyi gépveszteséggel járó folyóátkelések, a kettesével aknára futó, négyesével szétágyúzott páncélosok azt mutatják, hogy még ha gyököt is vonunk az ukrán katonai sikerpropagandából, az ukrán hadsereg akkor is minőségi fölényben van.
Ráadásul ennyire kis helyen már nincs hova bújni az ellenség elől, vagyis a drónnak nem kell sokat repkednie, hogy rávezesse a tüzérséget a valamerre vonuló vagy épp átkelő orosz erőkre. Ahogy írtam valamelyik nap, itt kéne valami szimbolikus dolognak történnie, de már egyáltalán nem látszik hogy mi lehetne az. Ha Szeverodonyeckben és Liszicsanszkban kizárólag norvég balneológusnők és orosz hússaláták élték volna békésen életüket 2014 óta, mostanra akkor is meg lenne erősítve úgy hogy vagy 2-3 tucat BTG-t felzabáljon az ostromuk.
Hát még úgy hogy alighanem 5000-es vagy még kisebb léptékű térképek, ortofotók, százszámra felvett GPS-pontok segítik a védekezést a hardver mellett. Mert azért az ilyen pontosságú tűzvezetéshez kevés a drón. Ahhoz az is kell, hogy egy perc alatt azonosítsák, hogy hol van a célpont, és ha tényleg nagyon pontos a térkép, rengeteg pontos GPS koordinátával, akkor a pontosan ismert helyen levő lövegtől azért lényegesen könnyebb távolságot számítani. Arról is szólnak tudósítások, hogy a tüzérség térképein “kill zone”-ok vannak kijelölve, ahova nem kell sokat méricskélni, ha bemegy oda az ellen, ott kilövik. Ez persze nem űrtudomány, néhány repülő, megfelelő (katonai szabványú) GPS vevők, és néhány tucat földmérő segítségével egy ekkora területet nemhogy nyolc, de egy-két év alatt fel lehet venni egy számítógépes térképbe. A kérdés inkább az, hogy ez a térkép miért nincs meg az oroszoknak, vagy ha megvan, akkor miért nem használják? A világ legjobbnak mondott katonai hírszerzése, atom- és más titkok megszerzője nem tudja, hogy a Donyec mely pontjait tartja az ukrán fél átkelésre alkalmasnak és milyen körletekből gondolja belőni, ha jön a támadás? Vagy ha tudják, akkor miért nem kapnak ezek a körletek mindenfajta bombát, rakétát, ami van? Vagy ha kapnak, csak az ukránok ügyesen hazudnak, miért nem látunk a hídfőből kitörő orosz ékeket?
All in all, a világpolitika szereplői minden nap kénytelenek lejjebb adni az oroszokkal kapcsolatos várakozásaikból. Bidennek, Macronnak és a többinek kb. mindegy lenne mi lesza szeverodonyeckiekkel, a liszicsanszkiakkal vagy a kramatorszkiakkal, csak legyen már kihirdetve az a kurva bálsája rosszijszkaja pobjéda és ülnének le tárgyalni. Zelenszkijt még így is hosszan kellene masszírozni, hogy tegyen engedményeket, meg kéne beszélni a lemészárolt bucsai, borogyánkai, hosztomeli, mariupoli stb. polgárokról, az elhurcoltakról, de akkor már legalább tárgyalnának.
Nem véletlenül ideges Macron amiatt, hogy az oroszokat hogyan hozzák ki ebből arcvesztés nélkül. Mármint nagy arcvesztés nélkül. Mert azért most nagyjából ott tartunk, hogy egy jelentőségében kb. Mezőtúrhoz vagy Kisvárdához hasonló várost kéne az oroszoknak elfoglalni, hogy legyen egy olyan, mesterségesen kreált pillanat, amelyben azt lehet mondani, hogy lám, az oroszok nyerésben vannak, Ukrajnának nem ártana elgondolkodni.
Most ugyanis az a helyzet, hogy politikailag teljesen irreális elvárás az ukrán kormánytól engedményeket várni, akrámilyen cudar is Ukrajna helyzete. Nyertek Kijevnél, nyertek Harkivnál, támadnak Izjumnál és Vovcsanszknál, kitartanak Mariupolban, mégis mi lenne a sorsa annak a politikai vezetőnek, legyen az Zelenszkij vagy bárki más, aki azt mondaná, hogy oké, leállunk, hogy a férfiainkat lemészároltató, nőinket csecsen martalócokkal megerőszakoltató, városokat teljesen szétlövető Putyinnak nehogy arcvesztése legyen?
Ez egy nagyon veszélyes helyzet, ahol a NATO már nem nagyon tudja mivel nyomni az ukránokat, “csak” utánpótlással. Ha újabb fegyverkategóriák jönnek, az már felér a direkt beavatkozással. Az oroszok viszont nem léphetnek hátra, vert seregként nem vonulhat ki Putyin. Tehát mindenki fenntartja amit csinál, aminek a vége valamelyik fél hirtelen összeomlása lehet. Ez a fél nagyobb eséllyel az orosz lesz.
Ezért volna jelentősége az olajembargónak. Az EU-s (és amerikai) szankciók lényege pontosan az lenne, hogy Putyin számára egy kiszámítható utat mutassanak: minden nap, amíg ezt a hülyeséget csinálod Vologya, ennyivel drágítja a dolgot. Mi kibírjuk, egy-két évig mindenképp, te meg nem. Ezeknek tehát nem az a célja hogy Oroszország összeomoljék, pont ennek az elkerülése a cél.
Nyilván a szankciók fájnak a szankciókat alkalmazó oldalnak is, ezért óvatosan kell velük bánni, és bonyolult kompromisszumok előznek meg minden újabb csomagot. Von der Leyen is azért volt itt a múlt héten, hogy meglegyen az olajembargós kompromisszum. Amiért viszont Orbán nagyon nagy árat kér: a NER pillanatnyi finanszírozási gondjainak megoldását.
Sokszor írtam már, hogy a NER addig van, ameddig finanszírozható, ugyanúgy ahogy gulyáskommunizmus is csak addig volt, ameddig volt kölcsön. Orbánék pontosan tudják, hogy ebben a helyzetben lehet sokat kérni és sokat kérnek. Az meg, hogy közben emiatt minden nap távolabb kerül az öldöklés befejezése, az nem Orbán baja, őt csak és kizárólag a NER fenntartása érdekli. Ha hullahegyek, akkor hullahegyek, pénz legyen.
Sokan kérdezik tőlem, hogy Putyin mivel “fogja”. Ma délután épp Csire doktor. Azt tudtam rá mondani, hogy szerintem semmivel. Szeretők? Orgiák? Kábszer? Milliárdos lopások? Ezekbe nálunk nem lehet belebukni. Esetleg valami meleg botrányba, de Orbán a lányokat szereti. Mégis mivel zsarolná meg bárki? Azzal, hogy az EU összes antikorrupciós szabályát megszegve palotát építtet épp magának Hatvanpusztán? Közismert.
Putyin tehát szerintem nem fogja Orbánt. Egyszerűen kihasználja, hogy ötödjére megválasztott miniszterelnökünk egy sima ribanc, aki pénzért lóval is. Ezt tudják róla Brüsszelben is, majd megalkudnak vele. Addig meg gyűlnek a hullahegyek.
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted.)
