Azért jó, hogy Magyarországon nem lehet legálisan kuplerájt üzemeltetni, mert ha lehetne, a vendégek kizárólag megbízható fideszes párttagokkal közösülhetnének.
A forgatókönyv sajnos a szokásos. Van egy jó iskola, működik, nosza rakjunk oda valakit, aki eddig ugyan csak falusi általános iskolát vezetett, nem városi gimit.
Elzüllik az iskola? Ugyan kérem, majd a parasztok járatják az egyházi gimibe a gyereket. Meg különben is, a parasztok nem érdekesek. A lényeg nem ez.
A lényeg az, hogy egy Miskolc méretű, hazai mércével nagyvárosban, egy intézményvezető akkora tekintély tud lenni, hogy ha azt mondja, hogy én márpedig elindulok a választáson, jó eséllyel meg fogják választani. Ha kórház, ha iskola, ha egyetem vezetője, mindegy is, sokan ismerik. Ha tanár, akkor egykori tanítványok és a tanítványok szülei előtt bizonyított, ha orvos, akkor egykori betegek emlékeznek rá jó szívvel. De például szülővárosomat, Nyíregyházát sokáig olyan polgármester vezette, aki előtte a konzervgyárban, a város akkori nagy munkaadójában volt valaki.
Azért kell az ilyen intézmények élére senkiket tenni, akik mindent a Pártnak köszönhetnek, hogy nehogy kifussák magukat. Mert semmit sem érnek a habonymilliárdos kommunikációs trükkök és kubatovlistás koordinált szavaztatás, ha tök mindegy milyen pártkoktél támogatásával egyszercsak felteszi a kezét dr. Főorvos Ferenc, Igazgató Ilona vagy Gyári György hogy akkor én most elindulok. Feri, Ica, Gyuri? Doktor úr, Ica néni, Kenyérgyáros Gyuri? Hát persze, ismerjük, a nagyobbik fia együtt kézizett az én kisebbik fiammal, a lánya pedig ifibe még válogatott izé volt. Te tudtad, hogy a felesége eredetileg szegedi? Na, mondom neked, egy utcába’ lakott a Botka anyjával, meg Györgyivel tudod aki régen itt volt a főpostán, padtársak voltak általánosba’.
Veres Pál példája azt mutatja, hogy a magyar választási rendszer még mindig olyan, hogy megyei közgyűlést (listás szavazás, falvakban) önkormányzati testületet (kicsi, “lekopogtatható” körzetek) meg lehet nyerni a Fidesz szokásos módszereivel. Egy kicsit is nagyobb városban viszont a helyi ismert rendes ember simán leverheti a még oly felkészült Fidesz-gépet is, mert ha kidől a sorból a bejáratott arc (mint Miskolcon Kriza Ákos) akkor a helyére általában valami se íze, se bűze pártkatonát tudnak állítani, akinek esélye sincsen az ismert emberrel szemben.
De ott van Karácsony Gergely példája is. Egy nagyjából oké, ismert arc, lehet így meg úgy kritizálni, de komoly fogást nem találtak rajta. A hangulat olyan volt, meg is választották.
Ez ellen két stratégia indult be. Az egyik az hogy a polgármesterek (és általában az önkormányzatok) mozgásterét szűkítik, hogy ne legyen nagy jelentősége annak, hogy ki indul. Persze a veszély még megmarad, hiszen az ellenzéki polgármester támogathat képviselőjelöltet, főleg ha az maga is egy helyben ismert ember. Ica nénit polgármesternek, Főorvos Ferit képviselőnek!
Na ezért van az, hogy mindenkit, aki kicsi tehetséget is mutat akármilyen kicsi intézmény gondos vezetésére, kinyírnak, és lecserélnek valami madzagon rángatható kiselvtársra, aki majd elmerül abban, hogy a tekintélyes régi kollégákat megpróbálja kinyírni.
Ha valaki keresi, hogy hol érik a magyar demokráciát támadások, tessék: itt érik. Amikor a nyalógépek a parlamentben babérkoszorút szavaznak a Doktor Miniszter Elnök Úr fejére, az ennek a NER nevű gyomnak a virága. A gyökere itt van, amikor mindenkit, aki képest nem csak párthűségben gondolkozni, hanem azt mondja, hogy egye fene, ha iskolát vagy kórházat tudok vezetni, menni fog az a várossal (kerülettel, kis körzettel) is, már helyben, a demokrácia gyökerénél megfojtanak.
