Mindig kellemetlenül meglepődöm rajta, hogy még a per definitionem okos, művelt és szép Múzsa-olvasókban is mennyire él a kelet-európai zsigeri rasszizmus. Mert sajnos aki szerint akármilyen filmben, rajzfilmben vagy mesében nem fehér bőrű karaktereket szerepeltetni rossz és “woke” dolog, az rasszista. Igen, te is. A szokásos terelések, miszerint “meghamisítják az eredetit”, meg “bezzeg a whitewashingot nem szeretik” – kamuérvek.
Kezdjük azzal, hogy a dolgokat mindig kontextusban kell értelmezni. Jelen esetben pedig a kontextus az, hogy a “fehér” kultúra több, mint egy évszázada domináns a világban és a szórakoztatóiparban. Miközben ugye a világ népességének nagy többsége nem az. Ezzel tehát rögtön elfelejhetjük azt, hogy a “whitewashing” meg a “kulturális kisajátítás” nem probléma. Mi magyarok is eléggé ki lennénk rajta akadva, ha mondjuk készülne egy hollywoodi film Petőfi Sándor életéről, ahol a főszereplő Alex Peterson, egy dél-karolinai farmersrác, aki gyujtó verseivel inspirálja az Amerikai Függetlenségi háborút (és a végén boldogan él gazdag ültetvényesként). Nem azért, mintha nem szeretnénk az amerikaiakat, de nekik van kismillió világszerte ismert saját hősük, nekünk meg ez az egy, aki a nemzeti identitásunk fontos része. Nem lenne valami jó érzés, ha a világ amerikaiként ismerne meg egy magyar történetet. De hogy ne menjünk ilyen messzire, tudtátok, hogy a Vadnyugaton a cowboy-ok kb fele fekete vagy mexikói volt? Na és hány ilyen főhőst láttunk klasszikus westernekben?
Az érem másik oldala, hogy amit a legtöbben “blackwashing”-nak neveznek, az általában nem az. A blackwashing az lenne, ha egy történelmi filmben mondjuk Viktória királynőt fekete színésznő alakítaná, anélkül, hogy ennek a történet szempontjából bármilyen mondanivalója lenne. Ilyesmire is van példa (pl Bridgerton), de elég ritka. Sokkal inkább jellemző hogy mesék, vagy fantasy-történetek hagyományosan fehérnek ábrázolt szereplőit játszák színesbőrű színészek (esetleg megváltoztatják a karakter nemét, nemzetisegét, szexuális orientációját, stb). Ez viszont egyszerűen az, amit művészi szabadságnak és értelmezésnek hívunk. Shakespeare színműveit eredetileg kizárólag férfi színészek játszották (egyébkén innen ered a “drag” szó – “dressed as a girl”), mert akkoriban tilos volt nőknek színpadra állniuk. Ez megváltozott, és nem dőlt tőle össze a nyugati kultúra. Manapság, amikor a nyugati világban rengeteg színesbőrű állampolgár él, teljesen természetes, hogy a kis hableány vagy egy elf hercegnő nem kell, hogy fehér legyen attól, hogy Andersen és Tolkien az volt. Sőt, az integráció szempontjából kifejezetten fontos, hogy egy afrikai vagy ázsiai származású dán kisgyerek is felismerhesse magát az egyik legikonikusabb dán mesekarakterben.
Végezetül gyakran felhozzák, hogy miért nem csinálnak új, színesbőrű karakteret új mesékhez? Amire a válasz az, hogy de, csinálnak. Kirikou, Black Panther, Ms Marvel, Finn, Mirabel, hogy csak pár ismertet említsünk. Ők is alaposan megkapták a magukét az “énnemvagyokrasszista, de” társaságtól. Általában olyasmiért, hogy ezek a történetekben vagy gonoszak a fehérek (khm… mint ahogy a valóságban elég gyakran), vagy irrelevánsak, és micsoda dolog az, hogy egy fehér kisgyereknek tőle kulturálisan (értsd: színben) eltérő hősökkel kell azonosulnia?! És nem érzik az iróniát, bmeg…
Maradjunk annyiban, hogy mindenki olyan mesét és filmet néz, amilyet akar, de ne hisztizzen rajta, ha nem mindegyik az ő személyes izlése szerint készül. Mert a végén még kiderül, hogy ő az elkenyeztetett snowflake… 😉
