A szovjet mintájú kommunizmus, amelynek annyi köze van Marx és Engels tanaihoz, mint a pedofil papoknak a krisztusi tanításhoz, egész Kelet-Európában beteges rendszereket teremtett. Minden ország néplelke és története sajátosan hozta ki magából a legrosszabbat a moszkvai tanok hatására. De talán az egész sehol sem volt olyan beteges, perverz, groteszk a kommunizmus építése, mint az egykori NDK-ban. A német militarizmus bölcsője, Poroszország és a német birodalmi fényűzés (és a kultúra jelentős részének…) bölcsője, Szászország került a szovjet zónába.
A németek, mint nép egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy semmit sem tudnak kicsit csinálni. Így a kommunizmus építését sem. Arról az országról beszélünk, ahol a titkosrendőrség (amelynek felépítésében, akárcsak nyugaton, hétpróbás nácik is részt vettek) székházában ki volt írva, hogy mindenki a nagy Dzserzsinszkij elvtárshoz akar hasonlítani.
Amíg Nyugat-Németország ezerféle módon próbálta feldolgozni, több-kevesebb sikerrrel a náci múltat, addig Keleten, ez nem történt meg. A nácikat legyőzték, tehát nácik már nincsenek. Ha az ember a youtube-on megnéz pár DDR katonai parádét, az egyenruhákkal, kicsit azért más következtetésre jut, miközben a Bundeswehr kínosan ügyelt arra, hogy egy díszzsebkendő sem emlékeztessen a Wehrmacht bármelyik ruhadarabjára.
Miért fontos ez? Nácik ettől en bloc a keletnémetek? Nem.
Viszont azért kell ezt fejben tartani, mert Kelet-Németország magán hordozza a rendszerváltás óta küszködő kelet-európai országok minden nyűgét, dacára annak, hogy egy nagy és fejlett ország része.
Ugyanúgy a bizalmatlanság talaján áll a társadalma, mint a magyar, a szlovák, vagy a román. Ugyanúgy megszenvedte a kisebbrendűségi komplexust, amelyet a keleti blokk hidegháborús veresége okozott. Ugyanúgy versenyképtelen a gazdasága. A rendszerváltás utáni depressziós másfél évtized ugyanolyan demográfiai hullámvölgyet okozott, mint máshol. A tehetséges fiatalok ugyanúgy elvándoroltak, mint tőlünk.
Figyeljünk meg egy érdekes és fontos dolgot!
A késelős-robbantós-teherautóval a nép közé hajtós terroristákban és a most ellenük pogromot csináló keletnémetekben nagyon fontos hasonlóság, hogy mindkét tömeg vesztes. Vesztese azoknak a változásoknak, amelyek a hidegháború befejeződése óta játszódtak le a fejlett Nyugaton.
Az ipari termelés gépesítése, a nagy és drága, tömegfoglalkoztatással járó ágazatok (hadsereg, hadiipar, hadi infrastruktúra üzemeltetése) visszaesése egész társadalmi rétegeket sodort szinte reménytelen helyzetbe. Ellentétben a II. Világháború végével, itt most nem voltak munkaintenzív ágazatok, amelyek felszippantották volna a hazatérő hadfiakat és aztán majd a hadfinként három-négy gyereket.
Különösen súlyos a helyzet ott, ahol a mesterségesen lélegeztetett kelet-európai ipar omlik össze. Hiába veszi meg a zwickaui vagy eisenachi autógyárat egykori tulajdonosa, attól még a melósokat ugyanúgy kirúgják, mint a diósgyőri kohótól vagy a komlói bányától és kezdődnek a válságjelenségek.
A lakótelepek reménytelen helyzetben levő fiatalsága pedig a legjobb táptalaja mindenféle agresszív ordas eszméknek. Házalnak arrafelé imámok a Kalifátus nagyságával és AfD politikusok karamellás szaloncukorba csomagolt hardcore nácizmussal.
Ez pedig így gyúelegy a javából. Mert ahogy Ahmed, a késes/teherautós muszlim terrorista sem ért sokat az iszlámból, úgy Herrmann, a német neonáci se ért sokat a német történelemből. Baltaarcú, szőke, ragyogó kékszemű férfiakat lát, amilyen maga is lesz, ha kicsípi magát. Na jó, majdnem olyan. És majd tiszteletet fog kapni, jelentőséget, helyet a világon. Valaki végre foglalkozni fog vele is. Ahogy Ahmeddel is, aki valószínűleg semmilyen nyomot nem hagyna ezen a világon, ha nem szúrna le négy-öt embert a plázában, mielőtt lelövik.
Két nagyon összetett, nagyon komoly és nagyon kezeletlen probléma került közel nagyon kicsi helyen, mint egykor a T-Stoff és a C-Stoff a V2 rakétában.
Közben ugyanis a német politika mindenféle magasztos elvből (de leginkább teljes inkompetenciából) a beengedett migránsok kezelésében elmulasztott alapvető lépéseket. Tetszik vagy nem tényleg van Németországban egy csomó, beilleszkedni nem is akaró külföldi, akikkel szemben keményebben kell fellépni és gyorsabban, mint ahogy azt a német kormány teszi. Nyilván egy nyugatnémet civilben kellemetlen érzéseket ébresztenek a szükséges lépések, azonban egy keletnémet meg puhányságnak gondolja azt, ami történik.
A kettő között egyensúlyt és hatékonyságot találni nagyon kemény feladat, amely leköti Németországot, és elfordíthatja az EU sorsának eldöntésétől, gyengülésre vagy szétesésre kárhoztatva az Uniót.
Ez egy olyan országnak jön jól, amelyiknek a vezetője az egykori NDK-ban kezdett mint titkosszolga, és kiválóan ismeri a keletnémet néplelket. Viszont nem menne vele sokra, ha a német politika abbahagyná a köldöknézést és problémákat oldana meg. A német politika viszont, sok tekintetben kezd emlékeztetni a 2008-as magyar politikára. Csak nem világos, hogy a pofon honnan fog jönni. De ha így folytatják, az AfD-től.
