Egy kedves ismerősöm osztotta meg a 168 óra cikkét, Ónody-Molnár Dóra tollából. A rövid tartalma a cikknek az, hogy hibás szemlélet azt mondani, hogy Geréb Ágnes – függetlenül a szüléssel kapcsolatos korszerű szemlélet elterjesztése körüli érdemeitől – megérdemelten kapott büntetést, hiszen megszegte a jogot. A szerző azt hozza fel, hogy a bíróság olyan dolgokat is felrótt (az elfogult szakértők miatt) Geréb hibájaként, amelyeket egy kórházi szülésnél nem róttak volna fel és a bíróság nem hallgatott meg olyan szakértőket, akik elmondták volna, hogy az, amit Geréb Ágnes csinál, a művelt világban elfogadott dolog, amelyből nem lett népmozgalom, de sok nő választhatja azt, hogy otthonában szüli meg gyerekét. (vagy: ésszerű korlátokon belül ott, ahol akarja, nem kényszerítenek rá bizonyos protokollokat)
De a magyar bíróság ezt nem értékelte, és a Geréb Ágnessel szembeni ítélete igazságtalan. Így van ez? Részben sajnos igen.
Mielőtt folytatnánk, tételezzük fel, hogy Geréb Ágnesnek orvosszakmailag legalább részben igaza van. (Ismétlem: nem tudom, hogy igaza van-e). Kérem, hogy ezt most tényleg mindenki értse meg: nem Geréb bűnössége vagy ártatlansága mellett érvelek, ez egy feltételezés, amely egy ismeretterjesztő jogtudományi levezetés alapja lesz.
Ha így van, akkor előáll az a helyzet, hogy Magyarországon nők önrendelkezési joga sérül azáltal, hogy rájuk kényszerítenek egy bizonyos szülési protokollt, nem választhatnak egy meggyőződésük szerint jobbat, amely ráadásul (bizonyos orvosi feltételek betartása mellett) nem is veszélyesebb, mint a másik.
Ez a sérelem megnyilvánulhat abban, hogy valamilyen jogszabály indokolatlanul korlátozza ezt a jogot, vagy abban, hogy nincs megfelelő jogszabály, amely kellően szabályozná ennek a másik módszernek az alkalmazását, és ezért kényszerülnek arra, hogy illegálisan alkalmazzák ezt a módszert.
A következő kérdés az, hogy mi a helyzet akkor, ha bekövetkezik a tragédia, és egy emberélettel kell elszámolni a büntetőbíróság előtt? Fel lehet azért menteni a vádlottat, mert a tragédia kórházban is bekövetkezhetett volna, vagyis a (védelem álláspontja szerint) nem az az oka, hogy Geréb Ágnes egy bizonyos protokollt alkalmazott?
A válasz formális jogi szempontból egyszerű. Nem. Azért van a hivatalos protokoll, hogy tessék azt alkalmazni, az kipróbált, szakmailag helyes. Igenám, de a jogászok nagyon régen tudják, hogy a formális jog képtelen az élet összes területét kezelni, mindig vannak olyan határvidékek, jogi vadnyugatok, ahova a jog az első telepesek után érkezik csak meg.
Jogtörténetből tanítják a porosz Nagy Frigyes “Allgemeines Landrecht” című törvénykönyvét, amikor úgy gondolta, hogy egy törvénykönyvben mindent szabályozni fog. Megbukott a dolog, mert a jog sosem tud mindent szabályozni. Nem sikerült, mert a világ változik, és vele a jognak is változni kell.
Ezek a változások a legtöbbször a bíró előtt jelennek meg,
nem pedig a bölcs jogalkotó előtt. Így sokszor a bíró elé kerül az a dilemma, hogy itt van egy vádlott (mondjuk Geréb Ágnes) akit nekem most el kellene ítélnem, pedig úgy látom, hogy ha a megfelelő jogszabályok lennének hatályban, akkor nem kellene, néhány konzervatív nőgyógyász miatt küldjem börtönbe ezt a nőt? Biztos ez? Nem lehet, hogy az a helyzet, hogy tényleg orvosilag jól járt el, csak nincs megfelelő egészségügyminiszteri rendelet? Ha most ezt a nőt a börtönbe zárom, akkor van hány másik nőt zárok el attól, hogy saját magának és a gyereknek is jobb körülmények között szüljön?
Időzzünk el egy kicsit ennél a dilemmánál, mert ez a bírói munka egyik legnagyobb kihívása. Iustitia vak. Vajon ez a szimbólum azt jelenti, hogy vakon alkalmazza a leírt jogot, vagy azt, hogy csak a saját meggyőződésére hallgat? A hétköznapi ítélkezési munkában mindkettőt. A legtöbb esetben az ügy megítélése viszonylag egyszerű, a lopás az lopás, a sikkasztás az sikkasztás. Az ügyek kis százalékánál azonban többet kell tenni.
Egy angolszász (common law) jogrendszerben bíráskodó bíró
ilyen esetben érzékeli, hogy a jog által feltérképezetlen területre téved, és ilyenkor keletkezik az ún. leading case, amikor valamelyik felsőbíróság (common law rendszerekben nincs külön alkotmánybíróság) az Crown v. Geréb ügyben kb. ezt mondja:
“Megvizsgálván az ügyet arra jutottunk, hogy az egészségügyi jogszabályok nem adnak választ az ügy büntetőjogi megítélésére. A vádlott magatartását, én, a Korona független bírája viszont nem holmi minisztériumi módszertani levelek alapján fogom megítélni, mert az én dolgom nem az, hogy a szülési módszerek helyességéről mondjak ítéletet, hanem az, hogy megállapítsam, hogy történt-e halált okozó, bűnös, gondatlan magatartás. Ezért jelen esetben (és a jövőben is) fel fogom menteni azt a kvalifikált szakembert (teszt 1) aki megfelelő óvintézkedések megtétele mellett (teszt 2) szakmailag megalapozott módszerek mellett (teszt 3) az általános higiéniai és orvosi követelményeket megtartva (teszt 4) vezet le szülést, úgy, hogy a szülő nőn korábban rendszeresen elvégzett vizsgálatok alapján az otthonszülés nem volt kontraindikált (teszt 5).”
Az angolszász jogtudomány ebből a leading case-ből le fogja vezetni a “Geréb-tesztet” vagyis azt az öt kritériumot, amikor lehet otthon szülni. A teszt 3-as pontjára pedig alkalmazni fognak egy korábbi tesztet (ez Angliában egyébként a Bolitho-teszt) amely alapján az orvosi módszertani kérdésekben lehetőség lesz behozni mondjuk a Grazi Egyetem vagy a Holland Királyi Szülészorvos Egyesület szakvéleményét is.
Persze Angliában is előfordulhat, hogy a kormány hoz egy rendeletet az otthonszülés protokolljáról, de addigis, amíg ez megtörténik, az angol jog tudja azt biztosítani, hogy csak azért ne ítéljenek el valakit, mert ósdi orvosi szabályok vannak hatályban.
A német bíró más helyzetben van.
Őt sokkal jobban köti a forma, neki a rendeletet alkalmazni kell és punktum, nem kezdhet el a saját szakállára tesztkérdéseket összerakni, és kormányhatáskörbe tartozó kérdésekben esetjogi indokolásokkal jogot alkotni. Vagyis ott kapásból sittre vágnák Geréb Ágnest? Nem biztos. A német bíró előtt ugyanis ott a lehetőség, hogy ha érzi, hogy pusztán az lenne a helyzet, hogy nincs megfelelő szabályozás, és megsértené az igazságos és méltányos ítélet követelményét, akkor felfüggessze az eljárást és feltegye kérdéseit az Alkotmánybíróságnak. Ebben a rendszerben ez az egy bíróság jogosult arra, hogy megfogalmazza, hogy a jogrendszer (egy adott pontja) rossz, és azt vagy meg kell változtatni, vagy ha ún. mulasztásos alkotmánysértés van, akkor megfelelő jogszabályt kell alkotni.
Mi a helyzet Magyarországon?
A magyar jog ebben a tekintetben a két rendszer sajátos keveréke. Az Alkotmánybíróság nálunk 30 éve létezik, előtte a jog hiányosságait a Kúria volt hivatott korrigálni. Ez a jogot alakító szerepe a szocializmus alatt sem veszett el. A magyar jog bizony nagyon nagy részben esetjog. BH-k (a Bírósági Határozatok c. folyóiratban közzétett ítéletek, Angliában ez az All England Law Reports, az AllER), kollégiumi vélemények (PK, BK, GK aszerint, hogy a Kúria melyik kollégiumáról beszélünk), jogegységi döntések, elvi határozatok alapján ismerhető meg.
Viszont van német hatás is, a jogunk (főleg a mostani fideszes jogalkotási ámokfutás előtt) tartalmazott sok olyan kódexet (régi Ptk, Btk, Pp, Gt) amelyet kiváló jogtudósok írtak, és jól használhatók voltak. A magyar bíróság alakította a jogot, de azt a fajta “mégis kicsoda az egészségügyi miniszter, hogy engem, a Szarvasi Járásbíróság bíróját szar rendeletekkel utasítani merészel, hogy milyen ítéletet hozzak” bírói kultúrát nem tartalmazza.
Viszont van Alkotmánybíróságunk. Az első AB bírói kara olyan is volt, hogy baltával csapdosta le a rendszerváltáskori jogalkotás vadhajtásait. Tehát a magyar jogrendben a Kúria és/vagy az AB előtt landolna az ügy, ezt elég nehéz kibogozni. De nálunk is megvannak erre a megfelelő fórumok.
De miért nem landol ott?
Az angol, a magyar, a német modellben az a közös, hogy mindegyik igényli a védelem által kellő szakmai alapossággal feltárt alkotmányjogi aggályt és főleg egy bátor bírót. A bírói bátorság kell ahhoz, hogy a bíró merje azt mondani, hogy nem, engem most nem érdekel a bírói statisztika, a gyors ügybefejezés, meg semmi. Itt most szépen megállunk, és addig nem megyünk tovább, ameddig akár a bíróság (Angliában) akár az Alkotmánybíróság (Németországban és nálunk) ezt a kérdést nem rakta rendbe. Én ugyanis nem zárok be senkit addig, amíg ezt ki nem tisztáztuk.
A bírói bátorság pedig a bírói függetlenségből táplálkozik.
Ezért tragédia az, ami a magyar bíróságokkal mostmár évtizedek óta történik. A régi OIT (Országos Igazságszolgáltatási Tanács) a régi megbízható elvtárs megyei bírósági elnökök gittegylete volt, ahol olyan mutyizás folyt, hogy Rogán Antal és Mészáros Lőrinc elsápadna, ha meglátná. A Handó Tünde-rezsim pedig a korlátolt csinovnyik mentalitás diadalmenete. A megfelelő öltözék, és a havi X darab lezárt akta bűnös kultusza. Az a rendszer,, ahol nagyobb becsülete van annak a bírónak – bármilyen pocsék ítéleteket is hozzon – aki tip-top, rózsaszín post-it címkékkel ügyesen bemacifülezett, két hónap alatt letárgyalt ügyeket produkál, mint annak, aki időnként fogja magát és felmenti a vádlottat. Miért? Azért mert meggyőződése szerint az ügyészség által hozott bizonyíték kevés. Mert a védőnek igaza van. Mert rossz a jogszabály, ezért felküldi az Alkotmánybíróságnak.
Az a magyar bíró, aki ezt csinálja, rossz bíró. Rossz bíró, mert a jó büntetőbíró vádszerűen, gyorsan lezavarja az ügyet. Sokat, hogy az Elnökasszony hivatala tudja produkálni a diadalmas jelentést: idén 17%-kal több ügyet zártunk le 6 hónap alatt, mint tavaly!
Ez a legtöbbünk életére nem sokat hat. De talán ez a Geréb-eset rávilágít arra, hogy miért iszonyatosan fontos dolog a bírói függetlenség. Mindannyian elvárjuk, hogy a bíróság, ha egyszer a rossz sorsunk odavet, ne a statisztikát lapozgassa, hanem alaposan, a jogrendszer esetleges igazságtalanságait is értékelve, semmilyen sürgető kényszertől vagy politikai hatástól nem befolyásolva ítélkezzen az ügyünkben.
Rossz hírem van: ha csak nincs iszonyatos mázlink, a magyar bíróság nem fog. Ha ki is fogunk egy jó bírót (mert azért van sok) akkor majd a másodfokon kerül valami kőkorszaki elveket valló tanácshoz az ügyünk. A bírák, örömteli módon most tettek azért, hogy ne így legyen, az Országos Bírói Tanácsba, amely sok dologban Handó Tündét is ellenőrzi, most több nagyon jó szemléletű bírót is beválasztottak, akiktől nagyon sok jó dolgot várok.
Visszatérve, lezárásul, Geréb Ágnesre: azt, hogy mire számíthat, ha nem is jelen dolgozat részletességével, remélem elmondták neki. Mert mielőtt az ember Magyarországon bármilyen szélmalomharcba belevág, nem árt, ha a fentiekkel tisztában van.
