A háború több fronton is folyik. A NATO bármikor fel tudná fegyverezni úgy Ukrajnát, hogy az az oroszoknak nem sok esélye maradjon. Európából össze lehet szedni százas nagyságrendben Leopard 1 és 2 tankot, de valószínűleg az amerikaiak is bőven tudnának letárolt M60 tankot elővenni. Nem beszélve drónokról és még ki tudja milyen fegyverkategóriákról. Erre az oroszoknak nem lenne válasza, biztos még nagyon sok tankot, ágyút stb. tudnak előszedni, azonban ha fenn akarják tartani hadianyag-fölényüket a fronton, mondjuk 300 beérkező nyugati tankra minimum 1000 tankkal kéne reagálni. Ennyijük pedig nincsen, legalábbis teljes mozgósítás nélkül.
Az oroszok akár azonnal el tudnák zárni a csapokat, amelyet követően nálunk holnap megállna az élet, de ami ennél fontosabb, a németek is komoly bajban lennének.
Egyik se történik meg, mert senki nem akar fullos világháborút. Helyette van ez a történelemből már jól ismert furcsa háború.
Az oroszok legújabban az embargó miatt elmaradt karbantartásokra (azon belül is a Siemensre) mutogatva csökkentik a szállított gáz mennyiségét. Véletlenül pont akkor amikor a jelképes mennyiségű, de még így is komoly erősítést jelentő német PzH2000 önjáró lövegek megérkeznek a frontra és egyre biztosabb, hogy a szintén komoly gondot okozó amerikai rakéta-sorozatvetők is hamarosan meg fognak.
Az oroszoknak szorít a cipő, mert Szeverodonyecknél és Liszicsanszknál lassan két hónapja nagyon kis területen kénytelenek aránytalanul sok erőt koncentrálni. Tegnap a közeli Izjumban, a Donyec-menti erdőségekben az ukránok előrenyomultak és magát Izjumot fenyegetik lassan, a harapófogó északi felét. Ugyanekkor sikerült csapást mérniük az ország másik végében Nova Kahovkára, amely a herszoni térség egyik legfontosabb stratégiai pontja. Eközben megint megmerényeltek ukrán partizánok egy oroszpárti polgármestert az elfoglalt területen. Nova Kahovka és Izjum légvonalban 400 km egymástól, végig orosz kontroll alatt levő területen haladva inkább háromszor ennyi.
Ha a beérkező új tüzérségi eszközökkel folytatódik az, hogy az ukránok semlegesítik az értékesebb célpontokat (vezetési pontok, szűk keresztmetszetet jelentő járművek pl. műhelykocsik, rádiós kocsik) azzal továbbra is arra kárhoztatják az oroszokat, hogy a minőséget mennyiséggel ellensúlyozzák. A mennyiséget viszont szállítani kell, ami a sűrű vasúthálózatú Donbaszban jelenleg jól működik.
Ha az ukránok tömegesen kapnának modern nyugati eszközt, és ugyanezt, a precíz csapásmérésen alapuló taktikát el tudnák kezdeni Herszon mellett Zaporozsje körzetében is, Melitopol felé nyomulva, akkor az oroszoknak már komoly gondjaik lennének, nem véletlenül kezdték el a múlt héten ezt a körzetet feltölteni régi T-62 harckocsikkal. Az orosz hadvezetés pontosan ismeri ezt a gyengeséget, tudják, hogy egy komolyabb nyugati erősítés esetén a sűrűn lakott jó logisztikai adottságú Zaporozsje-Dnyipro térségből kell az ukránoknak dél felé támadni. Mivel a fő erő a Donbaszban harcol, itt olyan helyzetet kell létrehozni, ahol a tankok ugyan régiek, de attól még ki kell őket lőni, vagyis az ukránok nem tudnak már akár két tucat új ágyúval manőverekbe kezdeni.
Hogyan tartsák tehát a nyugati ágyúkat Nyugaton? Hát úgy, hogy ők is óvatosan használni kezdik az energiafegyvert. Ahogy a Nyugat diverzifikálja az ellátását, ugyanúgy ők is tudták valamennyire diverzifikálni az exportot, így valamennyit tudnak csökkenteni az európai eladásokon. Pont annyit, hogy a most a Rheinmetall udvarán parkoló eszközök továbbra is ott parkoljanak.
Ugyanúgy, ahogy a nyugat nem meri meglépni azt, hogy döntő erővel szerelje fel az ukránokat, az oroszok se mernek all int mondani, keresik azt a pontot ők is, ahol a háború megáll és döntetlen helyzet jön létre. Itt fontos az időtényező, hiszen például nem tudjuk, hogy a PzH2000 valós képességei pontosan milyenek. A hírek szerint képessé tették az ukrán tűzvezetési rendszerrel együttműködésre. Ha a cucc tényleg olyan jó mint a híre, akkor nagyon nagy gondokat fog okozni, még ilyen kis mennyiségben is.
Nagyon sok szó esik arról, hogy Putyin arcvesztését el kell kerülni, de jelen helyzetben legalább ilyen fontos Biden arcvesztésének elkerülése is. Az amerikaiak nem akarnak nagy háborút csinálni, de eléggé elkötelezték magukat ahhoz, hogy nem kaphatnak ki látványosan. Tehát ha az oroszok fejében az van, hogy valami látványos péniszméregetés végén az ukránoknak meg kell alázkodni, akkor azt sürgősen el kell felejteni.
Szerintem Lavrov ezt pontosan tudja, kérdés, hogy Putyin erről meggyőzhető-e. Az amerikai kormány ugyanis az arcvesztést minden áron – akár azon az áron is hogy mi télen fázunk majd – el fogja kerülni. Ennek érdekében Madurót és Venezuelát kiengedték a karanténból, és ha azon múlik, óvatosan ugyan, de a fegyverszállításokat növelni fogják Ukrajnába. Ezt szigorúan feltételes módban, a megvizsgáljuk, lehetséges, elképzelhető szavak használatával meg is üzenték az oroszoknak. Vagyis az amerikai üzenet az, hogy a patthelyzetnek olyan feloldása, ahol az ukránok, megbízva az oroszok szavatartásában és békeszeretetében (továbbá az északnémet könnyedségben, az olasz rendszeretetben, az angol konyhában és a magyar korrupcióellenes erőfeszítésekben) majd szépen levonulnak, nem lesz. Ha az oroszok izmozni akarnak, akkor azt továbbra is Szeverodonyeck romjai közt tehetik meg, bízva abban, hogy az ukránok nem támadják meg Herszont (de megtámadják).
Az oroszok erre nem tudnak mást lépni, mint a gázszállítás csökkentését, de emelkedő világpiaci árak ide, kínai és indiai energiaéhség oda, ebben a lehetőségeik végesek. Jót léptek, de ők léptek előbb. Nem kizárt, hogy ezzel magukat hozták további lépéskényszerbe. Mert előfodulhat német visszahőkölés, de azzal azt érik el, hogy az amerikaiak is lépéskényszerbe kerülnek, az amerikai lépésnek viszont nem az európai téli fűtés a fő szempontja hanem az, hogy alig két évvel az afgán kivonulás után ne legyen újabb vereség.
Érdekes lesz látni, mi következik. Azt hiszem valamiféle előírás tiltja hogy itt a negyediken beüzemeljek egy fatüzelésű kis dobkályhát, de azért utánanézek.
