Kis nyelvi izé rovatunkban ma: fóliákok.
A magyar nyelv egyik jellegzetessége, hogy a többesszámot meglehetősen szokatlan módon fejezi ki. Ha két darab ajtót látunk, akkor “két ajtó” alakkal fejezzük ezt ki, nem pedig a környező nyelvekre sokkal inkább jellemző módon, “két ajtók”-ként. Ugyanez a helyzet akkor is, ha határozatlan számnevet használunk: “sok viszontagság után”, “néhány esetben” vagy “kevés kivétellel”. Vannak aztán olyan szavaink, amiket úgy képzelünk el, hogy ömlesztve, kupacban, értelemszerűen nagy tömegben fordulnak elő, ezért megint csak nem nagyon tesszük őket többesbe. Hogy a tej vagy a homok ilyen, az egy dolog, de a magyar nyelv logikája szerint ilyenek a népek is, vagy pl. az állatok: általános kijelentések esetében bizony itt sem többeskedünk: “fogy a magyar”, “rengeteg errefelé a csótány”, “az ékszer időtálló befektetés”. Némiképp meglepő módon a páros vagy egyéb, “kapcsolt” szerveink is ide tartoznak: “Annának gyönyörű a lába”, “szép szemed van” és “felvonta a szemöldökét”. E tekintetben egyébként “lazul” a nyelvi fegyelem: főként az angolul, németül, franciául sokat olvasóknál figyelhető meg, hogy a nyelvhasználatuk eltolódik, és egyre többször olvasni-hallani olyanokat, hogy “Annának gyönyörűek a lábai”, “szép szemeid vannak” vagy “felvonta a szemöldökeit” (ez utóbbi az, ami nekem pl. nagyon-nagyon fáj). Furcsa módon, van azért néhány fordulat, amikor többesbe tesszük a névszót, de ezek szinte kivétel nélkül régiesnek hatnak, mint pl. a “több dolgok vannak Földön és égen” vagy a “három királyok” (akikkel kapcsolatban sehol nem szerepel a forrásműben, hogy hányan voltak).
No de akkor mi a szerepe a többesnek? Leginkább akkor használjuk, ha nincs számnév, de jelezni akarjuk, hogy egynél több dologról beszélünk. “A diákok is kiállnak tanáraikért”, “Felhagyott az aranyhörcsögök kínzásával” vagy “Fáklyák égtek mindenütt”. Ha azonban többesszámú a névszó, akkor SZINTE MINDIG többes az ige, a melléknév, de még a főnévi igenév is mellette: “Felháborodtak a Zöldek”, “Az oltásszkeptikusok szerintem idióták” vagy “Az eddig kételkedőknek meg kell hajolniuk”. SZINTE, írtam, mert azért persze vannak kivételek, illetve ingadozó esetek. “A bankoknak vége!” vagy “A szép lányoknak is lehet esze.”, bár mindkettőt – meglehetősen összevissza – lehet mondani és mondják is sokan úgy, hogy “A bankoknak végük” vagy “A szép lányoknak is lehet eszük” (de soha nem eszeik). A többesszámnak egyértelmű JELE van a magyar névszói rendszerben: -k vagy -i (ez utóbbi a birtokos többes). “Az újságok rendezett sorokban álltak”, “Jeromos jegyzetei nagyrészt elvesztek” vagy “A hírekből kellett megtudnunk.” Két érdekes következmény:
1. Semmilyen idegen eredetű szó a magyarban nem többes attól, hogy az átadó nyelvből esetleg az annak megfelelő többes alakjában vettük át. Nem többes a magyarban sem a Biblia, sem a fólia, sem a sokat megénekelt média, MERT ha többes volna, AKKOR -k volna a végén, vagy birtokos többes -i. Ez ennyire szimpla. Nem mondhatjuk, nem is mondjuk, hogy a fólia kifakultak, sem azt, hogy a média lejáratták magukat. Márpedig ha NEM többes, akkor csakis a magyar többesszám jeleivel tehetjük többessé: “halomban állnak a fóliák a fiókban”. “Médiáknak nem lehet szerepük a választásban”. Persze ez utóbbit én IS úgy mondanám, hogy “Médiának nem lehet szerepe a választásban”, de leginkább azért, mert számomra a média a fentebb megénekelt módon amolyan “ömlesztett” csoport, mint a csótány, a magyar vagy az ékszer.
2. Ez a -k többes annyira erősen beégett, hogy néha TÉVESEN hisszük, hogy őt látjuk. Klasszikus példa a kis földtúró állat, a vakondok. Amiből ha több van, akkor vakondokokról beszélünk. Ez utóbbi annyira furcsán hat sokaknak (mint a címbéli fóliákok), hogy tévesen “visszafejtik” az amúgy korábban sosem létezett “vakond” egyes számot, és így a vakondok lesz a többes. Ellenkező irányú példa lehet a “csőcselék” szavunk, ami etimológiailag kissé bizonytalan eredetű, de az majdnem biztos, hogy eredetileg -k többes szerepelt a végén. Viszont ez idővel elveszett, és ma már egyes számú szó: “A csőcselék felforgatta a Népligetet”. Mellesleg csőcselékekről még senki nem hallott, legalább is én nem.
Amúgy meg: az “Ott jönnek a gyerekek, náluk van a könyvük is” mondat alapján a ti nyelvérzéketek szerint a gyerekeknek fejenként van egy könyve, vagy pedig közösen birtokolnak egy könyvet? És ha “könyveik” vannak náluk, akkor mindegyiknél egy, mindegyiknél több, vagy esetleg több közös tulajdonú? Ha egyértelmű válaszod van, mindkét mondatban cseréld ki a nálukat velükre, a könyvük/könyveik szavakat pedig húguk/húgaik-ra. Vicces kísérlet lesz.
