Elnökként nyilván a titkársága nyilvántartaná az ilyesmit, és az a titkárság már most is felállt, hiszen fejlett demokráciákban a vezető pozícióra esélyes politikusok egyik bevált kampányeszköze, hogy megmutatják, hogy mennyivel jobban tudnának vezetni, mint a mostani vezető.

Lehetne ezt a tweetet tehát jelentéktelen részlet is. 15 éve diplomáciai ágyúlövésnek tekintették volna. Bidennek jelenleg elég sűrű programja van, minden nyilvános szereplése a twittertől a tévévitáig milliméterre megtervezve zajlik, mivel megbízhatónak tűnő közvéleménykutatások jelzik, hogy vezet mindenütt, ahol kell, így a fő feladat ezt nem elrontani. Más szavakkal: nagyot újítania már nem kell, viszont annyival sehol sem vezet, hogy egy kínos baki ne tudná elrontani az egészet.
Ilyen helyzetben pedig egy távoli országgal kapcsolatos hiba sem megengedhető. Budapest-Bukarest, Szlovákia-Szlovénia, Kelet-Európa bőségesen kínál lehetőséget kínos felsülésekre. Minden itteni ország közelmúltjában (elmúlt 50-100 év) van diktátor, tömeggyilkos. Hogy messzebb ne menjünk, itt van Ukrajna, az ország nevének hallatán az egész Biden famíliának vakarózhatnékja támad. Mégis, Biden (csapata) veszi a fáradságot, és ír egy tweetet október 23-ról.

Miért?

Mert október 23. az önmagunkért tökösen kiállás világviszonylatban is jelentős ünnepe? Kisebb részben ezért. Nagyobb részben meg azért, mert a magyar kormány ha nem is hivatalosan, de majdnem hivatalosan kinyilvánította, hogy Trumpnak szurkol. Erre visszaszólni nem lehet, legalábbis régebben nem volt szokás. Csak jön egy tweet, amelyben megemlékeznek a magyar diktatúra ellen forradalmat csinálókról, akik minden más diktatúra ellen tüntetőt inspiráltak. Röviden és magyarul: “figyelek, tudom hol van Magyarország, tudom mi zajlik ott”.

Kell ettől Orbánnak rettegnie?

Nem. Személyes sértődések miatt nem rúgnak fel kényes nemzetközi egyensúlyokat. Aztán meg ezer módon lehet ártani anélkül is valakinek hogy forradalmat szerveznénk ellene.

Trump alatt a világpolitika úgy változott meg, hogy a Magyarországhoz hasonló kisebb országoknak nem kell hangsúlyosan azzal foglalkozni, hogy barátai Amerikának vagy sem, hiszen Amerika sem foglalkozik velük. Biden megválasztásának egyik biztosnak mondott következménye az lenne, hogy ez megváltozik és visszatér az aktívabb amerikai külpolitika. Ezt viszont Amerika nem csinálhatja másként, csak úgy, ha a barátaival jól, a nem barátaival pedig legalábbis hűvösen bánik.

Ennek a finom jelzése a tweet. Csak nem tűnik fel, mert a populisták a hagyományos, finom jelzéseken alapuló diplomáciát szétverték. Pedig a finom jelzések nem öncélúak, pont azért finomak, hogy ne korbácsoljanak fel minduntalan évszázados sértődéseket, amelyek évszázadokkal ezelőtt egymás kiirtásával jártak. Persze a sok “deeply concerned” üzenet után elmaradó következmények is felelősek azokért a jelenségekért, amelyek most tapasztalhatóak.

Annak a diplomáciának a korszakát éljük, amikor a magyar külügyminiszter egy másik ország választásán, az ottani kampánycsend idején az eredményt befolyásolni akaró hivatalos üzenetet tesz közzé. Amikor Erdogan Macront (akivel kemény nagypolitikai szkanderezésben van épp) nyilvánosan lehülyézi.

Ahol ehhez a hangzavarhoz vagyunk szokva, előfordulhat hogy nem figyelünk a finom jelzésekre. Aki még emlékszik André Goodfriendre, annak eszébe juthat, hogy talán érdemes a finom gesztusokra is figyelni…