Na látom, hogy kicsit szerelek bútort és már kitör a hoppáré.
Eleve azt nem értem, hogy miért kellene valamiféle ellentétnek lenni a pesti jobb éttermek és a népélelmezés között?
Nyilvánvalóan nem a minimálbéresek ezeknek a helyeknek a törzsközönsége, de attól még ezek a helyek fontosak. Nyilván fontosabb hogy ne legyen Magyarországon minőségi éhezés és nettó éhezés sem. Sokkal fontosabb. Ugyanakkor egy normálisan működő országban az úgy van, hogy a szakácsiskolát kijárt 18 éves elszegődik valami jobb étterembe tanulni, és végigjárja a szamárlétrát a krumplipucolástól kezdve addig, ameddig úgy gondolja, hogy már jobban főz mint a főnök, csak nem engedik.
Adott esetben 3-4 helyett letud 7-8 év alatt, hogy aztán 25-30 évesen vagy elmenjen valahova konyhafőnöknek, vagy saját helyet nyisson. Eddigre tanulja meg, hogy mi az hogy anyaggazdálkodás, tud heti menüt összerakni és hasonlók. Ez egy klasszikusan inaskodással kitanulható szakma. Az a nem mindegy, hogy valaki a Csalogány26-ban inas, vagy a Kirántott Zsírtömb Csárdában, a “gordon blue” és a Pista bátyám kedvence (gordon blue+hagyma+máj) rejtelmeit kitanulva. Az ilyen helyek termelnek, ez az a szolgáltató szektor ami segít jövedelmet újraelosztani és ahonnan kikerülnek azok a szakácsok, akik lassan elkezdenék a Kirántott Zsírtömb Csárda menüjét is megreformálni.
Na ezek mentek most a levesbe, és lehet hogy a helyükön majd egyszer nyit étterem. Csak az nem hamar lesz, és nagyon nem olyan lesz.
Indulunk újra nulláról.
Ez is EGY probléma, ami ugyan kisebb probléma annál, hogy mások meg éheznek, de egy létező probléma, ami ráadásul rámutat egy nagyobbra, amit már leírt Panamajack. A proletáröntudatot meg értékeljük, csak ha valaki a Múzsán a proletáröntudatot hiányolja, az írjon az érsekségnek, hogy a Mária Rádióban olvassák fel a Filozófia a budoárban-t folytatásokban.
