Meghallgatva az engem ért kritikát, elolvastam a Sargentini-jelentést, ami egy executive summary. Ez az a műfaj, amikor a vezérigazgató úrnak annyit tesznek le az asztalára, hogy rózsaszín prémes nyuszipapucsokat kell gyártani, mert ez a trend, meg mert kifejlesztettük amúgy is, itt írja alá vezérigazgató úr, kettőre jön a személyi edzője.
Értem, hogy a műfaj nem tűr nagyobb kifejtéseket, de ezt a jelentést pár nap lelkiismeretes guglizással meg lehet csinálni, főleg, ha valaki fordít magyarból. Nagy része megjelent a 444-en, az Átlátszón és még pár helyen, ezeket egyébként felsorolja a jelentés.
Elég ironikus, de amikor egy ugyanilyen színvonalú jelentés vagy szerződés vagy tanulmány készül itthon valami Tiborcz-közeli cégnél, akkor menni szokott a huhogás, hogy a közpénz, meg a jogállam.
A jelentés tehát rendkívül felületes és ordít belőle a terepmunka hiánya. Nem tudom feltételezni, hogy a különböző cigány szervezetek és a jogvédők ne küldtek volna részletes adatokat ezekhez a jelentésekhez. Sok ilyen helyen dolgozó embert ismerek, néhányukkal kifejezetten baráti viszonyt ápolok. Lehet sok rosszat gondolni ezekről a szervezetekről, de az elvitathatatlan tőlük, hogy nagyon magas szakmai színvonalon dolgoznak. Ha a Helsinki Bizottság azt mondja rosszak a börtönállapotok, akkor azt sok börtön megnézése, sok ügyvéd, rendőr, bv-s és más szakember megkérdezése után mondja. A hasonló témákban készült anyagaik, nemcsak nekik, az összes többi hasonló szervezetnek is, alaposak, és adatokkal bőségesen alátámasztottak. Nem véletlenül üldözik őket.
Ehhez képest a rájuk hivatkozó Sargentini-jelentés jól láthatóan nem megy tovább a kapott anyagok executive summary-jének az átvételénél. Jól láthatóan olyasvalaki írta, aki nem akarta részleteiben megérteni a magyarországi állapotokat.
Mindenütt megkapargatja a felszínt. Például a bírósági állapotoknál valamiért megáll 2016-ban. Hogy azóta bírók tucatjai mondanak le folyamatosan, hogy Handó Tünde nyomására lemond a fél OBT, hogy aktívan akadályozni próbálják a bíróságokat az önkormányzásban, arról egy szó sincs. Nincs arról se, hogy az új Pp. miatt jelentősen csökkent a bírósághoz fordulás lehetősége, hogy az új Be. minden szép és jó elhatározás ellenére a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a beismerő vádlottat további bizonyítás nélkül ítélik el.
Aztán vannak olyan fejezetek, amelyek inkább naprakészek, az egyesülési jognál, civil szervezeteknél van friss anyag, alighanem azért, mert a civil szervezeteknek már volt kapcsolatuk Sargentinivel és tudták hogy érjék el. Persze, alighanem ez az út senkitől sem volt elzárva.
Mindenesetre nagyon rossz fényt vet az EU-ra, hogy a legsúlyosabb szankciókat egy ilyen fércmunka alapján akarják esetleg alkalmazni.
De, igazából nem akarják. Nagyjából lehetetlen is alkalmazni, Orbánnal nagyon elbánni senki nem akar, ez egy jó kampánytéma az EP választásokra, valami aki kicsit ellensúlyozza a migránsozást. Orbán tudja, hogy van esély a megszavazásra, arra viszont, hogy ennek bármi következménye is lesz, meg nagyon nincs.
Ritkán szoktam ilyet írni, hogy hagyjuk a nemzetközi történéseket, de ennél az ügynél tényleg érdekesebb az, hogy honnan van Rasinak tizenkétmilliós órája…
