Kiváló kolléganőm szokta mondani, hogy “mindig legyen az embernek annyi pénze, hogy azonnal tudjon venni egy mosógépet”. Már egy ideje belenőttem ebbe az anyagi státuszba, hogy ha nem is a Miele Weltraumschiff kollekcióból, de tényleg bármikor tudok venni egy mosógépet (önéletrajzi részletek kedvelőinek: BEKO mosógépem van, miután sajnálom a pénzt minden gépre) magamnak.
Persze a kollegina arra gondolt, hogy legyen olyan anyagai biztonságunk hogy egy százezer forintos kiadástól ne kelljen a híd alá költözni. De amikor az Oryx twitter account hozta ezt a képet (a pasas képek elemzésével írja össze az orosz és az ukrán technikai veszteségeket) akkor mégis eszembe jutott.
A visszavonuláskor az oroszok pl. otthagytak egy “Auriga” titkos műholdkommunikációs eszközt, működőképes légvédelmi parancsnoki járművet, fegyvert, lőszert. Egy párat aláaknáztak, de a legtöbbet csak úgy, ott az út szélén. Majd egy KrAZ-ra feldobtak néhány mosógépet.
Nincsenek illúzióim a vidéki oroszok (vagy épp bizonyos magyar tájegységek lakossága) anyagi viszonyairól, de csak sokkoló ezt látni, hogy bő hét évtizeddel a magyar karórák után, most 70-80 ezer forintos mosógépek fontosabbak a felszerelésnél.
1990-ben mentünk Görögoszágba. A húgom három éves volt, én kilenc, a kétütemű varjúhoz vittük az olajat, tartóstej, löncshús, útitárskrém… előtte apám, akinek a mániája volt, hogy ő tenger alatt szigonypuskázna, kivitt a nyíregyi KGST piacra. Orosz kiskatona árult szigonypuskát. Hogy mi a fenének volt a nyíregyi laktanyában állomásozó katonának szigonypuskája nagy talány. Volt hozzá pumpa, amivel fel is pumpálta nekünk, és mutatta, hogy ennyi légnyomással ötöt lehet vele lőni. Végül nem vettük meg. Lehet elcserélte volna hétmuzsikás Casióra.
Ennek 32 éve, és az orosz hadsereg pont ugyanott tart.
És ez az ország Orbán Viktor legnagyobb barátja
