Talán már mindenki olvasta, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) a Roe v Wade (pontosabban egy abból levezetett másik döntés) ítélettel ellentétes tartalmú döntést hozott. Tegnaptól az amerikai tagállamok újra eldönthetik, hogy betiltják az abortuszt vagy nem. Missouri és Alabama azonnal meg is tette, és várhatóan hamarosan Amerika kettéoszlik majd ezen szimbolikus és az élet nagyon sok más területére is kiható vonal mentén.
A döntés nőjogi implikációit sokan és sok helyen leírták és le fogják írni. Én most egy teljesen más oldalról fogom bemutatni, hogy ez a döntés nem konzervatív. Ez a döntés vallásos, középkori idiotizmus, rohadék csuhások (akik tegnap óta minden általam követett felületen triumfálnak) boszorkányüldözése.
Ennek érdekében végezzünk most egy gondolatkísérletet. Gondolatban fosszunk meg minden nőt a jogaitól, ahogy a döntés is teszi, és helyezzünk a nők jogai fölé két szempontot: 1) az élet szentsége 2) a nemzet fennmaradása. Gondolatkísérletünk során nem fogunk azzal foglalkozni, hogy van egy élő, minden kulturált alkotmány szerint a férfiakéval azonos szabadságot élvező jogalanyunk.
Ha ezzel megvagyunk, gondolkodjunk el azon, hogy miért van a jogalkotás. Még a csuhások szerint is azért, hogy az embereknek jobb legyen. Aquinói Szent Tamásig visszamenve is azt találjuk, hogy az uralkodónak bölcsen és alattvalói javát szolgálva kell kormányozni. De ezt senki nem gondolja másképp, még a mostanában Magyarországon szentként tisztelt Scruton se, aki álmában se gondolta volna, hogy halála után egy incelkocsma lesz róla elnevezve.
A jogalkotás legfontosabb változása az elmúlt háromszáz évben az, hogy a hatása mérhetővé vált. A statisztika olyan eszközt adott a jogászok kezébe, hogy már nem kell hályogkovácsok és madárjósok módjára azt mondani, hogy “de majd az emberek megszokják”, meg “majd az embereknek jó lesz” hanem meg lehet mérni, hogy az emberek életére milyen hatással volt a jogszabály.
Emlékezzünk például arra, hogy valaki kiállt megszámolni a körúti biciklisávban a bringásokat, a budapesti városháza döntését kritizálandó. Válaszul ma már városszerte sok ponton számolják a bringásokat. Hamarosan rendes biciklis hőtérkép lesz, és így vallásos hiedelmek (sok a biciklis, kevés a biciklis, erre mennek, arra mennek) helyett lehet adatokkal dolgozni és hatást elemezni, és remélhetőleg ez alapján döntést hozni.
Konzervatív szempontból ez eleinte egy látszólagos dilemma elé állítja a jogalkotót. Hiszen lehetnek olyan előfeltevések, amelyek akár szent vallási dolognak számítanak és kiderül róluk, hogy ragaszkodásunk hozzájuk kontraproduktív.
A jogalkotás hatásának objektív eszközzökel mérése nagyon sok ilyen erkölcsi parancsot tépáz meg, amikor rá kell jönni, hogy ezek meghaladottak, nélkülük jobb lenne. Vajon konzervatív dolog-e akár évezredes dogmákat magunk mögött hagyni? A válasz szerintem igen. Az a konzervativizmus ugyanis, amelyik elutasítja a haladást, az nem konzervativizmus, hanem bigott reakciós gondolkodás.
Térjünk most vissza az abortuszhoz, ahol, emlékeztetőül az élet szentségét és a nemzet fennmaradását a nők jogai felé helyeztük egy gondolatkísérlet erejéig.
Az élet szentsége definíciós kérdés, hogy mikortól tekintünk valamit (valakit) élőnek. De ennél fontosabb kérdés a jogok konfliktusa, vagyis a magzat élethez való joga és az anya élethez való joga. Ennek eldöntése az amerikai bírák számára filozófiai és morális kérdés, amelyet a többség számára, ahogy most kiderült, vallásos meggyőződés támaszt alá.
Számomra ott buknak meg ezek az emberek, mint bírák, hogy nem képesek vallásos meggyődésüket és az emberek javát egymástól elválasztani. Az abortuszt morális kérdésnek tekintik, absztrakt problémaként vizsgálják azt, hogy az helyes vagy helytelen. Pedig ha az élethez való jogot hívjuk fel, mint döntésünk alapját, akkor az nemcsak az élethez, hanem a jó és teljes élethez való jogot is jelenti.
E körben pedig számtalan kutatás és statisztika áll rendelkezésre, amelyekből kiderül: az abortusz szabályozása több életet tesz tönkre, mint amennyit világra segít. Még akkor is, ha a nők életminőségét zárójelbe tesszük, azt találjuk, hogy a tiltott abortusz egészségügyi kockázatokkal jár, mert mindenképpen elvégeztetik, akkor is ha tilos. Házasságokat, kapcsolatokat tesz tönkre, fokozza a szegénységet, rombolja a gyerekek alapvető jogait.
Vegyük a másik szempontot, a nemzet fennmaradását, méghozzá népszaporulat által. Végtelen számú példa van arra, hogy a dolog nem az abortusz megengedésével vagy tiltásával függ össze. Európában Franciaország az a fejlett ország, amelyikben nem csökken a népesség, az emberek bőrszíntől és anyanyelvtől függetlenül szaporodnak. Eközben kifejezetten liberális abortusz-szabályozásuk van, bőséges és szakszerű a szexuális felvilágosítás, elérhető az összes létező fogamzásgátló módszer. Minden turbóvallásos rémálma, mert gyorsan kiderül, hogy a népszaporulat nyitja a gyerekvállalást övező bizonytalanság csökkentése, a szülők szakszerű segítése, nem pedig a nők szaporító szervei feletti hatalmi kontroll.
Az abortusztilalomtól megugorhat (elsősorban a társadalom perifériáján, ahol nincs pénz elrepülni valahova ahol legális az abortusz, vagy kéz alatt beszerezni az abortusztablettát) eleinte a születésszám, de aztán szépen beáll oda, ahol egyébként is lenne.
Vagyis ha a világon bárhol megvizsgáljuk az abortusz hatásait, és kizárólag életvédelmi és nemzetpolitikai szempontokat használunk, akkor is kiderül, hogy az abortusztilalmat nem a nép jóléte kívánja meg. Az abortusztilalmat egy olyan vallásos meggyőződés kívánja meg, amelyet tények cáfolnak, amelyet meghaladott az élet. Az abortusztilalom pártján állók nem az élet szentségét és a nemzet javát védik, hanem bigott vallásosságukat.
Tehát még azelőtt, hogy odaérnénk, hogy az abortusztilalom George Carlin szavaival élve “not pro-life but anti-women” is azt találjuk, hogy a döntés káros. Káros minden szinten, és ráadásul még nőellenes is.
