Az előző posztom tanulsága, hogy ha több témát is érintek felületesen, akkor az olvasók egy része elveszik a részletekben, illetve a nagyra hízott olvasótáborból következik, hogy néhányan ki sem találnak a kaotikus gondolatok útvesztőjéből. Viszont mindig születnek hasznos kommentek és érdekes kérdések is megfogalmazódnak. Ez így van rendjén, a platform sajátosságából következik, hogy sokszor a vita és a párbeszéd viszi előbbre a posztokban megjelenő tartalmakat is.
Az egyik ilyen, hogy a KATA rossz volt, olcsó céda sok sminkkel.
Részben igaz. Az egyik legnagyobb csúsztatás a múltidő. A KATA nem szűnt meg, csak kizárták belőle a kisvállalkozók cirka kétharmadát, a többieknek viszont egy kanyi adót nem emeltek, cserébe a bevételi értékhatárt 18 millióra emelték, vagyis hatszázezer (plusz IPA) adóteher mellett ebből az összegből kell kigazdálkodni a költségeket és a nyereséget is. Nagy lépés az igazságos közterhek irányába? Aligha.
És akkor mindjárt itt van a késhegyre menő viták alapja, az _igazságos adózás_ kérdése. Abban ugye mindenki egyet tud érteni, hogy egy piacgazdaságon és demokrácián alapuló állam egyik pillére az _igazságosan_ kivetett adókból származó bevétel.
Órákat lehetne azon vitatkozni, hogy az egykulcsos, a sávos, vagy a bértábla alapján megállapított adó az igazságosabb. Legyen-e adómentes sáv, mit lehesen levonni az adóalapból. Melyik társadalmi csoport milyen kedvezményeket, esetleg támogatásokat kapjon. hogy legyen a társasági adó, mi legyen az osztalékkal stb. Alapállás természetesen mindig az, hogy ÉN járjak jól.
Hát szerintem érdemes a másik oldalról megközelíteni a kérdést. A fent vázolt állam egyik alapfeltétele valóban az adóból származó bevétel, viszont az adószedés feltétele pedig a működő gazdaság. Külföldön is szerzett tapasztalataim (excel basztatás) úgy találtam, hogy a működő államok eléggé nagy energiát fektetnek abba, hogy élénkítsék a gazdaságot, ideálissá tegyék a vállalkozói környezetet, de munkavállalói oldalról is számtalan módon segítenek abban, hogy minél több bevételre tehess szert. Vagyis első körben arra koncentrálnak, hogy lehessen miből adót beszedni. Cserébe eléggé kevés energiát fektetnek cégek és alkalmazottak basztatására. Ha a gaz nagyra nő, akkor persze lenyírják.
Meggyőződésem, hogy a működő gazdaság megteremtésének nem az a legjobb módja, ha egy félhülye kristálygömbből kitalálja a vállalkozási formákat, az adórendszert és az adókulcsokat, hanem az, ha figyeli a társadalmi és gazdasági jelenségeket, a piaci igényeket.
Példával élve, ha van országos szinten 2000 biciklis futár, aki feketén, szürkén, tarkán dolgozik, viszont egyébként társadalmi és piaci igényeket szolgál ki, mocorgatja a gazdaságot, akkor vizsgáljuk meg magát a jelenséget. Az fog kijönni, hogy lehet ezt főállásban, mellékálásban, alkalmanként, vagy rendszertelenül, esetleg teljesen hülye időbeosztásban csinálni. Az akármi kiszállítására van igény, pláne ha olcsó és környezetbarát. Maga az ürge, ha nem kúrja el egy autó, nem sokat lesz beteg, nem igazán lesz túlsúlyos, tehát picit kevesebbet fogja terhelni az EÜ-t is. A pénzt, amit megkeres, el fogja költeni 27% áfával terhelten. Összességében minden szempontból jó, ha van.
Akkor meg legyen belőle elég, legyen 10 000, vagy amennyire igény van. Találjunk hozzá megfelelő vállalkozási formát, vagy könnyítsük meg az alkalmazásukat, gondoskodjunk arról, hogy ne kúrja el az autó.
Az eredmény mindenképp adóbevétel lesz, grátisz pedig egy polgár, aki megáll a saját lábán, hasznára van a társadalomnak.
Hogy pontosan mennyi adót fizet? Mennyire jár jól? jobban él, mint én? Őszintén szólva, leszarom. Nem ez a lényeg ugyanis.
Fizessen annyi adót, amit egy normális élet mellett még képes kigazdálkodni. Éljen nagyon jól, pimpelje Campával a bringáját (vonatkozó videó Ésiknél). Lényeg az, hogy összeségében az állam funkcionáljon, a társadalom működjön, én pedig gyorsan megkapjam a pizzámat. Ha ez mondjuk KATA keretein belül oldható meg, akkor úgy, ha valamivel több teher mellett egy másik megoldás alkalmazásával, akkor úgy.
Viszont most az történt, ami az utóbbi bő tíz évben már eléggé sokszor. Az állam túlköltekezett, nem kis részben szavazatokat vásárolt a kormánypárt részére, meg persze jó vastag perzsaszőnyeget, ami alá a kupac szart is be lehet seperni. Látván a költségvetés siralmas állapotát, lerohant és kifosztott egy olyan nem éppen kicsinek mondható társadalmi csoportot, amit azért le lehet választani a többségről, aki most rendkívül boldog, hogy nem őt rabolták le éppen.
Az orbáni stratégia lényege nem bonyolult, a posványosi beszédtől függetlenül is tudható, azon az elven alapul, amit már számtalanszor alkalmaztak a történelem során. Zsidó, sváb, kulák, migráns, kisvállalkozó egyre megy, csak az a lényeg, hogy legyen elegendő birka, aki fellélegzik, hogy nem az éppen kicsinált csoportba tartozik.
Az lenne a jó, ha ezt minél kevesebben nyalnák be. Itt a Múzsán lehetőleg senki sem.
