Kissé összecsaptak a hullámok a fejem felett, mint rendesen, így kimaradtam az elmúlt hét történéseiből. Státusztörvény, hogy mást ne mondjak. Hát ezzel kapcsolatban sok mondanivalóm nincs. Kasza kiegyenesítve, ha szükség lenne rá, csak szóljatok.
Viszont olvasom Ésik posztját az ukrán ellentámadásról, a Sárkányellátóról, matematikáról, Rommelről meg Sztálinról. Igen, pontosan erről szól a nóta, még ha szomorúan is csendül fel napról-napra, és hát ki tudja, milyen hosszan még.
Bár egyébként Ésik egy rendkívül érzelmes ember, finom lélek, hogy úgy mondjam (Én egy virág vagyok, írta Troppauer Hümér), de a posztban mégse nagyon részletezte a sárkányellátás érzelmi és morális vetületeit. Pedig van ám ilyen is. A Balázsék által gyűjtött pénz minden egyes fillére jó és hasznos dolgokra megy, a 101-es dandár 68. zázslóaljának katonáit segíti. Nem csak könnyebb, de remélhetőleg sokkal hosszabb is lesz az életük az adományok által. Hosszabb, mint a háború. Ez matek, nincs rajta mit magyarázni.
Viszont a számok mellett van az ukrán hadseregnek más erőssége is, amiről korábban már mi is beszéltünk. Pontosan tudják, miért harcolnak. Ukrajnáért, a hazájukért. Tudják, hogy ki ellen harcolnak. Az országukba benyomuló orosz, csecsen és ki tudja még milyen agresszorok ellen harcolnak. Ezzel szemben ugye az orosz hadsereg katonáinak többnyire fingjuk sincs arról, hogy mi a céljuk, miért vannak ott. Hát ez nem különösebben táplálja a lelkesedésüket érthető okokból kifolyólag.
Akárhogyan is kavarja a szart drága kormányunk, Ukrajna területi integritásához és függetlenségéhez való joga megkérdőjelezhetetlen. Morálisan is. A módszereik is. Azért védik fegyverrel magukat, mert fegyverrel támadtak rájuk. Aki ennek helyességén, célszerűségén egy pillanatra is elgondolkodik, az vagy hülye, vagy szarból van a gerince is. Esetenként mindkettő tényező fennáll (jellemzően ez a helyzet). Ezzel viszont nekünk semmi dolgunk.
Dolgunk azzal van, hogy a Kárpátaljai Sárkányokat támogassuk, mert ez nem csak pénz. Erőt, hitet ad a harcosoknak az, ha magyar polgárok ezrei aggódnak értük, örülnek a sikereiknek, gyászolják a halottaikat, kitartanak mellettük akkor is, amikor nem ez a hivatalos álláspont, amikor széllel szemben kell hugyozni. Hát igen, ez egy becsületbeli üggyé nőtte ki magát, pedig teljesen természetesnek kellene lennie. Kínos időket élünk, na.
A háborúnak vége lesz, Ukrajnát továbbra is Ukrajnának fogják hívni. Putyin és Oroszország sorsa azért ennél kissé bizonytalanabb. Ebben kell hinni, de tenni is kell érte.
A Sárkányellátó és a zászlóalj történetében pont az a csodálatos, hogy mindenki hisz, teszi a dolgát. Mintha nem is Magyarországon lennénk. Ez olyan érték, amit védeni kell, megőrizni. Tanítani az utókornak (Az utókor egyébként baromira büszke a sárkányos felvarróra, de arra méginkább, amit a két pár fülével hall az egészről :D).
Vagyis folytatjuk, egészen a békéig (persze azon is túl).
