Sokadjára kerül elő a kommentszekcióban, hogy a Múzsán hosszú, bonyolult, kizárólag iskolázott emberek számára érthető szövegek vannak, és ezt Mari néni úgyse fogja érteni. Ez igaz. Lehet hogy másképp kéne. De. Itassunk meg képzeletben a Múzsán olvasható írások szerzőivel 2-5 egység alkoholt és nézzük az eredményeket:
Megpróbál azzal csajozni, hogy felsorolja a Révai Nagy Lexikona köteteit (A-Arany, Arány-Beke, Béke-Brutus, Brutus-Csát, Csata-Duc és így tovább)
Egyrészt nem iszik ennyit, másrészt bárkivel megismerkedést követő első 8 évben az időjárásnál személyesebb témákat nem beszél meg, ellenben nagyon szívesen értekezik japán belpolitikáról. Japánul.
Vesz valahol egy doboz Marlborót, majd elemzi a német fémmengmunkálás vagy a hazai reklámipar helyzetét, kizökkenteni kizárólag hegymászós sztorik irányába lehet.
Nyakadba borulva romantikázni próbál, miközben a gorlicei áttörésnél érvényben volt K.u.K hadrendet elemzi, hibás németséggel
Széplábi
Vagy valami rettenetes nyolcvanas évekbeli popzenét rikácsol a színpadról vagy belemegy az orgonapont szerepének összhangzattani elemzésébe, valahogy beleszőve a csöcsöket, mert a csöcsöket mindenbe bele kell szőni.
Noirpova
Törvénytelen vihogással szóvicceket mesél, amelyek vagy szanszkritul vannak vagy pedig a poén egy érdekes nevű policiklikus aromás szénhidrogénre jön ki
Na, és akkor mi beszélgessünk Mari nénivel. Hát persze.
