De mindegy is, hogy ki, hogyan remél feloldozást. Akár gondolhatja úgy is, hogy a transzcendens, mindenható lény, aki megbocsáthatna, nem is létezik, és magának, a lelkiismeretének tartozik elszámolással.
Akárhogy is, a vallomások ideje van. Ez Ungváry Krisztián kiváló cikkéről jutott eszembe.
Azt írja Ungváry, nem ok nélkül fanyalgó hangnemben, hogy Kunhalmi Ágnes személyében olyasvalaki az MSZP oktatáspolitikusa, aki 33 éves koráig egy nyelvvizsgát se tudott összekaparni.
Igen. És még sorolhatnánk a példákat a bukott diák Kósától kezdve a miniszterelnöki parancsra leállamvizsgáztatott Tompikáig, akik normális helyen nem országot vezetnének, hanem legfeljebb kecskét madzagon. De az ellenzékben is ám, egymást érik a korlátolt, hozzá nem értő alakok, akiknek nem lehetne megtanítani a lágytojás főzésének fortélyait.
Összeveszésem a Momentummal, ahova sokáig lelkesen bedolgoztam, is azért következett be, mert meguntam a harcolászást a Világ Legokosabb Embereivel, és megcsömörlöttem attól, hogy alapfogalmakról kell vitatkoznunk, miközben odakint dörögnek az ágyúk.
Ez a mi vétkünk.
Nekünk, okosoknak. Nekem, aki a társadalomhoz, a joghoz és a politikai intrikákhoz értek (meg a mozdonyokhoz, de ezt most hagyjuk). Annak, aki a közgazdaságtanhoz, a közlekedéspolitikához, az oktatáshoz, pénzügyekhez, kohászathoz, természetvédelemhez, közétkeztetéshez, egészségügyhöz, templomi orgonák felújításához, kőfaragáshoz és balettozáshoz.
Az, hogy fanyalgunk. Fanyalgunk a szerencsétleneken, akikkel megetették a migránspropagandát és fanyalgunk a politikai választékon, ami … nagyon…nagyon…nem jó.
Sőt nevetséges. Tragikus.
Igenám, de azért az, mert mi, akik tudjuk hogy kell jogszabályt írni, vagy mozdonyok felújítását európai támogatásból megvalósítani, netán a gyerekek iskolai étkezését jobbá tenni, hallgatunk.
Mert mi nem politizálunk. Hát, ha mi nem, akkor helyettünk a hülyék viszont igen..
Ungváry cikke ezzel a kiegészítéssel teljes. Ungváry megtette, hogy előlépett, és a magyar diktatúrák, rendszerváltások terén meglévő fölényes történelmi tudását, úri neveltetéséből fakadó arányérzékét és erkölcsi mércéjét arra használja, hogy megpróbálja felrázni a magyar értelmiséget. Mi itt már évek óta próbálkozunk ezzel.
De itt az idő, hogy ennél többet tegyünk. Az értelmiség fegyvere a toll, akármilyen csekélynek is látszik ereje a kard mellett. Össze kell hozni mindenkit, aki hajlandó vállalni a kockázatot, és írni. Azok helyett is, akik ezt nem tehetik meg. És nem, nem Orbán takarodj, meg legyen Magyarország Svédország. Nem. Konkrétumokról, megoldásokról. Bűnökről.
Újra eljött az idő, amikor sugározni kell a Szabad Európát és terjeszteni a szamizdatot. Kőszeg Ferencéknek nem volt internetje, nekünk van. Nekünk könnyebb lesz.
Ez a terv, én ezt tudom tenni, és meg is fogom tenni, amint kicsit kiheverem a választási kampány okozta kiégést, mert bizony jó nagyot szippantottam a burnout szelencéből.
Folytatjuk.
