Emanuel Macron ma letette hivatali esküjét a második ciklusára, és amint arra számítani lehetett, azonnal fejest is ugrott az EU-politikába. Előszöris elment Strasbourgba beszédet mondani. Az elég nyilvánvaló, hogy mit akar. Egy olyan EU-t, amely többet költ (klíma- és védelempolitikára) és amelyet kevésbé tartanak fel olyan politikai alkukényszerek, mint amilyet most épp Orbán Viktor használ érdekérvényesítésre. Egy bőkezűbb, erősebb, flexibilisebb EU mindenkinek tetszene, mint ahogy mindenki szeretne beleférni az érettségi öltönyébe. Az odavezető út a kérdés.
Az EU flexibilitása azzal jár, hogy nem vár meg mindenkit a busz, nem kell addig csiszolgatni, ameddig a bolgárok, a magyarok, portugálok azt mondják hogy na ez így jó. Persze sokan nézegetik kedvtelve amint Orbán épp kikap, de azért mindenkinek eszébe jut, hogy mi lesz ha ők feszülnek be? Akkor őket is büntetni fogják? Nagy politikai manőverezés ez, mert mindenkinek ígérni kell valamit. Macron úgy tűnik ebbe beleveti magát, de azért csendben jegyezzük meg, hogy közben viszont von der Leyen jön Budapestre alkudozni.
Az ukrán helyzet ennek egyszerre katalizátora és hátramozdítója.
Azt a Putinverstehereken kívül mindenki belátja most már, hogy a NATO bővítése milyen jó ötlet volt. Ahol van NATO, ott nincs Oroszország. A balti államok vidáman fejlődnek, miközben Fehéroroszországban karhatalommal kell hatalomban tartani a főtitkár bátyuskát.
Mindenki belátta mostanra, hogy egy ennyire bizonytalan, ugyanakkor még mindig ennyire erős Oroszországgal szemben csak az egységes fellépés működik. Amelyre a németeket egy hónap volt rábeszélni, és Orbánnak épp most kell udvarolni, hogy a végén tényleg egységes legyen a dolog. Most nagyon sok haderő alól kialmolják a régi hidegháborús tartalékokat, fegyverkezés jön és a fegyverkezéssel együtt lehet katonai egységesítést is csinálni. Macron igen aktív lesz ezen a téren is.
Az erősebb, egységesebb EU tehát kívánatos dolog még akkor is ha holnap reggel egyszercsak összeomlana az orosz hadsereg.
Viszont Macron világossá tette, hogy valami “politikai uniót” csinálna inkább Ukrajnából, és ez nem véletlen. Aki valaha járt Kárpátalján, az tudja, hogy akármit gondolunk mi a borzasztó magyar állapotokról, azt a nagy SZU utódállamai bármikor képesek alulmúlni. Ukrajna a háború előtt is fényévekre volt az EU szintjétől száz dologban, most meg főleg ott lesz. Úgy tűnik, hogy Macron nem akarja az 1989 utáni folyamatokat megismételni, épp elég nehéz így is, még a többsebességes EU-val is a reformjait megvalósítani. Hát még ha közben kap egy részben oroszul beszélő posztszovjet államot.
A reálpolitizáló ukránok nyilván tudják, hogy Ukrajna nem lesz most haverságból felvéve az EU-ba. Az EU épp igyekszik valahogy azt megoldani, hogy Magyarországra, Romániára, Szlovákiára alkalmazhatók legyenek azok az elvárások, amelyek mondjuk Belgiumra alkalmazhatók. Nagyon nehéz lesz, és az EU-ban nagyon nagy politikai csaták várhatóak. Ehhez még hozzávenni Ukrajnát öngyilkos döntés volna. Kérdés, hogy az orosz propaganda mikor fogja ezt felkapni.
