Vagyis sokadjára megnézve, és fehér európaiként, ráadásul büntető ügyekben is eljáró ügyvédként nézve nekem az első gondolatom az volt, hogy milyen balfácán intézkedés ez? Három felfegyverzett rendőr toporog, mint a (mindenki tegye ide kedvenc hasonlatát) és hagyják, hogy a pasas behajoljon az autójába. Majd belelőnek. Hétszer. Mint valami magát rambónak képzelő, felfegyverzett hülyegyerek. Ja, egy nappal később az is megjelent a városban, meg is ölt két embert.
Összeírom, mit gondolok erről.
A rendőri munka speciális. A modern társadalomban ugyanis az állam kisajátítja az erőszakot. Vagyis az egymással verekedő embereket megbünteti. Viszont felállít egy erőszakszervezetet, amelynek kizárólagos joga van arra, hogy más emberekkel szemben erőszakot alkalmazzon. Az erőszak alkalmazását pedig körbebástyázza jogszabályokkal és ideális esetben minden pofon után megvizsgálja, hogy az jogos volt-e.
A jó rendőr ezért olyan ember, akit kiképzése során megtanítanak uralni az ösztöneit. Olyan szituációban ugyanis, amikor az emberek egymással erőszakosak, ösztönvezéreltek lesznek. Adrenalin, tesztoszteron és más hormonok veszik át az irányítást, hiszen ilyenkor állati túlélő ösztönünk dolgozik.
Két dolgot kell tudni uralni.
Az egyik az agresszió és a gyilkos ösztön. A George Floyd gyilkosság esetében ez hiányzott. A rendőr dolga az, hogy szakmailag pont annyira legyen erőszakos, amennyire kell. Ezt nagyon könnyű így leírni, és teljesen lehetetlen megcsinálni. Az erőszak megítélése ugyanis szubjektív. A X. kerületi RK közrendvédelmi osztályvezetője, aki gondolom századosi vagy őrnagyi rangban szenved, és naponta tizenöt földre csavart hőzöngő lumpen elemmel szembeni intézkedésről szóló lapon karikázza be a “szakszerű” és “jogszerű” szavakat, egész máshol látja túl durva erőszak határát, mint egy 16 évesen kicsit túl sokat ivó és emiatt hőzöngő elitgimnazista kölyök anyukája, aki sérelmezi, hogy a gyerek há-rom-ó-rán-ke-resz-tül nem nem evett, és büdös volt a fogdán. Vannak persze mindenféle “objektív” útmutatók, sztenderdek, satöbbi, de ez képlékeny dolog.
Mi segít? A szelekció és a kiképzés. Nagyon alapos pszichológiai vizsgálatokkal kell felmérni azt, hogy kiben van olyan mértékű szadista hajlam, hogy miután megtörte a rendőri intézkedéssel szembeni ellenállást, leálljon. Ez ugyanis pokoli nehéz dolog ám. Láttam már olyat, hogy a Fő utcai (itt vannak a “lenyomós” tárgyalások, ahol eldől, ki kerül “előzetesbe”) folyosón üvöltözött a fiatalkorú rablóval a rendőr, nem épp irodalmi hangnemben. Két nagydarab kollégája kísérte odébb. Nyilván hulla fáradt volt, az is lehet, hogy van kisfia-kislánya, aki pont annyi idős mint a sértett. Nagyon nehéz uralni a dühöt és az agressziót, de muszáj. Erre képezni a rendőrt pontosan ugyanolyan fontos, mint verekedésre meg lövésre. Ugyanis verekedni és lövöldözni a zsivány is tud. Önuralma csak a rendőrnek, csak a jó rendőrnek van.
A másik uralandó dolog a félelem és a bizonytalanság. A Jacob Blake-eset erre példa.
Eleve ott nagyon nehéz döntést hozni, hogy mikor van vége annak, hogy higgadtan beszél a rendőr a célszeméllyel és jön az, hogy lefogja, leteperi, megbilincseli. Ennek helyes eldöntése kiképzési kérdés, megintcsak ugyanolyan fontos mint a fogások pontos ismerete. Ha viszont átlendül az inga, és már erőszakot kell alkalmazni, akkor viszont nagyon gyorsan, és nagyon határozottan kell cselekedni. A jó rendőri intézkedés ismérve a gyorsaság és a határozottság. Régiesen ezt úgy mondták, hogy “lenyűgöző erejűnek” kell lennie. Vagyis mire a célszemélyben tudatosodik, hogy őt itt most teperik és bilincselik, és beállna a Pusztító Sárkánygólya Rúgás pozícióba, már hason fekve figyel, hátrabilincselt kézzel.
Persze ez is olyan, hogy nagyon könnyű mondani, és egész más műfaj tényleg ott lenni. Ideális esetben ilyenkor a rendőr nem arra gondol, hogy akkor jobb kézzel a nyakszirtjére, miközben bal lábbal előre lépve izé, mi is jön most – hanem szemvillanás alatt megcsinálja. Különönösen igaz ez, ha fegyvert (spray, sokkoló, lőfegyver) használ, ugyanis ekkor még az is hozzáadódik, hogy ezeket helyesen kell alkalmaznia.
Bonyolult, ugye? Akkor még tegyük hozzá azt, hogy a helyszínen a célszemély barátai, családja van ott üvöltöznek, fenyegetőznek. Többen vannak. Nagyon fasza gyerekekben is meg tud ilyenkor bicsaklani az elhatározás (nekünk, átlagembereknek, akármekkora rambók vagyunk, a térdünk remegne) hogy akkor most melyik fogást és hogy és akkor most támadunk, előbb te támadj Gyuri, nem előbb támadj te Józsi.
Ezen tényleg semmi más nem segít, mint az, hogy az összes mozdulatot kőkeményen bele kell verni a rendőrbe. Stresszhelyzetben ne gondolkozzon, hanem változzon egy ütést kivédő-gáncsoló-karfeszítő-bilincselő automatává…majd egy másodperccel később, amikor még mindig a fülén jön ki az adrenalin és püfölné a pasas fejét a betonba, vagy térdelne a torkán, álljon le és változzon mindenki kedves aranyos rendőr bácsijává/nénijévé.
Azért írom ezt le ilyen hosszan, hogy érzékelhető legyen, mennyire komoly munka, és mennyi pénz és idő jó rendőröket az utcára küldeni.
Ha most egy szót sem beszélünk rasszizmusról, a Floyd-gyilkosság és Blake hátbalövése azt mutatja meg, hogy mindkét esetben komoly gond volt a rendőrök képzettségével. Az egyik láthatóan élvezte, hogy az elfogott személy nyakán térdel, a másik esetben meg totojázás után a lehető legrosszabb döntést hozza, láthatóan a helyzet hatása alá kerülve. Ha minden humanitárius szempontot félreteszünk: Ha a hét lövés után valamelyik fekete, esetleg több is, fegyvert vesz elő, mit csinált volna? Típustól függően maradt 3-6 lőszere, mielőtt fegyver leereszt, régi tár ki, új tár be, típustól függően fegyver felhúz, vagy csak a szánt megakasztó kis izé (valamelyik fegyverbuzi olvasó nyugodtan írja le mi az, most nem jut eszembe a neve) megnyom, fegyver felemel, célra tart…15 másodperc, miközben fegyveres emberek közelednek…
Persze beszélni kell rasszizmusról és arról is, hogy ilyen malőrök gyakrabban fordulnak elő, ha feketével szemben intézkednek, mint amikor fehérrel. De ennek az írásnak most nem ez a témája.
Hanem az, hogy Amerika dollármilliárdokat költ rendőrségre. A rendőrség rendszeresen vesz át fegyverzetet a hadseregtől, egy nagyobb amerikai város rendőrsége járművek és lőfegyverek terén simán erősebb a komplett Magyar Honvédségnél. A “defund the police” vagyis az, hogy zárják be az egész kócerájt, nyilván túlzás. De a kérdés jogos: mire megy el ez a rengeteg pénz, ha egy fegyvertelen, bizonytalanul dülöngélő embert három felfegyverzett rendőr nem tud megállítani, majd szakszerűen ártalmatlanítani, hanem körbetotyogják vele az autót, megvárják, míg kinyitja az ajtót, behajol…majd telepumpálják ólommal.
Azt kell látni, hogy ez nem rendőri keménység kérdése. Városi kékharisnyáktól eltekintve az amerikaiak szeretik a kemény rendőrt. Ezért lett Kamala Harris alelnök-jelölt, mert a demokrata szavazók jó része is szereti a kemény rendőrt, és visszasírják a kemény rendőrt a kísérletező városokban. (nem véletlen sulykolja ezt a republikánus jelöltállító kongresszus majd minden szónoka.) Viszont az, hogy sokadjára is elrontott intézkedéseket látnak, az előbb-utóbb a fehér ingerküszöböt is át fogja vinni, nem csak a feketét, mert az ehhez a színvonalhoz hozzászokó rendőr nem tud mindig odafigyelni, hogy fehér emberrel szemben ne hibázzon. De sokkal előbb lesz az, hogy a feketék testületileg leszavaznak arra, aki megígéri nekik, hogy nem lesznek ilyen véletlenül elrontott intézkedések.
