A múltkor már írtam egy cikket az EU 70+ oldalas jelentéséből, amely arról szól, hogy Magyarország milyen területeken marad el az EU-s elvárásoktól. Ez a jelentés hiányolja az “ambiciózus szakpolitikákat” amelyek segítségével pl. Magyarország gázfüggősége csökkenthető lenne.
Így, a rezsicsökkentés elbukása utáni reggelen, amikor egyre több, eddig vakhitű ember (számokadatok fészbuk oldal, sziasztok!) ébred rá, hogy elvesztegetett évtized van mögöttünk, nézzük meg miről is lehetett volna szó, mint “ambiciózus szakpolitika” az elmúlt évtizedben.
Ha már környezetvédelem, menjünk kerékpározni! Ezúttal nem a “változtassuk az M3-ast Gyöngyösig multifunkcionális közösségi térré és kerékpárúttá” típusú dologgal fogom riogatni az olvasókat. A Tour de France-on megnézhető az Ineos Grenadiers nevű csapat, korábban ők voltak (még az előző szponzoruk nevén) a Sky csapat. Az elmúlt nagyjából 15 évben tucatnyi grand tour győzelem fűződik a nevükhöz.
A titkuk a “marginal gains” nevű taktika. Ezt szabadon úgy fordíthatnánk, hogy a “kis lépések módszere”. Azon a felismerésen alapul, hogy még akkor is, ha egy kerékpárost úgy feldoppingolnak, hogy a fülén jön ki az EPO, akkor sem tud egy bizonyos teljesítménynél többet nyújtani. Ráadásul az Armstrong-éra botrányai óta a kerékpáros dopping keményen ellenőrzött dolog. Létezik persze, de vége azoknak a vidám időknek, amikor a csapatbuszban injekciózgattak a fiúk. Nincs tehát csodamódszer. Mit lehet tenni?
Rámenni azokra a pici dolgokra, amitől a pedálba rakott teljesítmény 1-2 wattal lesz több. (Egy átlagember ha felül egy wattmérős bringára, beleteker amit bír, ilyen 200 watt körüli teljesítményt fog nyújtani. Ezek a fiúk 4-600 watton mennek fel a hegyre, sprintekben rövid időre bőven 1000 watt felett nyomják.).
Ilyenkor jön, hogy megnézik, hogy a lánchoz használt olaj, ha egy picit hígabb lenne, akkor 1 wattal kevesebb energia emésztődne fel benne. Mindenkinek nagyon precízen beállítják a bringáját, hogy egy rossz tartás miatt ne feszengjen, hanem a feszengésre használt öt wattot is a pedálba tegye inkább. Kimérik hogy pontosan milyen guminyomásnál a legkisebb a kerék gördülési ellenállása, és itt is fognak másfél wattot. Nincs érzésből táplálkozás, mindent dietetikus számol ki, hogy ne legyenek drámai eléhezések és ne legyen feleslegesen emésztésre pazarolt energia. És így tovább, ennek a vége az, hogy amikor a csapat versenyzői “nyugiban” tekernek a mezőnyben, a korábbi önmagukhoz képest megspórolnak 10-20% energiát, ami aztán mehet majd a pedálba amikor hegyet mászni, vagy sprintelni kell.
A környezetvédelemmel és a zöldpolitikával valami hasonló a helyzet. Nincs (még) meg a csodaszer, amely segítségével olcsón és korlátlanul és környezetterhelés nélkül juthatunk energiához és dolgozhatunk fel bármennyi hulladékot. A mostani ukrajnai háború közelebb fog minket lökni a feltalálásához, de még nem tartunk ott. Nincs jól működő fúziós erőmű, korlátlan akkumulátor-kapacitás. Ráadásul a mindenféle “zöld” energetikai beruházás olyan drága, hogy emiatt 50 éves megtérülésekkel kell számolni. Na ez változik most, mert épp energiaválság van, Putyin barátunk miatt. A tavaly ilyenkori energiaárakkal számolt ötvenéves megtérülés most épp 15 éves megtérülés…
Ilyen előzmények mellett jön jól, ha az EU azt mondja, hogy kifejezetten támogatja ezeket a “rossz üzleteket”. Nem önzetlenül teszi ezt, hiszen a “zöld” fejlesztések nagy részében olyan high tech dolgokat kell használni, amelyek vezető előállítója Nyugat-Európa ipara.
Magyarország “ambiciózus szakpolitikája” az elmúlt 15 évben tehát az kellett volna, hogy legyen, hogy a “marginal gains” módszert használjuk.
Ott van például a geotermikus energia. A Kárpát-medencében kedvező az ún. geotermikus gradiens, ugyanakkor viszont a geotermikus energia kinyerése drága és nem veszélytelen dolog. Nagyon alapos megfontolást igényel, hogy hol lehet úgy belefúrni a földbe, hogy ne legyenek ebből helyi mikro-földrengések, nagyon nem mindegy a furat minősége, drága gépek kellenek hozzá, tipikusan olyan dolog, ami nem éri meg. Nem is azért kell megcsinálni.
Az “ambiciózus szakpolitika” az, amikor néhány milliárd forintért készül egy felmérés például az egy bokorban levő középületekről. Például Nyíregyházán 100 méteres körön belül van a “kettes gyakorló” általános iskola (oda jártam 🙂 ) egy óvoda, a városi tűzoltóság és az egészségügyi főiskola épülete. Az ilyen épületcsoportok tipikusak minden városban, a kérdés az, hogy helyben lehet-e ezeknek közös és korszerű energetikai rendszert csinálni. Ez már elég sok felfűtendő köbméter ahhoz, hogy esetleg megpróbálkozzanak geotermikus rásegítéssel, ez már elég sok tető ahhoz, hogy komoly mennyiségű napelemet rakjanak fel. Ennyi tetőről már nagyon sok esővíz jön le, hogy legyen néhány sok köbméteres ciszterna egy közösen vezérelt öntözőrendszerrel.
De mondhatnám a megyei kórházat, az főiskolai campust, a város közepén a bíróság-börtön-rendőrkapitányság-könyvtár-plébánia komplexumot, szintén 100 méteres körön belül. Minden városban össze lehet ezeket írni, minden városban lehet rájuk komplex és nagyon drága energetikai fejlesztést csinálni. Még egyszer mondom, ez iszonyatosan drága, annyira drága, hogy piaci alapon szinte biztosan nem éri meg. Ha azonban az EU támogatásából meg van csinálva, akkor a végeredmény az, hogy ezeken a helyeken jó szigeteléssel, korszerű vezérléssel meg lehet fogni pár százalék energiafogyasztást. Ami egy ekkora helyen földgáz-köbméterek ezreit jelenti évente. Sok ilyen helyen millióit.
De ugyanígy, ha az elmúlt 15 évben _minden_ panelházat beszigeteltünk volna, ha minden ócska nyílt égésterű FÉG kazánt kondenzációsra cserélünk, ha minden lakásban programozható termosztát lenne, és egyedi fogyasztásmérő, ha minden új lakóparknál ezeket a nulladik pillanattól előírjuk, akkor most nem állna az ország letolt gatyával az energiaválság előtt.
Igen, akkor kevesebb maradt volna osztogatásra, és nem lehetett volna a választónak azt hazudni, hogy minden rendben, van elég pénze a három generációs, vakolatlan hodály fűtésére.
Ha ezt csináltuk volna se lennénk egy zöld álomország. Csak mondjuk az energiamixünkben kevesebb lenne az orosz földgáz, amelyből eleve kevesebbet fogyasztanánk, a tudatos városfejlesztés miatt nagy lebetonozott placcokon fák törnék meg a hősziget-jelenséget, itt tartanánk Magyarországon a Kárpát medencéből minden tavasszal rapid lefolyó 2-3 balatonnyi víz egy részét. Az okos termosztátjaink eleve 5-10%-kal kevesebb gázból (villanyból) tartanák fenn ugyanazt a hőmérsékletet, az eleve 5-10%-kal kevesebb hőt elengedő magyar lakásokban. Ez lenne egyrészt az igazi rezsicsökkentés. Másrészt ez adná meg azt a képességet, hogy amikor Putyin izmozik, akkor első körben 0,5 aztán 0,7 fokkal tekerjük lejjebb a fűtést. Nem hárommal. 0,7-tel. Aztán amikor kiderül, hogy mi erre képesek vagyunk, átvisszük vele a telet, miközben Putyin egész télen nem kapott pénzt, akkor kiderül, hogy ebben a játékban mi vagyunk olyan erősek mint ő, pedig a gázmező ott van és nem itt.
Csak ehhez kormányozni kellett volna. Felelősen és szakszerűen, az állampolgárok érdekében. Ehelyett felszedtük a parkettát és eltüzeltük az ablaknál, hogy a füst kifele menjen. Most meg nézünk, mint hal a szatyorban. Elkúrtuk.
