A dologban a legkevésbé érdekes az, hogy akár Nacsa, akár Pottyondi vicces-e. (nem, de ez csak az én véleményem, az meg mint tudjuk, olyan mint a…) Sokkal érdekesebb, hogy már másnap Nacsa sietett leszögezni hogy nagyon szereti, tiszteli a nőket, mindezt egy enyhén spicces vidéki iskolaigazgató modorában.
A dolog azért érdekes mégis, mert felvetődött a “női szakma” mint kérdés. Ez megmutatja, hogy a gender studies amúgy miért lenne egy értelmes és tanulmányozandó tudományág, már ha valaki vágyna arra, hogy Magyarország legalább kicsit fejlettebb legyen, mint Kelet-Hátasztán, ahol Sakálemir Hátbavágovics Abdelkaderov elvtárs uralma alatt a birkahúsos rizsa tradicionális főzése, valamint kábítószercsempészet jelentik az ország fő jövedelemforrását, melyből aztán kínai fegyvereket vesznek és Elő-Hátasztánnal háborúznak a fészkes Hindukus kellős közepében, a világ vége után két megállóval. Ja, hát el is felejtettem, Sakálemir Hátbavágovics Abdelkaderov és az elő-hátasztáni demokratikus államelnök (cumhurbaskani) Szakállolaj Bedurrantovics Tübetejkov elvtárs egy csoportképen szokott feltűnni Orbán Viktorral. Hát hogy lehettem ilyen kis butus. Lapozzunk.
Szóval igen, viszonylag kevés női bányászról és kohászról hallani, miközben oviban-bölcsiben nem nagyon dolgoznak férfiak. Viszont ha megnézzük a magyar megyei bíróságok (törvényszékek) bíróállományát 1930, 1950, 1970, 1990 és 2000 években, azt fogjuk találni hogy az elején nulla női bíró volt, most meg a bírók kétharmada nő. Ugyanez tanárokkal.
Mindkét jelenség rengeteg vitát szül, jellemzően 1) anekdotikus érvekkel 2) közhelyekkel tele. Jó-e, ha egy szakma “elnőiesedik”? Miért van ez? Hová vezet? Hogyan alakul át az a szakma? Hogy hat a társadalomra? Tenni kell érte vagy ellene? Hogy érzik magukat a nők egy olyan szakmában, ahol 10-30-100 éve még a lábukat nem tehették be? Érvényesül-e valamilyen olyan eloszlás abban a szakmában, hogy a nők bizonyos szakterületeken vannak jelen? Van-e például különbség, ha egy ügyet férfi vagy női bíró ítél meg? Jelzi-e egy szakma presztízsének változását, ha ott nők jelennek meg vagy kerülnek többségbe?
Ezekre a kérdésekre jobb helyeken nem anekdotikus és közhelyes módszerekkel keresik a választ, hanem ha mondanak egy ilyen állítást (pl: “A válóperben az anyának kedveznek, mert a bírók nők”) akkor megnézik, hogy az adott jelenség tényleg létezik, vagy valaki ezt csak így gondolja, és ha létezik, akkor vajon van-e okozati összefüggés a jelenség és aközött, hogy az adott szakma “elnőiesedett”.
Ez az “elnőiesedés” szerencsére egy megállíthatatlan folyamat. Mára Európa sikeres országaiban a nők minden szakmához hozzáférhetnek, persze gátak még mindenütt vannak. Az ország sikeressége, élhetősége, az ott élők jó közérzete korrelál azzal, hogy a nők az összes szakmában kiteljesedhetnek. A népességfogyás (“nem szül, mert karriert akar”) az érdekes módon nem korrelál ugyanezzel a jelenséggel.
Ez ugyanakkora társadalmi átalakulás, mint amikor felhagytunk a feudalizmussal, csak most nem kísérik véres forradalmak. Viszont ettől még ugyanúgy alkalmazkodni kell hozzá, és annál könnyebb alkalmazkodni, minél inkább értjük a jelenséget.
Nacsa Olivér mélyről (úgy értem a béltraktus viszonylag távolabbi szakaszaiból) jövő nőkkel kapcsolatos bölcselkedésében engem nem annyira a nőellenessége zavar. Persze az is, de azt majd a nők megoldják. Sokkal inkább zavar az, hogy mennyire átüt rajta az a százéves fingszag, amely nem fogja fel, hogy a nemek társadalmi szerepének megértése a XXI. században ugyanolyan fontos lesz, mint hogy százötven éve hol kezdtek először a kutak tisztaságára és a szennyvíz elvezetésére ügyelni, hogy ne terjedjen a kolera. Amelyik ország akkor megértette és normális köztisztaságot és járványügyet csinált, az lett a fejlett Európa, amelyik meg nem, abból lett a vidám Kelet-Európa. Mi akkor a jó oldalra kerültünk, ezért volt itt egész sokáig egészen EU-ra emlékeztető ország. Egész addig, ameddig sikerült megválasztani a kutat vizsgáló nadrágos embert meglincselni próbáló feldühödött parasztok szellemi-lelki utódait magunk fölé. Na ezt hallom akkor, amikor Nacsa a nőkről ömleng.
Meg azt, hogy ha ezeken múlik, akkor hamarosan az egész országot felpakoljuk lóra és szekerekre és visszamegyünk Baskíriába. Bár nem jó, mert onnan most épp mindenkit Bahmutba küldenek, hogy egy börtönviselt szakács géppuskák elé zavarhassa őket. De buzulás, meg nem női szakmákban dolgozó nők nincsenek. Halleluja.
