Tehát ott tartottunk, hogy Putyin meglehetősen sikeres vezető volt eddig (legalábbis orosz viszonylatban), de az utóbbi időben kezdett meggyengülni. Ezért döntött úgy, hogy egy váratlan és látványos hazardírozással visszaállítja a szovjet birodalmat.
Kérdés, hogy sikerülni fog-e neki.
Nos, egyelőre a dolgok nem egészen úgy alakultak, mint ahogy szerette volna. A viszonylag kevés áldozattal járó villámháború bukó, a nyugati szövetség az utóbbi évtizedben példátlan módon összezárt, és gyorsan megmutatta, hogy gazdasági és pénzügyi hatalom szempontjából Oroszország egyáltalán nem tudja felvenni a versenyt velük.
Talán a legsúlyosabb következmény Putyin szempontjából az, hogy teljesen elvesztette az úgynevezett “puha” hatalmát (soft power). Ez az a befolyásolási képesség, amelyhez nem feltétlenül szükséges kényszerítő eszközöket alkalmazni. Itt konkrétan Putyin nyugati barátaira és szövetségeseire, a populista mozgalmakra gondolok. Le Pentől Salvinin át Johnsonig és Orbánig (valamint az USA-ban Trump) jelentős politikusok befolyásolták az európai és amerikai kül- és belpolitikát az orosz vezetés szája íze szerint.
Na ennek most vége. Sok szempontból hasonló dolog történt, mint 1956-ban a magyar forradalom leverése után: az oroszok (szovjetek) kimutatták a foguk fehérjét, és részben eltaszították, részben hiteltelenítették nyugati ideológiai szövetségeseiket. Nincsenek többé “hasznos idióták”, mindenkinek világos lett, hogy itt egy ellenséges, agressziv imperialista hatalom ellen kell minden eszközzel védekezni. A kommunizmus ebbe a helyzetbe néhány évtized alatt belebukott, és a putyinizmus ideológiai vonzereje eleve sokkal gyengébb. Oroszország teljesen egyedül maradt, egyetlen szövetségese az a Kína, amellyel az érdekei csak a Nyugat-ellenességben esnek egybe, egyébként meg rivális nagyhatalom, amelytől sok szempontból jobban kell tartania, mint az amerikaiaktól.
A másik probléma, hogy ezt a háborút az oroszok is nagyon meg fogják szenvedni. Különösen az a városi középosztály, amely lassan már három évtizede hozzászokott, hogy viszonylag nyugatias, a modern világ vívmányai által kenyelmessé tett, és legalábbis a magánéletben eléggé szabad életet élhet. Utazhat ahová jól esik, megveheti Moszkvában ugyanazokat az árukat és szolgáltatásokat, mint Párizsban vagy Londonban, ugyanazokat a szórakoztatóipari termékeket fogyaszthatja, mint az amerikaiak, stb. Nagy sokk lesz hirtelen visszazuhanni a szovjet idők fojtogatóan szürke és örömtelen falanszter-világába.
Már most elkezdődött a legképzettebb, pénzzel és versenyképes tudással rendelkező fiatalok menekülése. Ezek az emberek (mernökök, informatikusok, közgazdászok) hamarosan nagyon fognak hiányozni. A hadigazdaságot nem lehet nagyon hosszú ideig fenntartani, és nem látszik, hogy belátható időn belül visszatérne a normalitás. Putyin csak egyre súlyosabb és erőszakosabb represszióval fogja tudni kordában tartani az elégedetlenséget (ez már el is kezdődött), és ez persze csak még több elégedetlenséget szül majd, ördögi körként. Ehhez fognak még jönni az elhúzódó háború áldozatai a besorozott kiskatonák között, a beszivárgó információk az orosz hadsereg kegyetlenkedéseiről, a nemzetközi pária státusz, és orosznak lenni az elkövetkező években nagyon szar lesz.
Mindezekkel együtt Putyin ezt a háborút meg fogja nyerni. Egyszerűen akkora Oroszország erőfölénye Ukrajnával szemben, hogy elkerülhetetlenül le fogja gyűrni a mégoly hősies ellenállást. Az mostanra teljesen egyértelmű, hogy a NATO (hál’istennek) nem fog katonailag beavatkozni Ukrajna mellett. Az is valószínű, hogy Putyin most már nem fog leállni addig, amíg elégtételt nem vett az ukránoktól és személyesen Zelenszkij elnöktől az őt ért megaláztatásért. Kerül amibe kerül.
Csakhogy nagyon sokba fog kerülni. Pénzben, emberéletben és politikai tőkében. Oroszország nemzetközi megítélése Szaddam Husszein Irakjával, Szíriával és Észak-Koreával került egy szintre. Az ukránok szemében meg a sztálini Szovjetunióval és a hitleri Németországgal. Ukrajna már soha nem lesz Oroszország barátja és szövetségese, és végleg nyugati irányban fog elköteleződni. Putyin még jó ideig hatalomban maradhat, és iszonyatos károkat okozhat az egész világnak, de a történelem Oroszország tönkretevőjeként fog róla megemlékezni.
Nem valószínű, hogy ezt akarta.
