Az ukrajnai háború Oroszország legnagyobb fiaskója a Szovjetunió összeomlása óta. Még ha az orosz csapatoknak sikerül is elfoglalniuk az ukrán nagyvárosokat az elkövetkező napokban-hetekben (ami nagyon valószínű), egy “megnyerték a csatát, de elvesztették a háborút” eset áll elő.
Hogy miért, ahhoz elég végiggondolni Oroszország stratégiai és világpolitikai céljait. Putyin országlásának deklaráltan elsődleges célja a kezdetek óta az orosz birodalmi és világhatalmi státusz visszaszerzése volt. Ebben sok szempontból nagyon is sikeres vezető volt. Hatalomra kerülésekor az ország még ingadozó középhatalomként próbált kilábalni a rendszerváltás utáni mély válságból, egy Amerika által dominált világban. Azóta viszont a világ multipolárissá vált, ahol Oroszország a “három nagy” egyike, az USA és Kína mellett.
A soha meg nem kérdőjelezett katonai erő mellett Putyinnak sikerült nagyon jelentős politikai befolyást is szereznie Európában (kisebb részben Amerikában is) a nacionalista-populista mozgalmak nyílt és titkos támogatásával, információs hadviseléssel és hidegháborús titkosszolgálati módszerekkel. Gazdaságilag pedig az európai függőség az orosz energiahordozóktól (amit minden erővel igyekezett növelni, állítólag még a német antinukleáris politikában is benne volt az oroszok keze) olyan ütőkártyát adott a kezébe, amellyel közvetlenül is befolyásolhatta az EU bel- és külpolitikáját.
Eközben otthon az olaj- és gázbevételekből finanszírozni tudta a nagyvárosi középosztály (a szovjet időkhöz képest mindenképpen) nyugatias jólétét, valamint biztosította a végletesen korrupt oligarchák lojalitását a rendszeréhez. Midezt annak ellenére, hogy az orosz gazdaság energiaszektoron kívüli része továbbra is elmaradott és versenyképtelen volt, és az ország importfüggése a Nyugattól és Kínától igencsak megterhelte a költségvetést.
Az utóbbi két évben azonban a Covid-járvány nem várt, Putyin számára negatív változásokat hozott. Egyfelől az ideológiai szövetséges Trump elvesztette a 2020-as elnökválasztást, és az Oroszországgal sokkal ellenségesebb Demokraták kerültek kormányra. Másrészt a logisztikai láncok megroppanása és a meglóduló infláció súlyosan érintetette az importfüggő orosz gazdaságot (bár ezt az energiaárak emelkedése valamennyire kompenzálta). Ráadásul az orosz járványkezelés nem volt túl sikeres, a saját fejlesztésű oltás ellenére nagyon sok áldozat volt (sokkal több, mint amit hivatalosan bevallottak).
Mindezek együtt (plusz valószínűleg a kétéves, önkéntes izoláció pszichológiai hatásai) meggyőzték Putyint arról, hogy a birodalmi törekveseinek megvalósításához szintet kell lépnie.
(folyt. köv.)
