Értelmiségi szerepek
Nos igen, a diplomától nem lesz valaki értelmiségi. Értelmiségi attól lesz, hogy megpróbálja betölteni a társadalmi vezető szerepét. Megnyilvánul, véleményt formál, nem morgolódik a bajusza alatt, hogy csináljon már valaki valamit, vagy éppen az, hogy eh, minden el van (sípoló hang). Ez utóbbiak, még akkor is, ha korszakalkotó remekmű formáját veszik fel, nem felelnek meg a polgári társadalom értelmiségi szerepének, hanem a feudális és a polgári között megrekedt társadalmak “intelligencia” szerepét jelentik.
Tehát az a technikumot végzett villanyszerelő, aki karácsony előtt beszed egy-egy ötezrest a brigádtól, televásárolja a kocsit alapvető élelmiszerrel a Pennyben és mindezt leadja Iványiéknak, értelmiségibb, mint aki megosztja ötszázszor a Facebookon, hogy Orbán hülye. Akkor is ha angolul osztja meg.
Az átlagos gyerekek
Sajnos viszonylag közelről vagyok kénytelen végignézni azt, amikor egy teljesen oké kisgyerek szülei küzdenek, mint malac a jégen, hogy a gyerek “ne kapjon kódot” mert akkor belezuhannak az ilyen gyerekeket “védő” jogszabályok hálójába és az intézményrendszer önigazoló baromságaiba. Mint egykori nemátlagos gyerek (pl. jóval hamarabb beszéltem folyékonyan, mint hogy járni tudtam volna) is értem, hogy miért van baja annyi embernek az “átlagos” jelzővel.
Egyrészt nyilván értem Széplábi tanár urat, hogy neki kell lefutni egymillió alkalommal a köröket a kis Gyémántsztenderd szüleivel, hogy nem, a gyerek nem egy különösen jól sikerült Maradona/Paganini/Einstein/Rocco hibrid, hanem egy tök átlagos kisfiú. Az átlagnál picit kevésbé okos, az átlagnál picit jobb a hallása, picit ügyesebb a keze, de picit rosszabb a térlátása. Induljunk ki ebből és tán nem kéne megnyomorítani az elvárásokkal.
Viszont ha más harmincas-negyvenes embereknek is ugyanaz az emléke az iskoláról mint nekem (egy tanárom mondta szó szerint: jobban szereti a fegyelmezett közepes tanulót, mint az okos de rossz magaviseletűt) akkor értem, hogy miért rettegnek az “átlagostól”.
A magyar közoktatás egyszerűen erőforráshiányos. Széplábi “átlagos” definíciójában simán benne van az, hogy egy jó tanár (pl. Széplábi) észreveszi, hogy a gyereknek jó ritmusérzéke van, abból ahogy gyakorlaton kopácsol és elküldi a helyi zeneiskolába, ahol ezzel a képességével majd kezdenek valamit. Plusz ameddig dobol vagy tubázik, addig se lesz belőle drogos tolvaj.
Csak épp az emberek félnek attól, hogy az “átlagos” emberek iskolája ezt nem tudja. Hogy a rendelkezésre álló erőforrásaival az “átlagosság” nem nyugodt személyiségfejlődést jelent, hanem idegbajt, ha a gyerek bárhol is félcentit kilóg a statisztikai középből. Márpedig kilóg, ezért átlaggyerek és nem mediángyerek a használatos fogalom.
Ha ez még találkozik az általános teljesítménykényszerrel, ahol minden anyuka süt-főz, maratont fut, makramézik, fejlesztőtornázik a gyerekkel, énideje van és fergeteges orgazmusai _férjurával_, az autó háromévente le van cserélve, szakáll meg van olajozva stb…ott könnyen jönnek a gyerekkel kapcsolatos irreális elvárások. Amitől persze a gyerek frusztrált lesz, elkezd nemátlagosan viselkedni és meg is érkeztünk oda, hogy már akkor magániskolát keresnek, amikor a gyereknek amúgy se különleges tehetsége, se különleges gyengesége nincsen.
Végül a szakképzésről. A szülői házban van mintegy tizenöt mázsa papír és tizenöt gigabájt adat a szakképzésről. Kb. mióta az eszemet tudom, édesanyám azzal foglalkozik, hogy kétkezi szakmákra képzést kapó illetve főiskolai szintű mérnöki tanulmányokat végző embereknek “soft skillt” tanítson.
Ezeknek mindig vannak nagyon jó nevei, társadalomismerettől kezdve vezetéselméleten át az etikáig. Mindig tanít benne egy kis államelméletet, egy kis etikát, egy kis filozófiát, egy kis vezetéstudományt, egy kis pedagógiát, egy kis ezt-azt ami még ahhoz kell, hogy valaki ne szakbarbár legyen.
Van neki erről kb. 77 készre megírt tanterve, amelyeket az elmúlt negyven év kormányaihoz terjesztett fel, mindnek kb az a lényege, hogy a szakképzésbe hogy kell beletenni azt az ismeretet, amitől a képzés végén nem droidok, hanem a világban jól eligazodó közép vagy közép-felső szinten képzett szakemberek jönnek ki.
Eddig 77/0 az elfogadás aránya, ameddig vezethetett iskolát, addig saját szakállra megcsinálta, azóta különböző doktori iskolákban partizánkodik. Na ezért van az, hogy én pl. egyforma szeretettel tudok gondolni a Hiller- és a Kásler-féle kultuszmintisztériumra és Parragh Lászlóra is. Mert nem olyan bonyolult ez, csak hagyni kell a szakembereket dolgozni.
