Népszerű az a politikai elemzésbe csomagolt bulvár, ami a közönséget azzal az illúzióval kápráztatja el, hogy lehet kicsit tájékozottabbnak tűnni, ha történelmi meg szélesebb, meg csak most, csak önöknek kontextusba helyezzük a világ aktuális történéseit. A recept lényege mindig ugyanaz. Fogjuk a deep states, pénzpiaci háttérhatalmas és nem fősodrú médiás maszlagot, majd néhány féligazsággal, csúsztatással, jó sok szódával elkeverve kicsit szalonképessé tesszük.
Az alapvetés állandó motívumai az USA (ami időnként NATO, máskor pénzpiaci háttérhatalom), ami olajra, aranyra, földcsakrára, édesvízkészletre leselkedik, illetve a neki kiszolgáltatott országok. Időnként előkerül Oroszország, aki minden esetben medve, Kína, aki sárga veszedelemként legyakja a nyugatot. Ja, meg vannak az “arabok”, akik hol az európai civilizációra veszélyt jelentő barbár kultúraként, hol igaztalanul megtámadott áldozatként vannak feltüntetve.
Az aktuális történés éppen az orosz-ukrán háború, tehát ehhez igazodik a könnyen fogyasztható, de a textilöblítővel ízesített kávék különlegességével kecsegtető magyarázat is, aminek a lényege, hogy az “orosz medve” sarokba lett szorítva a nyugat által, hiszen a NATO (ami persze USA), de még az Unió is az ő érdekei ellenében terjeszkedett.
Vegyük észre, hogy az imperializmust bíráló narratíva saját kezűleg hozza létre azt az értelmezési keretet, amiben kizárólag birodalmak csaphatnak össze egymással, az pedig teljesen kizárt, hogy pl. A 44 milliós lakosú Ukrajnának lennének saját érdekei, esetleg politikai akarata.
Ha ezt az egész pufferzónának, mezsgyének szánt régiót nézzük, akkor az összlakossága meghaladja Oroszországét, de ugyanez vonatkozik az országok gazdasági teljesítményének összegére is. Hát mi sem természetesebb annál, hogy akkor köszöntene be a világbéke és a mindent maga alá gyűrő jólét, ha ezek az országok nem igyekeznének valamiféle gazdasági és katonai szövetségbe, hanem a nemzetállami struktúrában toporogva különféle vámokkal, a szabadpiacot, munkaerő áramlást korlátozó eszközökkel és persze egyenként több százezres hadsereggel rivalizálgatnának egymással. Mindezt azért, hogy az orosz mackó biztonságba érezze magát és az orosz birodalomról szövögetett álom ne tűnjön már annyira irreálisnak, mint amennyire egyébként az. …és persze a maci mindjárt megnyugodna attól, ha a két fikarcnyi megyét meg a Krímet felfalhatná.
Az orosz birodalomról éppen most derül ki, hogy a sárból való kiemelkedésének lehetősége az pont a nyugattal ápolt kapcsolataiban rejlett. Saját, önerőből elért eredményeiket leginkább a Kijev közelében elakadt, 70 kilométer hosszú menetoszlop szemlélteti. Na, az 100%-ban orosz produktum. …és hát ugye minden jól prosperáló birodalom ismérve, hogy az ellene tüntető óvodásokat és nagymamákat rohamrendőrök püfölik a hátországban.
Hát ez lenne az a medve, aki most hisztisen csapkod, mert nem vették komolyan. Bennem inkább az a kérdés merül fel, hogy az nem lehet, hogy érdemeihez mérten túl nagy befolyással bírt az az ország, aminek a gazdasági teljesítménye nem közelíti meg Olaszországét, komoly kockázatokat rejt magában a vele való üzletelés, a politikai berendezkedésébe kódolva van egy valamikori polgárháború, a rettenetes haderőt meg nem papírforma szerint kell értelmezni, hanem valahogyan?
Ha teljesen érthető és indokolt következményként az orosz energiahordozóktól való függés csökkeni fog, kissé visszafogottabb lesz a mindenféle egyéb kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat, akkor ez a medve nyilván még idegesebb lesz, csak hát sokkal (nagyon sokkal) gyengébb is, csak arra kell figyelni, hogy ne pusztuljon éhen. Szerintem ez elég jó alapja lehet a későbbi tárgyalásoknak, ellentétben azzal, ha tombolás közben próbáljuk megetetni.
