Putyin inváziójának egyik ideológiai alapja, hogy ukrán nemzet nem létezik. Szerinte (és Dugin szerint) az ukránok csak egy fura dialektust beszélő “kisoroszok”, ráadásul az ország fele konkrétan orosz anyanyelvű. Ez persze így nem igaz, ukrán nép létezik, és bár kulturálisan nagyon közel állnak az oroszokhoz, azért messze nem ugyanazok.
Az viszont tény, hogy európai értelemben vett ukrán nemzetállam eddig nem igazán létezett. Az ország hosszú történelme során a Kijevi Rusz fejedelemségeitől, a mongol-tatár birodalmon és a kozákok “vadkeleti” területein át az orosz majd szovjet birodalomig, Ukrajna mindig is egy határvidéki olvasztótégelyként működött. Különböző etnikumok, nyelvek, vallások kavalkádja, amelyet a szomszédos birodalmak állandóan megpróbáltak beolvasztani, több-kevesebb sikerrel.
Az 1991-es függetlenség (a 20. század eleji elbukott kísérleteket leszámítva) volt az első alkalom, amikor az ukránok lehetőséget kaptak arra, hogy egy valódi, saját országot építsenek. A dolog nem ment egyszerűen, a posztszovjet térségre jellemző korrupció, oligarchák, maffia itt is erősen jelen voltak. Azonban ellentétben a posztszovjet államok nagy részével, Ukrajnában megmaradt a demokrácia; a Janukovics-féle wannabe diktátorok nem tudták kiépíteni, illetve stabilizálni a rendszerüket orosz mintára (ahogy a szomszédban Lukasenka tette), és az ország nyugatos orientációja is megerősödött. Ettől persze még Ukrajna továbbra is nagyon megosztott maradt, különösen az orosz ajkú keleti, és az ukrán (+lengyel, +magyar) nyelvű nyugati rész között.
Ezt a megosztottságot használta ki Putyin 2014-ben, hogy elszakítsa a Krímet és a Donbasz keleti részét az ukrán államtól. Ha ezzel megelégszik, valószínűleg sikeresen meg tudta volna őrizni a status quo-t valamint az ukrajnai befolyását. Azonban a február végi invázióval több szempontból is nagyon elszámította magát. Ugyanis ezzel a háborúval létrehozta az egységes ukrán nemzetet.
Ha megnézzük a történelmet, szinte az összes modern nyugati nemzetállam “alapító legendája” valamilyen függetlenségi harchoz kötődik. Az Amerika Függetlenségi Háború, a Francia Forradalom, Garibaldi szabadságharca, vagy éppen a mi 1848-unk volt az esemény, amire alapozva létrejött az a nemzeti identitás, amire ezek az országok azóta is építenek. Ukrajnának a mostani háború lesz a meghatározó nemzeti mítosza. Azok az oroszajkúak, akik nem a Krímben vagy a donbaszi “népköztársaságokban” élnek, ezentúl 100%-ig ukránoknak fogják magukat tekinteni, és az ukrán állam az elkövetkező 100 évben hallani sem akar majd bármiféle orosz szövetségről.
Már a háború utáni újáépítés egyik fő célja az lesz, hogy egy teljesen nyugati, Oroszországtól független infrastruktúra épüljön ki, és az ukrán társadalom minél inkább maga mögött hagyja a szovjet örökséget. Lehet, hogy Ukrajna nem volt, de lesz!
