Ez pedig alkalmat ad újabb keserű (és savanyú) megfigyelések megtételére Magyarországgal kapcsolatban.
Kitérő: ismerem a kisüzemi/kézműves sörök világát, fölösleges győzködni arról, hogy azért írok ilyeneket, mert nem kóstoltam a Csapágyas Műhold Summer Kölsch Limitedet vagy az Apácák Öle Ale-t. Azt az egyszerű ökölszabályt tartom be, hogy kizárólag olyan sörfőzdék sörét iszom, amelyek képesek egy korsó saját főzésű hibátlan világos pilsenit az asztalra tenni, azoknak elhiszem, hogy máshoz is értenek.
De mi ez az egész?
Vissza kell nyúlni egy Matulán megjelent cikkhez (Matula: 15 évvel ezelőtti internetes lap, amiből megtudhatod, hogy milyen volt a mostani 444 szerzőgárda, amikor még érdekes volt) amely azt boncolgatta, hogy az összes nagy nyugati könnyűzenei fejlemény valamelyik reménytelen lepratelep (legyen az egy birminghami munkásnegyed, vagy egy Tupelo nevű falu valahol a fészkes Mississippi államban) mélyéről származik, mert onnan bimbóztak fel az őszinte költők, kb úgy, mint József Attila a ferencvárosi szénrakodó mellől.
Ehhez képest nálunk az összes ilyen stílust gazdag budai úrigyerekek (értsd: ortodox komcsi főelvtársak kölykei) hozták be, akiket nem mert bevinni a rendőr, ha hosszú volt a hajuk vagy szakadt a farmerjük. Meg persze rendszeresen kimehettek Bécsbe a legújabb kazettákért, megtanulhattak angolul, satöbbi. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossznak kell lenni a dolognak, csak azt, hogy teljesen más lesz. Ott van például Hobo, a magyar intellektuális popzene egyetlen értékelhető szereplője (nem a Quimby és a Kispál nem az).
A másik ilyen hagyományos centruma az újdondászkodásnak (direkt használom a szót) az pedig a belvárosi zsidó intelligencia szintén tanult gyerekeinek világa, akik szintén követik a nyugati trendet, szintén a meisseni porcelános lakásból szabadulnak ki punknak. Ám, legalábbis a kommunizmusban kicsit kúlabb amit csinálnak, mert őket egy fokkal hamarabb viszi el a rendőr (de őket se messzire).
Ők alkotják a magyar alter kultúrát, amit lehet fogyasztani, ha valaki megunta a táncdalfesztivált. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Az igazi punkok (Erdős Péter kurvaanyád!) persze a Tiltott kategóriában leledzenek.
De hogy jön ez a kézműves sörhöz?
Noha eltelt már lassan harminc év a rendszerváltástól, ez a két centrum a mai napig létezik. Nézzük meg a hetedik kerület bulihelyeit, az ott burjánzó startupokat és co-working irodákat, kézműves sörözőket! Aztán fordítsuk fejünket a MOM Park, a Bálna (vagy Cet, vagy hogy kell most hívni) meg a többi tipikus budai, illetve ötödik kerületi hely felé! Ugye?
A finanszírozás is nagyjából mindkét helyen megoldott, mint régen, mindenki elér kellő mennyiségű közpénzt a hülye hobbijainak finanszírozásához. Mert természetesen magától egyik banda se élne meg, gondolom senki sem hiszi el, hogy akár nyolcszáz forintos presszók és 1500 forintos minyonok forgalmazásából ki tudja bárki gazdálkodni a havi öccá’ bérleti díjat? Nem tudja. Illetve ha valahol ki tudják, ott vagy egy csillogó szemű őrült fogja eléd tenni a nyolcszáz forintos kávédat vagy pedig egy szemmel láthatóan valamelyik külső kerületből származó csinos, ám koldusszegény lány, aki gondolkodás nélkül inkább egy szovjet gárdaezrednek adná magát, mint egy ilyen kávézós kisköcsögnek, mint te vagy. (Igen, ügyfeleim egy része ragaszkodik hozzá, hogy menő kávézókban találkozzak velük)
Ahol ezek nincsenek, ott valaki megvalósította a legmagyarabb biznisz modellt, valahol rányúlt néhány tíz (száz) milliócska közpénzre és most épp igyekszik stílusosan a seggére verni.
De mikor érünk már a kézműves sörökhöz? (Mindjárt)
Azok, akik tudnak tényleg valami jót és minőségit csinnálni, elmenekülnek Budapestről, és igyekeznek a küldetésüknek (legyen az jó sör, vaj, vagy dízelmotor) élni. Persze a Pestről elmenekülés már önálló műfaj az újdondászkodásban, főleg mióta a leszakadó régiókat külön támogatja az EU.
A sörök táncdalfesztiválja a magyar világos sör mezőny, amelyet egy-két kivétellel a kukoricagrízre húznak fel, melyet valami gyorsítóenzimmel erjesztettek meg és annyi normál, árpából készült sör megy hozzá, hogy épp elérje a fogyasztható ízt. Széndioxid-tartalma a balfi ásványvízével vetekszik, savanyú az utóíze, összeesik a habja. Meglehetősen jól ismerve Közép-Európa kommersz söreit a Puntigamertől a Tuzlanski Pilsneren és az Okocimon át a Csernyigivkszi-ig, kénytelen vagyok azt mondani, hogy messze a magyar melós issza a legrosszabb sört. Kádár apánk ezt sose engedélyezte volna! (dehogynem…)
A szent őrültek mindenféle sváb főzdék szerte az országban, akiket most nem sorolok fel.
Aztán jött a baj. A nyugaton már évek óta dühöngő (és egyébként lassan lecsengő) kézművessör-láz bejött Magyarországra. Ahogy az lenni szokott, Pest kapcsolt hamarabb (ha valaki tudni akarja, hogy a budai elitben, noha a Horthy-elitet lecserélték Rákosi-elitre, miért maradt meg a full horthysta antiszemitizmus, tessék, itt az ok, lehet jegyzetelni) és megjelentek az első kézműves sörözők. A punkok között, mint már oly régen, most is voltak olyan gyerekek, akik azért valami jobb helyre mentek haza, és legó helyett immár sörfőzdére sírnak ki pénzt otthon. Ozzy találkozott Mr. Levy-vel, kezdődhet a rock and roll.
Persze, ahogy a bevezetőben írtam, már itt van egy kis csúszás a dologban, de ez mégiscsak Kelet-Európa.
Aztán rárepül mindenki (ha Hámoriék vettek a gyereknek sörfőzdét, végülis mi is vehetnénk, Károly, mondja Felföldi anyuka, és lőn, tőke erre ugyan nincs, de kapcsolat van, fiatal vállalkozó lesz a gyerekből!) hamarosan burjánzani kezd a hetedik kerület, és közben elfelejtik, hogy a sztori eredetileg Ozzy esetében is úgy indult, hogy jó dalai voltak. Itt jó dalok nincsenek, jönnek a bűnrossz sörtragédiák, a hasmenős, gyomorégető, málnaszőrrel és komlótablettákkal felütött rettenetek.
Nagyjából itt tartunk most, de nyugalom, van ebből még lefelé.
Valahol egy II. vagy XII. kerületi villában talán épp most jött haza valaki nyugatról és bosszankodva látja, hogy ezek a hetedik kerületi pónemek még csak nem is trú arcok, majd ő megmutatja! Nosza, neki hirtelen majd vesznek egy megfelelő budai ingatlant (de legalábbis kiutalják neki) és Nemzeti Bajuszpödrő Stratégiából már mehet is a buli, hamarosan odaszoknak a nermilliárdosok. Azt már nem vallják be, hogy az első udvariassági pohár után inkább Coronitát kérnek…
Ezen megsértődve persze ifjú párthercegünk majd próbálja hungaricummá nyilvánítani a szar sört, de mi erre majd csak legyintünk: már rég az.
- Egy korsóval, Kádár elvtárs?
- Hülye vagy fiam? Hozzál a hűtőből kőbányait, tegnap este óta már jól behűlt.
